Sohasem szabad első dühből posztot írni. Különösen igaz ez az olyan meccsekre, amelyek után lángra kapnak az indulatok, és beindul a bűnbakkeresés. Súlyos és később alaposan megbánt tévedésektől kímélhetjük meg magunkat is, és a környezetünket is, ha nem engedünk a lila köd tébolyának, és nem szennyezünk be őrjöngve mindent, ami számunkra kedves, csak azért, mert fel vagyunk dúlva a pillanatnyi sokk által. Ilyenkor szépen le kell nyugodni, meg kell várni, hogy tárgyilagosan tudjuk értékelni mindazt, amit láttunk, hátralépve egyet, a dolgok egészében nézve ezt az egyetlen egy darab mérkőzést. Hajtás után ez következik.
krasnaja összes bejegyzése
Az első talajmenti fagyok
Hűvösödnek az éjszakák, egyre csípősebb a levegő reggelente. Kabát nélkül nem látsz senkit már a buszmegállóban, csak a cefet söreinktől elázott német turisták nem fáznak már egy szál pólóban. De a víz, a Balaton vize még nekik is hideg, senkit sem zavar már a madárszar a stégeken, pedig most aztán de jól be tudna hűlni az a pár doboz sör. A kertben is sorra potyognak lefelé a zöld paradicsomok, nem nekik való ez az idő már. Így vagyunk ezzel mi is, milanisták, elmúlt a nyár, az az időszak, ami a legjobban áll nekünk a sörmeccsekkel, a sajtótájékoztatókkal és a mercatóval. Node mindez már elmúlt, szegény gallianik sem ciripelnek a fűben. De lesz-e vénasszonyok nyara? Milan-Napoli holnap este.
Plutarkhosz nyomában
Csak a Madonnina kegyeinek szólt a múlt heti fellángolás, vagy tényleg komolyan vesszük magunkat innentől? Akár ennyire is redukálhatnánk a holnap esti métával kapcsolatos felvezetőnket. Érzelmi okokból azonban nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne szórjuk tele sallangokkal teljesen feleslegesen a felületet. Így is lesz, széép-naagy tőrténelmi összefüggés környezetbe helyezzük a dolgokat, a nagy római blogger előd-példakép mintájára, igaz, mi nem olyan csiribiri emberekkel foglalkozunk, mint Thészeusz vagy Romolus, hiszen itt van nekünk Szinyó meg Pippó, akik nem olyan piszlicsáré dolgokkal foglalkoznak, mint holmi városalapítások. (Hanem mivel is???)
Continue reading
Szinyó! Rajtad a világ szeme!!!
A Pippo idejéből maradt erjedt moslékot már bekanalaztuk, elég volt! Kérjük, követeljük az új fogást! Az alapanyagok ugyan nem sokban változtak, a szakács viszont friss, mutassa hát meg, hogy mit tud! Az első két forduló megmutatta, hogy valamit ki kell találni. Láttuk, hogy ott tartunk, ahol a part szakad. Ezt a legőszintébben maga Szinyó ismerte be. Volt rá három hét. Három hét nem a világ, ahhoz azonban elégnek kell lennie, hogy lássuk, van-e még idén kiút a fostengerből, avagy nyomunk egy szaftos remake-et. Igenis, látni akarom holnap, hogy ugyan nem vagyunk makulátlanok, vannak még bajaink, de Szinyó elindult egy úton, vannak válaszai, képes futballt előcsiholni ebből a hervatag bagázsból. Aztán lehet, hogy a pesszimistáknak lesz igaza, és bebizonyosodik, hogy Krisztus is csak vízen tudott járni, nem szartengeren, mit akar akkor egy Szinyó, alias Miha, alias Traktoros, alias Cigány, alias Barbika, alias Borovói Bombázó, alias Barbika, alias Kamionos.
