Komák, már jó rég nem írtam nektek, ami nem biztos, hogy akkora nagy probléma – nektek, igaz, nekem se lenne, ha nem az lenne a dolog hátterében, hogy egész nap dolgozom. Mindegy. Meccset idén nem nagyon láttam, leszámítva a dicsőséges római döntetlent. Az már idén volt, ha minden igaz. Azóta viszont legyalultuk a Fiorentinát, ikszeltünk Empoliban, és előnyt szereztünk Sándorfalva ellenében is, hogy mintegy ráadásként széjjelcsapjuk az Intert. Daliás idők. Elvileg most nagyon megy, ennek ellenére a nagy többséget sem lepné meg egy szicíliai döntetlen szerda estére. Hajtás után színtelen-szagtalan felvezető.
Címkearchívumok: serie a
A bab nem hús
De nem is kutyagumi. Küzdelmes mérkőzés volt, végignézni mindenképp, bele is szunyáltam, ahogy azt kell. De ne szépelegjünk, hogy most voltunk először kuplerájban, nem volt ez cefetebb, mint bármelyik random szemkifolyatós meccsünk az elmúlt évekből, hogy a Sarri papa féle merényletről ne is beszéljünk. És még ki sem kaptunk, ugye?! Sikeresen összeguberáltunk magunknak 20 pontot így november elejére, legutóbb bajnoki címvédőként volt ennél többünk a szezon ezen szakaszában, semmi okunk nincs rá, hogy intenzívebben rinyáljunk, mint ahogyan egyébként szoktunk. Való igaz, három jutifali után belefért most ez a csontkemény szalonnabőrke, azok meg, akik bármiféle feltámadást vizionáltak, remélem faszagyerekek voltak, és elmentek szépen a vasárnap délelőtti istentiszteletre. Hajtás után felületesen megvakargatjuk a dolgokat, aztán megyünk szünetre.
Az első talajmenti fagyok
Hűvösödnek az éjszakák, egyre csípősebb a levegő reggelente. Kabát nélkül nem látsz senkit már a buszmegállóban, csak a cefet söreinktől elázott német turisták nem fáznak már egy szál pólóban. De a víz, a Balaton vize még nekik is hideg, senkit sem zavar már a madárszar a stégeken, pedig most aztán de jól be tudna hűlni az a pár doboz sör. A kertben is sorra potyognak lefelé a zöld paradicsomok, nem nekik való ez az idő már. Így vagyunk ezzel mi is, milanisták, elmúlt a nyár, az az időszak, ami a legjobban áll nekünk a sörmeccsekkel, a sajtótájékoztatókkal és a mercatóval. Node mindez már elmúlt, szegény gallianik sem ciripelnek a fűben. De lesz-e vénasszonyok nyara? Milan-Napoli holnap este.
Plutarkhosz nyomában
Csak a Madonnina kegyeinek szólt a múlt heti fellángolás, vagy tényleg komolyan vesszük magunkat innentől? Akár ennyire is redukálhatnánk a holnap esti métával kapcsolatos felvezetőnket. Érzelmi okokból azonban nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne szórjuk tele sallangokkal teljesen feleslegesen a felületet. Így is lesz, széép-naagy tőrténelmi összefüggés környezetbe helyezzük a dolgokat, a nagy római blogger előd-példakép mintájára, igaz, mi nem olyan csiribiri emberekkel foglalkozunk, mint Thészeusz vagy Romolus, hiszen itt van nekünk Szinyó meg Pippó, akik nem olyan piszlicsáré dolgokkal foglalkoznak, mint holmi városalapítások. (Hanem mivel is???)
Continue reading
У тебя СПИД…
… и значит, мы умрем. Hallgatom ezt a zenét. Ez a refrénje. Olyan nyomasztó sötétség, sivárság, kilátástalanság árad belőle, ami talán azt is mélységesen lehangolja, aki nem is érti a szöveget. „AIDS-ed van – meghalunk. „- hát, ezt énekli a lány. Érdemes egyszer meghallgatni, szerintem nem játssza a Nájlon FM. Na, ez olyan szinten megüti az embert, hogy már fel sem veszi a tegnap esti történéseket. Hajtás után azért összeszedjük a tanulságokat, és örülünk neki, hogy ebbe senki sem halt bele.
