A sors fura fintora avagy egyenesen igazságtétele, hogy az utolsó fordulóban az a Roma és Como került a BL-helyekre, amelyek végig szimpatikus vesztesnek tűntek, a nagy taktikus, a futballt csak csaló Milan és Juventus pedig mehet a 2. ligába vitézkedni. Szebb is így, amit mi tudtunk vagy a zebrák, azt kár lenne kitenni a kirakatba, bőven jó lesz nekünk a kapásból futottak még esztrádműsor. Hogy csúsztunk ki a négyből a legvégén? Le kellett volna győzni a San Siróban a bentmaradást már kiharcoló Cagliarit. Óriási gatyafos lett belőle. Én viszont köszönetet kell mondjak, mert a tegnap este világos helyzetet teremtett: a szar az tényleg büdös, Allegrivel ez a csapat tavasszal pedig vállalhatatlan volt. A vezetőség jó részétől elbúcsúzunk: Max, Tare, Furlani, Moncada. Ide kívánkozik még Ibrahimovic is, remélem, lapátra kerül ő is, mert rögeszmém, hogy amíg itt rontja a levegőt, addig felesleges igazán jó Milanra számítani. Hajtás után rövid összegzés.

Micsoda szezonzáró ígérkezik. Ha ez a hétvégi meccs kivételesen nem a szenvedésről fog szólni, akkor még jó szájízzel is fejezhetjük be a szezont, aminek a végén alapvetően többen lehetnének elégedettek, mint nem.

Ez a vasárnap déli meccs igazi ajándék volt a Szériá szerelmeseinek, és kedvenc vitézeink megmutatták, hogy mi fán terem a BL-DNS. Csalódást maximum annak a szerencsés tv, azaz stream nézőnek okozhattak a látottak, akik behunyt szemmel élvezték végig a tavaszi produkció léleksimogató, rothadó dögkútjának aljára tapadt fika felkapargatását. Mi, józan életű, hithű Milan szurkolók a portugál kirándulás alatt ráncossá gyűrött homlokunk alatt csak csendben mosolygunk. A topnégy volt mindig is a cél, Maxi pedig a végsőkig kitart a nézők szórakoztatása mellett. Így várjuk az utolsó fordulót.

Feltámadt a blogmotor, a gépek tengere.

Egy korhadt körtefához támasztom Jimmy leeresztett biciklijét.

Ránéztem a kezdőre, és felviláglott az idevágó 0-0.

Amikor még bizonyos nézőpont szerint a bajnoki címért mentünk, de igazából nem.

Bármilyen csoffadt győzelmecske már csak az ánuszmentegetésre elégséges.

Bármilyen csoffadt győzelmecske életbevágó, mert ez dönti el, hogy a lilára fagyott hegyi hulla Allegriball projekt-e, vagy elviszi magával a sárlavina.

Szurkolni kell.

Miki-Zsuzsa,BabyG,Kutty-Atis,Pofon,Dzsás,Rabló,BartosCs-Fülig,Kankó

FORZA MILAN

Ti urak, ti urak, hát senkisem
Ciccent értem rokiszelárt?
Ti urak, ti urak, ti kummantoló ebek
Ne éljen a Béelindulás?

Zsorzsó Furláni kérdése a magyar szurkerek felé Kaszinós Antal (szül.: Antonio Cassano) világhírű poéta tollából

Mesterek – nem ragoznám túl a nyilvánvalót.

Zanzásítva: úgy mentünk ki a gyepre, mintha ez már egy júliusi edzőmeccs lenne. A szimpatikus zöldek mint kés a vajban cikáztak át a védelmünkön. Berardi nagy veterán, Allegri konzervatív hagyománytisztelő. Utána legalább volt egy-két momentumunk, igen. Tomori elintézte a lényegi kérdéseket azzal a furfangos utánanyúlással. Majdnem bejött. Ezután már csak meddő és kilátástalan fosfaragás. Továbbra is előzzük a Juventust, valamint 5 egységgel a Comót is – ennyit nem lenne szabad leadni 3 meccsen. Főleg, hogy le is adhatjuk az egymás ellenik miatt – Atalanta, Genoa, Cagliari – tőlük kéne összesen az a 4.

Hajtás után még több matek.