Kedves barátaink, vezessük fel akkor az esti meccset, még ha nem is ez a legfontosabb most az életben. De maradjunk a szorosan értelmezett témánál. A Milan 4 éve nem tudott ilyen sok pontot szerezni egy félszezon alatt, mint most (37). Tehát a számokban mindenképpen kimutatható az előrelépés. Most indul a ritorno, én azt gondolom, ha csak még egyszer ennyit sikerül összehozni, már jók vagyunk. Persze jó lenne többet, még többet, de ehhez tovább kell javulni. Mostani ellenfelünk, a Napoli, a tabellán is közvetlen riválisnak számít, ősszel elvertek minket, tavaly szétgyaláztak minket a San Siróban, ütni kell őket. Hajtás után óvatos duhajkodás.
krasnaja összes bejegyzése
Road to Doha # Az első komolyabb lépés
Kedves barátaink, én azt gondolom, hogy egy egészen élvezhető, a hétközi jelleget és az időjárási körülményeket prímán feledtetni tudó meccsen vagyunk túl. És még nyertünk is! Nagyon rafkós kis csapat volt ez a Torino, az edzőjükre se lehet panasz, ha nem adj isten nem jött volna ki a lépés tegnap, akkor se kellett volna a kardunkba dőlni. Hát még így, hogy nyertünk 90 perc alatt, ráadásul nem is akárhová sikerült magaunkat kvalifikálni ezzel! Hajtás után nyújtunk egy picit, de nem feszítjük túl, mert hétfőn már ismét produkálnunk kell magunkat!
Köd, vírusok, ónos eső # Milan v Cagliari
Kedves Mindenki, 2017-ben is követjük a métát, mindjárt itt van nekünk ma estére egy jó kis konzerv szardínia. Majd elválik, mennyire adják könnyen magukat, ha egyáltalán, ugyanis, lehet, hogy nem emlékeztek, de az utóbbi két januári nyitányon csúnyán elvéreztünk, a Bologna és természetesen a Sassuolo is három ponttal távozhatott a San Siróból. Illendő lenne tehát most valahogy elkenni ezeknek a szakadt szigeti halászoknak a száját, de – ahogyan a múlt példái is mutatják – nem mehetünk biztosra, most sem. Pedig tényleg nem ártana, ha megszórnánk őket, mint a Jóisten itt nálunk a megyei utakat a napokban, mert már csak január van, és bizony nem esne rosszul, ha visszaelőznénk a homikék rétegeket. Hajtás után visszafogott harcba indító.
Viszlát, 2016!
Kedves Kommentelők, Olvasók, mindenkinek boldog új évet kíván a Cenzúrabizottság. Tudja isten milyen apropóból, de néhány szóban összeszedem itt alább az elmúlt évvel kapcsolatos gondolataimat. Persze, sok újdonság nem lesz benne, meg sok poén sem lesz, de hát ez van. Hajtás után pezsgős pohárral a kezünkben dülöngélünk tovább.
Szar Juve # SuperTrofeo Luigi Berlusconi
A szeretet ünnepének közeledtére csak a szokottnál is besózottabb autósok, a duplaszatyorral oldalba kapó népek és a plázákba beszabadult téli szünetes iskoláshorda pokoli hömpölygése emlékeztet. Jól illik a képbe a Juventus, legalább annyira hiányoznak nekünk, mint a Last Christmas az októberi Tescóból. Még annyira sem tudnak felajzani, mint egy 64 éves Mariah Carey, pedig nem is ettem mostanában sok pacalt. No de minden évben nyerünk valami kamu szart, van, hogy hármat is, nyeljük akkor be ezt most, mert 3 ilyen majdnem annyit ér, mint egy BL-győzelem. Hajtás után szeretetcsomagok.