A rövid élet titka
Bajtársak, az élet úgy hozta, hogy ezt a posztot is én írom. Meccs után összefoglaló kell, hogy következzék, és mert mi vagyunk a világ legprofibb amatőr szerkesztősége, ez most sem lehet másként. Mivel azonban volt szerencsém már a meccs előtt elmondani mindent, amit most akarnék, szabadjon most elszakadnom a szorosan vett témától. Mivel a vonaton zötykölődve pötyögöm be a posztot, képek nem lesznek, vizuális típusok nyugodtan üssenek fel egy Playboyt hajtás után. Continue reading
Menjél haza Mihajlovic
Tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy a rettenetes Szinisa edzői kinevezése már nem lenne tétel morálisan-szakmailag-anyagilag tökéleten lecsúszott klubunk életében, mégis, én azt mondom, hogy maradjon csak a seggén ez az exlaziós, exinteres alattomos, agyatlan, fajgyűlölő, soviniszta, kisstílű útszéli tróger, inkább akkor már a paprikajancsi Pippo, köszönöm szépen. Persze tudom én, hogy ennél ótvarabb csapatunk vele sem lehetne, viszont a gyomrom nem kérdez, nem magyaráz, nem indokol, csak reagál, de azt nagyon. Menjen csak vissza a Lazióba, biztosan jól kijönne az ultrákkal, vagy a kuzinokhoz, akik csodatévő messiásként várják. Hajtás után ellamentálunk ezen, azon meg amazon, ahogy szoktuk.
Próbálj meg lazítani!
Az elmúlt néhány meccs után újra és újra meg kellett tapasztaljam, hogy nagyon sokan még mindig rágörcsölnek a történésekre. Nem szabad. Ha 23. században élő japán hölgyek lennénk, akkor is drága éveket veszítenénk abból a várható 100-ból, de ez ugye nem általános a blog törzsközönségére nézve. Lazítsatok. Ha nem is tudom, megmutatni, hogyan csináld, azért adok hajtás után néhány egészségügyi tanácsot, a szikét meg eldobom jó messzire, hogy ne fájjon senkinek semmi.
Ne tervezgess, ne számolgass, ne ábrándozz!
Mert nincs hova, nincs miért, de főleg azért, mert így jobban jársz. Túl pozitívan jöttünk ki az elmúlt néhány hétből ahhoz, hogy ne kezdjünk el újra hinni abban, hogy most majd tényleg. Mert megvertük a Napolit, aztán pontot csentünk az Olimpicóból, ledúrtuk a Real Madridot, Cerci zsákban, a sorsolásunk is kedvező, csak két pont a harmadik hely, és a Lazio sorsolása… CSATT!!! A legót eldobod, a légvárad nem kell! Ha középcsapat vagyunk -és igen, sajnos azok vagyunk- akkor el kell fogadnunk, hogy olyan nincs, hogy hosszútávú tervezés, olyan nincs, hogy kötelező három pont. Változó körülmények közötti kisebb-nagyobb sikerrel járó evickélés, az, ami van.
Pippo időt kért, összeállt a blokk
Ha nagy részben a külső körülményeknek köszönhetően is, de csak kibrusztoltunk magunknak egy pontot az Olimpicóban: két, papíron erősebb ellenféllel szemben úgy gyűjtöttünk össze négy pontot, hogy gólt sem kaptunk. Egyébként a Napoli-meccs előtt azt mondta nekem egy kávé mellett Pálka, hogy szerinte össze fogunk majd tudni szedni ennyit, ezzel szemben jómagam a kincstári nulla pont mellett törtem lándzsát. Éljen az optimista hozzáállás, a kedvezőnek tűnő apró jelek, és a félve kimondott előrelépés! Ami pedig az AS Roma csapatát illeti, az a veszély nem fenyeget minket, hogy de Jong kezezése miatt fogjuk megelőzni őket a tabellán májusban, ha pedig elvesztik majd a bajnoki versenyfutást, akkor valószínűleg nem minket fognak megtalálni emiatt. Hajtás után törlést kérünk, és lehozzuk a szélsőket.