<<Nagyon gyenge a sávszélesség, ezért nem tudok fotót feltölteni. De képzeljünk el egy zöld mezős, kék tavas, fehér hegycsúcsos tiroli látképet, mindezt egy vonatablakból, és a tálcán még van egy üveg Jagdtee nevű ital is>>

Mesterek, nem volt ez olyan rossz. Ahhoz képest, hogy milyen előjelekkel mentünk bele a mérkőzésbe, és hogyan bánt el például a Bergamasca a minket lesimázó Napolival, elég jól be lehetett lőni, kinek mire lesz itt elég a lőszer. Nem sokon múlt, hogy nem jött össze a pontrablás. Ez elég lelombozóan hangzik, meg kell hagyni, a virágzó Pista-korszakban még úgy tűnt, hogy már magunk mögött hagytuk azokat az időket, amikor félni kell a szomszédvártól. 2024 viszont nem kíméli a milanistákat, miért is tenné. Szóval, ha valaki reális várakozásokkal ült a képernyő elé, akkor csak a végül elvesztett pont miatt lehet elégedetlen. Tudom, ez ne legyen nagy szó, de végre Fonseca megtalálni látszik az egyensúlyt, és nem kontrázzák rommá az orrnehéz taktikáját. Ha valaki azt mondja, hogy Serie A 7. hely, akkor igen, ez nagyjából tényleg oda való, bár lesz ez még jobb is, az 5-ig biztos fel fogunk jönni, onnan meg bármi lehet. Hajtás után röviden elintézzük.

Végre elérkezett a szezon egyik legjobban várt összecsapása. Bergamoba látogat kedvenc csapatunk. Nagy mumusok ők is viszont az, hogy jelenleg a legjobb formában játszó Olasz csapatról van, szó már csak tetézi ezt az egészet. Plusz a legjobb formában lévő csatár is velük lesz ma Retegui személyében az biztos, hogy itt egy esetleges győzelem vetekedne a pár héttel ezelőtti Bernabeuban bemutatott csodával.

Kezdjük is rögtön a hazaiakkal. Gasperini legénysége egy már 13 meccse tartó veretlenségi sorozatot görget maga előtt. Minden sorozatot figyelembe véve. Nem is akármilyen eredményekkel van köztük nagyon komoly gálázás, is mint például a Napoli elleni sima 3:0 Nápolyban vagy a 6:1 sikerek igen sikerek 6 sikerült gurítani a Hellasnak és a Bajnokok ligájában a Young Boysnak is.  De 5 vágtak a Genoanak is, mert miért is ne? Ahhoz hogy megtaláljuk, az utolsó vereségüket egészen Szeptemberig kell vissza menni viszont érdekes, hogy az utolsó csapat, aki megtudta őket verni az a Como volt. Egyébként semmi újat nem mutatnak csak a szokásos Gasperini foci. Magas letámadás és minél több egy az egy elleni szituációkat próbálnak kialakítani.  A legjobb formában lévő játékosaik természetesen mind elől játszanak a már fent említett Retegui mellett Lookman és igen a harmadik pedig egy bizonyos De Ketelaere aki csak úgy szórja a jobbnál jobb labdákat Retegui felé. Érdekes lesz, mihez kezd majd ezzel a trióval a mi stabilnak nem mondható védelmünk.

Most pedig egy kis Milan. Mindenki élvezze ki ameddig ez még tart, mert bármennyire is hihetetlen, de éppen most éljük Fonseca uralkodásának legjobb időszakát.  Hét mérkőzés zsinórban ahol nem kaptunk ki. Ebben benne van a Real meg gyalázása és a Sassulo porba tiprása is meg persze pár Seria győzelem.  Szóval élvezzük ki, mert lehet, hogy már csak Péntekig tart ez a dolog. Ami a csapatot illeti komolyabb sérültről és egyéb okokból hiányzó játékosról nem tudok a poszt megírásának idejében. Így minden bizonnyal lesz Emerson is mindenki legnagyobb örömére. Ha esetleg itt sikerülne nyerni, akkor bizony még az is lehet, hogy elkezdek hinni Fonsecaban a kinevezése óta először. Ami biztosra vehető, hogy ez nem lesz egy 0:0 meccs szóval Péntek esti szórakozásnak kiváló lesz.

Tipp: 3:4 (Emerson 2x Camarda 2x)

Kezdő: Keresd Turbónál a kummantok között.

