Címkearchívumok: serie a

Egy picit elakadtunk # Udinese v Milan

Sajnos mostanában nem jön ki nekünk a lépés, míg ősszel sokat tudtunk nyerni úgy, hogy éppen csak, ha ugyan jobbak voltunk az ellenfélnél, most így január végén szomorúan állapíthatjuk meg, hogy mindössze egyetlen egy bajnokit tudtunk behúzni karácsony óta, bár az a meccs is olyan volt, hogy 3 pont, aztán szevasz, ne is kérdezzen senki semmit. De vesztett pontok tekintetében még így is a negyedik helyen állunk, ami – azt gondolom – több, mint elfogadható a csapattól. Ma délután 3 órakor az Udinese vendégeként próbálhatjuk meg realizált pontok vonatkozásában is érvényesíteni ezt a pozíciót. Hajtás után rövidre szabott felvezető következik.

Én azt hittem, hogy valami afrikai lesz ilyen névvel

Continue reading

Ej, de jó volt ez is! # Chievo 1-3 Milan

Cimborák, nyertünk, újra nyertünk, kiváló játékkal nyertünk! Magát nehezen adó vendéglátó otthonából hoztuk el a három pontot, végig élesen játszott a csapat, amikor úgy tűnt, kiesik a szerepéből, akkor is vissza tudta szerezni a kezdeményezést. Győzelmünk még akkor sem mondható esetlegesnek, ha az, aki csak a négyperces összefoglalót, talán találtnak is vélheti góljainkat. Nagyon egyben van most ez a gárda, beleadnak apait-anyait, egyfelé húzzák a szekeret, amennyire meg lehet ezt ítélni a kijelzők mögül. Újra élmény, újra kikapcsolódás, újra örömforrás Milan-meccset nézni. Hajtás után rövid örömködés.

Szeretjük az ilyen képeket

Szeretjük az ilyen képeket

Continue reading

Ó, ió, ció, láció # Már keddenként is szopatol

Kedves Olvasók, adjunk akkor a kedd estének is Milan-meccsel! Ha a múlt pénteki volt az almás fahéjas tea, akkor a mostani alighanem a fahéjas almás lesz – kortárs filmművészetben kevésbé járatos barátaink is talán megértik majd ezt a hasonlatot, ha ad1 ugyanúgy nem nézik meg ez se, ad2 ugyanúgy csalánlevéles kényeztetésben fognak részesülni a szeretett Csapattól. Mert hát csapat az nagyon van, legfőképpen NAGYKAPITÁLISSAL. Most is kikerülnek egy páran a kezdőből, ezzel párhuzamosan lesznek, akik majd visszakerülnek, ó, ugye milyen izgalmasan hangzik??? És még játszópajtások is lesznek a Coccolino Gang személyében. Hajtás után megágyazunk az élvezeteknek.

Berry visszakerül a csapatba

Berry visszakerül a csapatba

Continue reading

Csak a szokásos # Sassuolo 2-0 Milan

Van a Lehel sarkában egy büfé, irtó jó hely. Ha útba esik reggel, mindig ott reggelizem meg. A kiszolgáló hölgy kérdés nélkül keni nekem a sajtos-tejfölöst, meg kapom hozzá a feketét cukor nélkül. Reggio Emiliával is valahogy így állunk. Kérdés nélkül elkenik a pofánkat, és még a seggberúgásunkat is megkapjuk. Fekete leves sajttal-tejföllel, már harmadszor sorozatban. Úgy néz ki, ennek így kell lennie. Vagy nem, de mindegy. Engem igazából csak az érdekelne, hogy a bánatba lehet ilyen foslé a dobozos barna Kozel, ha egyszer nem liszenszelt??? Igen, ezek a fontos dolgok, az meg, aki randit mondott le emiatt a szarság miatt, az szerintem kibaszott nagy hülye! Hajtás után mélyszakmázás. Szerintem mindenki nyomjon be egy smooth jazz playlistet, én már megtettem.

Gyanús, hogy ez nem idei

Continue reading

Megint lepippantjuk a Vezúvot? # Shared Service Center Napoli

Az ilyen helyeken általában széthajtott, kiégett, sokat káromkodó emberek végzik a maguk majom munkáját, néha azért félreteszik a kagylót, vagy beloggolnak egy kamumítingre, oszt lemennek cigizni a flaszterra. Nos, ez a mostani nem a Váci úton található, hanem egy igazi mediterrán helyen, éppen ezért az előbbi sztereotípiák sem ültethetőek át rajtuk csak úgy. Valóban, ez a Napoli cseppet sem kieégett, egyáltalán nem egysíkú, de talán azért egy picit kimerült. Ez lehet az esélyünk ma este, de ehhez először magunkon kellene segítenünk. Kép nélküli felvezető az esti derby elé. (Akinek vizuális élmény kell, az nézegessen csöcsöket.) Hajtás után is bezavar a tetves t9.  Continue reading

Engedd el könnyedén! # Milan 1-1 Udinese

Cimborák, ezt bizony most nem nyertük meg. Okkal lehettek frusztráltak. Vagy talán annyira mégsem. Igazán nem történt semmi különleges. Idejött egy kritikán aluli Udinese, beálltak védekezni, találtak egy gólt, aztán mi is, utána nyomtuk, mint süket az ajtót, de elfogyott a nafta. Hát, ez a meccs dióhéjban ennyi volt, nem több. No de nem azért vagyunk La Cosa Nostra, hogy beérjük ennyi pastával. Hajtás után vegyes gondolatok.

