A Sassuolo ellen valószínűleg amíg élünk, addig mindig óvatosnak kell lennünk – persze, hol van már Berardi mesternégyese, na meg a 25-ös sem boldogít bennünket hátul, viszont Mihajlovics felépítetté szériájának talán legkomolyabb kihívása jön vasárnap délután. Közel sem a tabella miatt. Continue reading
Kedves barátaim, végre itt a várva várt derby!!! A csupán 2 éves múltra visszatekintő patinás párharc méltó folytatása következik a San Siróban ezen a napsütéses október végi vasárnap délutánján. A másfél milliós Milánót, de nem túlzás állítani, hogy egész Olaszország, sőt, a világ futballszerető közönségét lázba hozta az évszázados uralkodó északi gigász AC Milan és a feltörekvő vidéki trónkövetelő Sassuolo csatája, a harc, amelyben nincs annyi vér, verejték és szenvedés, amennyi drága lenne a jutalmul járó dicsőségért cserébe. De több ez, sokkal több, mint egy egyszerű futballmérkőzés, itt kérem valóságos társadalmi eseményről van szó, máskülönben nem Bertolacciról pletykálnának a város szépei a fodrásznál, és nem lehetne Zapata-mezben bárkit leszólítani a színházban. Hajtás után aláállunk.
Azon kívül, hogy az ég egy adta világon semmi tétje nincs a hátralévő bajnokinak (ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint a Juventus, hé!) azért még egy-egy apró momentum meg tudja melengetni az ember szívét. Bármennyire is hihetetlen, de volt ilyen az elmúlt héten is, még ha ez a győzelemmel kicsit érthetőbbé is vált.
Continue reading
Az túl egyszerű lenne, ha csak annyit mondanánk, hogy a kupát ideadták nekünk, ha már a bajnokin átrendezték a térképet. Az meg egy megint másik kérdés, hogy elcserélnénk-e a továbbjutást mondjuk azért a három pontért, de a lényeg: egy egészen jó kis meccsen sikerült továbblépni a nyolc közé, jöhet az Atalanta.
Continue reading
Beharangozom a Sassuolót – így telnek a hétfő estéim mostanában. Régebben nagyon más volt, régebben érzelmileg is érintett egy-egy meccs eredménye. Most már csak keserűen felröhögök, ha érkezik a menetrendszerű krach – no lám, újfent bejött a kincstári pesszimizmus. Ez így nincs jól, nagyon nincs jól, hiszen mégiscsak szurkolói blogról van szó, nehogy már akkor legyen jó, amikor a legrosszabb. Mégis, -ha teszem azt- összebarkácsoltunk volna egy győzelmet szombaton – semmivel sem lett volna tőle jobb kedvem. No de, praktikus szempontból, ha nyerünk, az semmivel sem rosszabb, mintha kikapnánk, úgyhogy nyerjünk! És akkor most itt van ez az amúgy is lesajnált Olasz Kupa nyolcaddöntője, hát érdekel ez valakit? Nem baj, nyerjünk! Hajtás után szétfugázzuk Berardiék seggét!
Nem a Sassuolo miatt, vagyis nem pontosan azért, mert megint ők vertek meg minket. Hanem azért, ahogy ez a mai meccs lezajlott. Ez nem bosszantó, sokkal több annál. Jelenleg, így a lefújás utáni pillanatokban nem is találok erre megfelelő jelzőt. Nekem ez most többet jelent annál, mint hogy egy csapat elvitte a három pontot a San Siróból. Continue reading
Mert nincs hova, nincs miért, de főleg azért, mert így jobban jársz. Túl pozitívan jöttünk ki az elmúlt néhány hétből ahhoz, hogy ne kezdjünk el újra hinni abban, hogy most majd tényleg. Mert megvertük a Napolit, aztán pontot csentünk az Olimpicóból, ledúrtuk a Real Madridot, Cerci zsákban, a sorsolásunk is kedvező, csak két pont a harmadik hely, és a Lazio sorsolása… CSATT!!! A legót eldobod, a légvárad nem kell! Ha középcsapat vagyunk -és igen, sajnos azok vagyunk- akkor el kell fogadnunk, hogy olyan nincs, hogy hosszútávú tervezés, olyan nincs, hogy kötelező három pont. Változó körülmények közötti kisebb-nagyobb sikerrel járó evickélés, az, ami van.
