Az elmúlt hetek igen gyatra játéka után minden okunk meg lehetne az elkeseredésre. Most azonban próbáljuk meg inkább kitalálni, hogy mivel húzhatnánk ki magunkat a mocsárból Münchausen báró módjára.
Az elég nyilvánvaló, hogy a Spezia elleni vereséggel/ vereség előtt valami elszakadt. A visszaesés teljesen nyilvánvaló, mind pontokban, mind játékban. Több tényező is áll emögött, nem lehet csak egy dologra visszavezetni a változást.
A mentális fáradtság szembetűnő, ami teljesen érthető egy alapból is hosszú szezonban, rendes nyári pihenő nélkül. Ezen felül mi játszottuk eddig a legtöbb meccset idén a topbajnokságokban szereplők közül. Ez így együtt fárasztó és úgy tűnik, hogy sok is. A sok sérülés sem könnyítette meg a helyzetet, ráadásul ez egy öngerjesztő folyamat. Minél több a sérült, annál kevesebb a változtatási lehetőség és annál fáradtabbak lesznek a játékosok. Ez különösen a letámadásoknál jelent problémát, ami alapból is nagy intenzitású, fárasztó. Ha hatékony, akkor megéri, de ha nem, akkor inkább tűnik elpazarolt energiának. A letámadás pro és kontrái 101.
Az ellenfelek is kiismerték a játékunkat, jobban fel vannak készülve arra, hogy mire számítsanak, és egyre könnyebben fojtják meg a játékunkat. Ez különösen kiütközik, amikor három védős rendszerrel találjuk magunkat szembe. Ennek főként strukturális okai vannak és itt is kiemelt szerepe van az intenzív letámadásnak. 3-5-2 ellen választani kell, hogy hiperagresszíven a center és a két szélső a három belsővédőt támadja-e le és hagyjon több területet és egy-az-egyes helyzeteket a szélen. Ahogy a két belső védőnk is egy-az-egyben marad az ellenfél ket csatárával. Vagy a két szélső zárjon vissza az ellenfél wingbackjeivel. Ezzel a centernek egyedül kell letámadnia a három belső védőt, ami nagyon valószínűtlenné teszi a labdaszerzést. Vagy a támadó középpályás lép fel segíteni a centernek, de még akkor is 2-3-ban vannak a belső védőkkel szemben, ráadásul a double pivot-nk is 2-3-s hátrányba kerül a belső középpályán. 3-4-3 ellen annyiban változik a képlet, hogy a szélső védőink még agresszívebben vannak támadva, így a két szélsőnek mindenképp vissza kell zárnia az ellenfél wingbackjeivel. Vagyis ahhoz, hogy eredményesek legyünk három védős ellenfelek ellen, a letámadást nagyon agresszíven és hatékonyan kell tolni. Ha ez megy, akkor komolyan tudjuk dominálni a meccset, ha viszont nem, akkor nagy a baj, mert rendszeresen egy-az-egy-be kerülnek az ellenfél támadói a védőinkkel, ráadásul az agresszív letámadás miatt nagy területet is hagyunk.
Mit tehetünk akkor, hogy változzon a helyzet? Sok szempontból kézenfekvő megoldás lehet, hogy a három védős ellenfelek ellen tükrözünk és mi is három védővel küldjük. Ezzel ki lehetne küszöbölni a strukturális hátrányokat, ami mindenkeppen pozitív. Ahogy az is, hogy Theo még többet mehetne fel és extra segítséget is kapna védekezésben. Ami viszont annyira nem előnyös, hogy egyrészt viszonylag gyorsan kellene átállni egy eléggé más rendszerre, ami annyira nem könnyű. Másrészt alapvetően feladnánk azt a rendszert es struktúrát, ami a csapat egyik erőssége volt közel egy éven keresztül, a masszív es hatékony letámadást.
Egy másik megoldás, hogy meccs közben többet váltogatjuk az agresszív letámadást es a nyugisabb visszaállást. Ezzel valamennyi energiát is lehetne spórolni, több terünk lenne kontrázni és kevésbé lenne kiszámítható a játékunk. Ez Romagnolinak is segíthetne újult erőre kapni, a limitáltabb sebessége miatt nagyot dobna a játékán, ha kevesebbszer kellene sebességből és többször helyezkedésből megoldania a helyzetet.
A Verona ellen nagyon szigorú lesz, nyolcadik helyen állva vezetik a top7-et követő mezőnyt, úgy, hogy jól is játszanak hozzá. Már ősszel sem sikerült nyernünk a San Siróban, annyira, hogy 0-2-ről jöttünk vissza és Ibra az utolsó percben egyenlített. Ez most biztos nem lesz, mert sérült.
Kíváncsian várom, hogy Pioli hogyan próbálja felpörgetni az eseményeket és milyen hatékonysággal teszi azt. Nem az első alkalom, hogy combosabb visszaesésbe kezd egy Pioli-csapat. De az is igaz, hogy hozott egy olyan közel egy évet, hogy ne adjam fel, és bizakodni tudjak, hogy kilábalunk ebből a hullámvölgyből és nem pusztulunk vissza a középszerűségbe.
Tipp: Verona-Milan 2-2