Rangadó, emberek! # Roma v Milan
Eléggé elszoktunk már attól, hogy helyezésre menő, kard-ki-kard bajnokit vívjunk valamelyik riválissal, azonban mindenki azt írja, hogy most itt erről van szó, itten ma este ki fog derülni, melyik a calcio 2. legjobb csapata. Akárhonnan is nézzük, ezt a címet a Jóisten is a hazaiaknak teremtette, meg egyébként sem ezen az egy párharcon fog eldőlni, ki hol fog végezni, hanem azon a jó sokon, amelyeken eddig egészen jól muzsikáltunk. Ezzel együtt Montella elég nyíltan áll bele ebbe az egészbe, ő biztosan meg akarja csinálni a Romát. Legyen úgy, még akkor is, ha a médiánál az ellenfél a toronymagas favorit. Hajtás után idegenül feszengünk ebben a kissé szokatlan pozícióban.
Okosan! # Empoli v Milan
A Madonnina után újra itt van előttünk egy elvárt győzelem, egy kötelező három pont, mintha a meccs maga csak egyszerű formalitás lenne, és csóri toszkánok már jó előre könyvelték volna maguknak az újabb hazai bukót. Én azt mondom, csavarjuk egy kicsit lejjebb a hangerőt, és gondoljunk vissza akárcsak erre a szezonra is, milyen szűken tudtuk hozni azokat a meccseket, amelyeken legalább ennyire nekünk állt a zászló, mint a mostanin, lásd a palermói túrát vagy a Pescara látogatását. És ha ehhez hozzátesszük azt, hogy mindig szenvedtünk a kékek ellen, tök mindegy, hogy mit mond a statisztika, akkor elmondható, hogy cseppet sem tűnik olyan egyértelműnek már az a bizonyos. Hajtás után lényegre törően felvezetjük az esti métát.
Vár állott, most kőhalom # Palermo v Milan
A katasztrófaturizmus kategóriájába tartozik ez a szicíliai látogatás, kedves Olvasók, de még így sem kötelező a három pont, bármennyire is ultra cefet hullaszar jelenleg ez a Palermo. Valóban, a Rosanero ebben a szezonban nem csak simán gyalázatosan ótvar, hanem abszolút szinten kegyetlenül siralmasan szánalmas: eddigi öt hazai meccsüket kivétel nélkül elveszítették, két rúgott gól mellé 12-t nyeltek be csak úgy lazán. Zamparini papát valószínűleg utolérte az öregség, hogy nem rúgta még ki páros lábbal De Zerbit, de a Barbera népét sem értem, már rég úgy el kellett volna picsázniuk vizes törölközőkkel ezt a kutyütő bandát, hogy karácsonyig még a leülésnek a gondolatától is fejhangon visítsanak. Hajtás után megágyazó gondolatok.
Nincs kötelező # Pescara v Milan
A genovai gyomros után a Pescara ellen készülnek Montella fiai megmutatni, hogy a rock ‘n’ roll örökké éltet, legfeljebb néha megszalad a köptető szirup. Ördög és Isten útjukba nem állhat, legfeljebb Oddo meg a kancsal beadásai. Bizony írd és mondd: már 10 éve annak, hogy a téli mercatón bezsákoltuk a Lazio csékáját, a squadra házi fodrászát. Abban a félszezonban hatalmasat mentek Jankuval a két szélen, izmos és széles vállat adtak öregedő csapatunknak, minden ami ez után jött, már felejtős. (De azért hátha lesz egyszer a Buyern Munken edzője is, wáháhá.) Hajtás után valamilyen formában, mértékkel és tartalommal, de azért felvezetjük a délutáni métát.
Igen, máris! Genoa # Milan
Kedves Olvasók, rohamléptekben érkeztünk el a következő fordulóhoz: 2 óra múlva ismét a pályán a Csapat, pontosan 3 nappal a Juve-verés óta. Nagyot fordult velünk a világ az elmúlt hónapban, az elmúlt évek tömény undora után most már sokkal szebb a jelen. Valóban, elkezdtünk játszani, jönnek az eredmények, hihetetlen módon megváltozott az egész atmoszféra. Komolyan mondom, nekem az este jelenete, ha megengeditek, akkor nem Locatelli csodagólja volt, hanem az öklét rázó Gallaini. Nagyon régen láttuk már ilyennek az öreget, el is felejtettük, mennyivel is jobban áll neki ez a póz. Hogy aztán milyen jellegű hangulatkitörések fogják jellemezni az öreget ma este, azt még nem látjuk, de hajtás után villámtempóban megágyazunk a nagyérdeműnek.