A meccsdömping közepett jön a legfeleslegesebb kupasorozat első fordulója számunkra, Dzsámpiéknak haza sem kellett menniük Milánóból, nyomunk ellenük megint egy kellemes kis lötyögést. Remélhetőleg újabb sima győzelemmel, de ha nem, szerintem nagy sokkot az sem fog senkinek okozni így, hogy vezetjük a bajnokságot.

Nem fogta meg a szerdai vereség egy kicsit sem a csapatot, a most már teljesen megszokott módon hiányzókkal teletűzdelt kezdő 11 lesimázta gyorsan a Torinot, így pedig végül még növeltük is az előnyünket az élen. És a meccs végén Ibra is visszatért, csak hogy kicsit felcsillanjon némi remény a sérüléses időszakból való kilábalást illetően.

Van ez így, szar érzés kikapni a Juventustól, de nekik ez gyakorlatilag egy must win meccs volt, ha bele akarnak még szólni a bajnoki címért folytatott harcba, nekünk meg belefért a vereség is, még akkor is, ha így oda a szép veretlenségi sorozat, oda a meccsenkénti két gólos sorozat, és fel is zárkózott ránk kicsit a mezőny. Részemről bosszankodás tehát nem igazán van, hajtás után értékelés ennek szellemében.

Elvtársak, elvtársnők, gondolkoztam itt, hogy milyen hangzatos, nagy szavakkal vezessem fel ennek a ma estinek a jelentőségét, de hát mit cifrázzam: a listavezető fogadja az ötödiket, mínusz tízről indul a történet. Érti ezt mindenki. Egy para van, a kenera, sajnos a sitteseknél elég komolyan felütötte a fejét ez a retek, 2 játékosuknak megjött, kérdés ilyenkor, mi van a többiekkel. Ez most jelenleg a legnagyobb kétség az egészben, szurkoljunk, hogy legyen meccs, aztán már csak ki kell forzázni, hogy a taknyukon csússzanak vissza a hetedik helyre, ahová valók, Ándreá mesterrel az élen, aki felhozta onnan őket anno, és most szépen vissza is viszi őket, ha a jól megérdemelt Tyé ligába nem is lehet, akkor legalább a középmezőnybe. Hajtás után rövid felvezetés.

Continue reading →

Egy a klasszikus szenvedős, kiharcolós meccsen vagyunk túl, nem nézett ki jól, de valahogy behúztuk végül ezt is. Lassan a jelmondatunkká válik ez, mert bármilyen csapást lehet erre a csapatra mérni – ezúttal egy 60 perces emberhátrányt – nem törnek meg a fiúk, valaki mindig elő tud lépni, hogy cipelje a többieket, vagy legalább villanjon egyet. Mondani sem kell, hogy ezt a meccset az elmúlt 8 évben egyszer sem nyertük volna meg, sőt ugye lehet épp az ellenfél kapusa fejelte volna az egyenlítő gólt a 95. percben.

Hölgyek, Urak, boldog karácsonyt mindenkinek!!! Ennél szebb ajándékot aligha kaphattunk volna a Csapattól. Elfogytak már a szavak is, annyira jók voltunk. Megtizedelve, leharcolva, az utolsó percig küzdve valahogy magunk alá gyűrtük a Coccolinót. A meccs előtti előjelek nem voltak éppen rózsásak, ezzel együtt is villámrajtot vettünk. A vendégek azonban nem adták fel, kiegyenlítettek, a döcire rá is szolgáltak volna, node nem ellenünk. A legvégén magasra ugrott Theo, a hálóba stukkolt, utána pedig feltört valami nagyon mélyről a pályán is, a nézőtéren is, és azt hiszem még sok-sok kijelző mögött is. Az érzés, a képek mind magukért beszélnek — ez az ünneplés nem egyszerűen a bravúros győzelemnek, a téli első helynek, hanem valami sokkal nagyobbnak szólt. Igen, ezeknek a srácoknak, ennek a csapatnak a kezdővel, cserékkel, edzővel, vezetőséggel meg úgy cakkumpakk mindenkivel együtt célja van, komoly célja, és ezért minden elképzelhetőt megtesznek a pályán és azon kívül is. Hajtás után rövid hozsanna. Continue reading →

Jön az év utolsó meccse a könnyed karácsonyi hangulatban, megfogyatkozott csapattal vesszük fel a harcot a Coccolino ellen. Akármilyen rosszak az előjelek, ezt most tök nyugodtan lehet várni, legrosszabb esetben is másodikként vonulunk a szünetre, 4 pont előnnyel a harmadikhoz képest, azt hiszem bármikor aláírtuk volna ezt a forgatókönyvet. Ha meg már a Sassuolo ellen meg tudott lepni minket (ismét) a csapat, ki tudja, mi lesz még ma este…