Az Eb-selejtezők izgalmai után végre folytatódik a világ legszínvonalasabb bajnoksága a világ legeredményesebb csapatával, amelyet a világ legeredményesebb elnöke vezet a világ legkopaszabb transzfergurujával együtt. Az izgalmakat pedig csak fokozza, hogy a Bl-helyért küzdő méltán népszerű torinói csapattal mérheti össze erejét a világ legbalkánibb maestrója. Ennek örömére új, meglepetés felállással készülünk, állítólag 4-3-3 lesz, de még az is lehet, hogy egy trükkös 4-4-2.
Merthogy ez az volt, ne akarjunk mást belelátni. Azok, akik továbbra sem értik, hogy miért vagyunk a tabella közepén, azok persze óhatatlanul is hivatkozási pontként tekintenek egy ilyen produkcióra, hogy aztán a következő alkalommal keserűen meghasonuljanak, újra, újra és újra, de ez legyen az ő bajuk. Mondom, ne feszüljünk rá a történesekre, a lényeg az, hogy azok, akik a gyomorforgató szezon ellenére is kilátogattak a San Siróba vagy leültek a képernyők elé, végre kaptak valamit a csapatuktól. Hajtás után rendhagyó összefoglaló.
Az utolsó hazai meccsre készülünk, de nagy ünneplés biztos nem lesz. Ha csak az nem, hogy Bonera ismét kapitányként vezetheti ki a srácokat méltóképpen szimbolizálva az egész szezont. Most jöhetne valami bíztató, de azon túl, hogy egy ideig nyugi lesz a San Siróban és szépen süt a nap, túl sok jó nem jut eszembe.
Az eredmények, a mutatott játék, a hullámzó teljesítmény, azaz a szimptómák alapján a Milan, mára, középcsapattá süllyedt. Viszont a vezetőség, és a szurkolók többsége ezt nem akarván belátni, hűen hiszi, és próbálja bizonygatni, hogy nem, a Milan még mindig topcsapat. A tegnapi játéknak nevezett förtelem is ékes bizonyítéka középszerűségünknek, mert hiába nullázuk le a Napoli, Roma duót, közben négy pontot bezsebelve, ha rá pár napra, elvileg frissebben, 1 pontot összegzünk a félelmetes Sassuolo, Torino páros ellen. Emberhátrány ide vagy oda, ez a csapat nem játszhat így, telefosott gatyával senki ellen sem. Hajtás után dühöngés, és nem csak.
Continue reading
A keddi Sassuolo elleni meccset azzal vezette fel Krasnaja, hogy nem kell izgulni meg számolgatni, középcsapat vagyunk. Ettől még fájt a vereség, de legalább nem ért váratlanul egy Diavoli-olvasót sem. Sok jóra a Torino ellen sem számíthatunk, ha csak arra nem, hogy idegenben a döntetlen se rossz.