Pitbull gc

Continue reading

Jön még kutyára dér # Palermo v Milan

Komák, már jó rég nem írtam nektek, ami nem biztos, hogy akkora nagy probléma – nektek, igaz, nekem se lenne, ha nem az lenne a dolog hátterében, hogy egész nap dolgozom. Mindegy. Meccset idén nem nagyon láttam, leszámítva a dicsőséges római döntetlent. Az már idén volt, ha minden igaz. Azóta viszont legyalultuk a Fiorentinát, ikszeltünk Empoliban, és előnyt szereztünk Sándorfalva ellenében is, hogy mintegy ráadásként széjjelcsapjuk az Intert. Daliás idők. Elvileg most nagyon megy, ennek ellenére a nagy többséget sem lepné meg egy szicíliai döntetlen szerda estére. Hajtás után színtelen-szagtalan felvezető.

Dizájnos

Continue reading

A bab nem hús

De nem is kutyagumi. Küzdelmes mérkőzés volt, végignézni mindenképp, bele is szunyáltam, ahogy azt kell. De ne szépelegjünk, hogy most voltunk először kuplerájban, nem volt ez cefetebb, mint bármelyik random szemkifolyatós meccsünk az elmúlt évekből, hogy a Sarri papa féle merényletről ne is beszéljünk. És még ki sem kaptunk, ugye?! Sikeresen összeguberáltunk magunknak 20 pontot így november elejére, legutóbb bajnoki címvédőként volt ennél többünk a szezon ezen szakaszában, semmi okunk nincs rá, hogy intenzívebben rinyáljunk, mint ahogyan egyébként szoktunk. Való igaz, három jutifali után belefért most ez a csontkemény szalonnabőrke, azok meg, akik bármiféle feltámadást vizionáltak, remélem faszagyerekek voltak, és elmentek szépen a vasárnap délelőtti istentiszteletre. Hajtás után felületesen megvakargatjuk a dolgokat, aztán megyünk szünetre.

Nedved lesz a következő nagy bajnokunk

Continue reading

Az első talajmenti fagyok

Hűvösödnek az éjszakák, egyre csípősebb a levegő reggelente. Kabát nélkül nem látsz senkit már a buszmegállóban, csak a cefet söreinktől elázott német turisták nem fáznak már egy szál pólóban. De a víz, a Balaton vize még nekik is hideg, senkit sem zavar már a madárszar a stégeken, pedig most aztán de jól be tudna hűlni az a pár doboz sör. A kertben is sorra potyognak lefelé a zöld paradicsomok, nem nekik való ez az idő már. Így vagyunk ezzel mi is, milanisták, elmúlt a nyár, az az időszak, ami a legjobban áll nekünk a sörmeccsekkel, a sajtótájékoztatókkal és a mercatóval. Node mindez már elmúlt, szegény gallianik sem ciripelnek a fűben. De lesz-e vénasszonyok nyara? Milan-Napoli holnap este.

Egy lefagyott mosoly

Continue reading

Plutarkhosz nyomában

Csak a Madonnina kegyeinek szólt a múlt heti fellángolás, vagy tényleg komolyan vesszük magunkat innentől? Akár ennyire is redukálhatnánk a holnap esti métával kapcsolatos felvezetőnket. Érzelmi okokból azonban nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne szórjuk tele sallangokkal teljesen feleslegesen a felületet. Így is lesz, széép-naagy tőrténelmi összefüggés környezetbe helyezzük a dolgokat, a nagy római blogger előd-példakép mintájára, igaz, mi nem olyan csiribiri emberekkel foglalkozunk, mint Thészeusz vagy Romolus, hiszen itt van nekünk Szinyó meg Pippó, akik nem olyan piszlicsáré dolgokkal foglalkoznak, mint holmi városalapítások. (Hanem mivel is???) 

Lassie és Kaká. Mind a két esetben szorítottak az érzelmi okok, azonban végül is értékesítésre kerültek, mert kellett a pénz kenyérre. Akkora szívük volt, hogy komoly viszontagságokat vállalva visszatértek előző gazdájukhoz – teljesen ingyen. Kaká sajnos nem tudta visszanyerni régi formáját – nagy kár, hogy Lassie esetében odáig már nem tartott a könyv, így nem tudhattuk meg, a jeges téli kintalvások után is olyan vagányul tudta-e sodorni a spanglikat kis gazdájának, ahogyan régen.

Continue reading