Pajtások, a hétközi sorsdöntő, idegenbeli győzelem után a bajnokságban építhetjük tovább a jó sorozatot. A mérkőzés pikánsnak ígérkezik, a vendégek nagyon jól állnak, a tőlük erős meglepetésnek tűnő 10. helyen. Ugyan csak háromszor nyertek (Como, Cagliari, Roma), viszont vereségeik száma is mindössze három (Inter, Napoli, Lazio), ezért hét döntetlenjük hősies leszállításával ott leselkednek mögöttünk, mindössze három pontra lemaradva, valószínűleg egy újabb ikszre áhítozva, de csak idegben, hidegben és idegenben. Mivel nekik nem kellett Pozsonyba utazniuk, hogy három gólt verjenek egy bajnokcsapatnak, egész héten ránk tudtak készülni, kevesebbet buszoztak, repülőztek, kipihentebbek is. Simán megnyerhetjük amúgy a meccset, de az A-ban mindig nehezebb, mint a BL-ben, rövid a keret, és vannak veszélyes játékosok az ellenfélnél (Pietro Pellegri Ó, Lorenzo Colombó Ó, Devis Vasquez Ó). Vannak további veszélyes játékosaik Grúziából, Albániából, Ghánából és Mauritániából is. És még Új-Zélandról is, ott mikor van a hálaadás? Szóval, ez most nehéz menet lesz. Kezdőt majd hozza Turbó kolléga. Hajtás után valami más.

Continue reading →

Rendhagyó poszt következik. Mivel a meccsből csak foszlányokat láttam egyéb teendők miatt. Valamint akit érdekel a performansz elég, ha csak a kummant szekciót végig pörgeti. Ezért most itt ebben az írásban inkább pár verset fogalmaznék meg illetve nem én hová nem gondoltok. Segítségemre volt az Ai fogadjátok sok szeretettel ezeket a sorokat.

Paulo Fonseca: A mester

Paulo Fonseca, mestered az éjszakákban,
Taktikádat, mint csillagokat, figyelem,
Bárhol jártál, mindig tüzet hoztál,
Szenvedéllyel irányítod a csapatot, mint a szél.

A pályán és a kispadon, éles elmével,
Tudtad, mikor kell a csapatnak pihenni,
Mikor kell kockáztatni, és mikor óvni,
A foci élete volt, s te éltél benne.

A taktikád, mint egy varázsformula,
A csapatot a legjobbá tetted,
A játék nem csupán sport, hanem művészet,
A szíved minden egyes passzban ott rejlett.

Tudtad, hogy a futball nemcsak győzelem,
Hanem a szív és a lélek harca,
S te mindent adtál a játékért,
A legnagyobbakat is meglepted.

Paulo Fonseca, a foci mestere,
Munkásságod örök nyomot hagy,
A csapatod minden egyes győzelme,
Mint egy festmény, örökké ragyog majd.

Emerson Royal: A csoda

Emerson Royal, a város hőse,
Bátor és erős, mint egy igazi tigris,
A pályán gyors, mint a szél,
Minden passza precíz, minden lövése célba ér.

A csapat szívében ő a vezér,
Vezeti őket a győzelem felé,
Küzd, harcol, sosem hátrál,
Emerson Royal neve örökre fennmarad.

A szurkolók éltetik a nevét,
A stadion zúg, amikor a labda a hálóba ér,
Egy legenda született, ő a sztár,
Emerson Royal, ki mindent elér!

Ez pedig a vezetőségnek szóló remekmű. Címet majd találjatok neki.

Az AC Milan, egy dicső klub,
De a vezetőség most sokszor hibázik, mint a buborék,
A döntéseik, mint egy elveszett ösvény,
Nem mindig a legjobb irányba vezetnek, néha vakon lépnek.

A vásárlások sokszor elhamarkodottak,
A pénz elfolyik, de a siker elmarad,
Bár jönnek új játékosok, nagy reményekkel,
De a csapat szíve néha elveszik a sok váltással.

A taktikai lépések néha nem illeszkednek,
A csapat ereje helyett a kudarcok jönnek,
A szurkolók kérdezik, miért nem figyelnek,
Miért nem hallgatnak arra, amit a pályán érzünk, miért nem segítenek?

De a Milan szíve még mindig ott dobog,
A hiba ellenére is, a hűség örök,
A vezetőség tanuljon, mert a történelem szól,
Ha nem javulnak, a szurkolók hangja egyre halkabbá válik, mint a szél moraja a holt földön.

És egy utolsó pedig ezt a végtelenségig lehetne folytatni kellemes idő töltés.

Tehát Kapitány Calabria

Kapitány Calabria, hős a pályán,
Erős és bátor, mindig harcol a csatában,
A jobb szélen fut, mint a vihar,
A Milan védelmében ő a legnagyobb sztár!

Büszkén viseli a karszalagot,
A csapat vezére, ha jön a nagy roham,
Szívós, kitartó, sosem adja fel,
Minden mérkőzés egy újabb küzdelem, amit megnyer!

A támadásokból hősiesen véd,
A támadásoknál mindig ott a helye,
Bárhol, bármikor, ő ott lesz a csapat élén,
Kapitány Calabria, örök küzdelem, örök fény!

A végére azért csak berakom a meccs összefoglalóját is hátha valaki érez magában elég erőt ahhoz hogy megtekintse mi is történt azon a bizonyos délutánon.

Kutyafuttában íródik eme nemes poszt, mert ugyan láttam a szombati csodálatos teljesítményű találkozót sajnálatosan. Azóta viszont nem volt sok szabad percem és kedvem sem erre áldozni. Úgyhogy röviden végig vesszük, mi a lótúrós, ménköves isten nyila történt itt múlt héten.