У тебя СПИД…
… и значит, мы умрем. Hallgatom ezt a zenét. Ez a refrénje. Olyan nyomasztó sötétség, sivárság, kilátástalanság árad belőle, ami talán azt is mélységesen lehangolja, aki nem is érti a szöveget. „AIDS-ed van – meghalunk. „- hát, ezt énekli a lány. Érdemes egyszer meghallgatni, szerintem nem játssza a Nájlon FM. Na, ez olyan szinten megüti az embert, hogy már fel sem veszi a tegnap esti történéseket. Hajtás után azért összeszedjük a tanulságokat, és örülünk neki, hogy ebbe senki sem halt bele.
Szerkesztőségi szezonnyitó
Kedves milanisták, eljött az idő, beszéljük meg, hogy mit várunk 2015/16-tól! Rengeteg-rengeteg a kérdőjel, minden szinten nyitott kérdések sora, legyen az tulajdonosi szerkezet, menedzsment, szakmai stáb vagy játékoskeret. Nyilván senkinek sincs meg a tuti, de azért fogtuk magunkat, és a legjobb tudásunk szerint megpróbáltunk néhány problémát kifejteni. Elég szépen szórnak a vélemények – vegyes a poszt, mint a koldusszar. A nagy tapasztalat az, hogy ilyenkor augusztusban a legpesszimistább nézőpontot is csúful kiröhögi az Élet, és kapunk a nyakunkba egy nagy adag borzalmat. Jó lenne változtatni ezen. Hajtás után minden vélemény számít.
Continue reading
An Jung-hwan, Pomper Tibi és egy patkány előadóművész
Cimborák, IN-DUL-A-SZE-ZON!!! A nyári szünet kellett, nagyon kellett, a poszt-nem-írás nemkülönben, de most vége a lazsálásnak, és begyújtjuk a rakétákat. Igaz, egyelőre csak egy olasz kupa selejtező van a menüben, a vészterhes Pippo-éra hagyatékaként, az is csak két nap múlva, de hát nem lehet mindig BL-döntőket beharangozni! (Egyet szeretnék, csak egyet, a kutya úristenit.) Most más lesz, nagyon más, alaposan fel lett forgatva a moslékos dézsa az Atalanta felszeletelése óta, nyilván erről is szólni fog a poszt, de csak egy kicsit, ugyanis jövő héten szerkesztőségi körben fogjuk megnyitni ezt a felettébb furának ígérkező szezont.
Rózsaszín álmok és tehénszar a pofádba
Na, és akkor ez is bekövetkezett. Régóta lebegtették már a dolgot, mindenki kirókázhatta már magát, akinek nem nem amputálták még a gyomrát. Ezt az embert tényleg zsigerből lehetett utálni, sőt gyűlölni, én pedig kupán vágva érzem magam, hogy ezt magyarázni kell. Megette a fene az egészet. Nem értelek titeket, apáim. Megkaptam nem egyszer, hogy szar posztokat írok, mindenki azt gondol róluk, amit akar, oké. Sőt, tőlem aztán mindenki ott fogja meg a másik kezét, ahol akarja, én már aztán igazán toleráns ember vagyok, a kutya istenit. De hogy nem utáljátok Mihajlovicot, mint a büdös szart, na, azt már nem, gyerekek, az már nekem sok. Legalább rendesen el tudnám küldeni a k. anyjába. De nem, még ahhoz sincs erőm.
Lehet, hogy én vagyok a hülye, de…
még mindig van admin jogom!!! Mindez feljogosít arra, hogy osszam az észt továbbra is rendületlenül. Szóval az a nagy helyzet, hogy bekövetkezett az, amire semmi esélyt láttam: ez a Mr. Bee csak megvette a klub kisebbségi tulajdonrészét, sok, nagyon sok pénzért. Bár maga a hivatalos kommüniké „csak” annyit mond, hogy a következő nyolc hétben a két fél tárgyalni fog a 48%-os részesedésről, ezt mindenki úgy értelmezi, hogy megegyezés van, csak ki kell dolgozni a részleteket. És igen, valószínűleg ez így is van. De mi minden következik ebből? Mi az, ami miatt még mindig húzom a számat? Hajtás után egy kis elmélkedés, kategorikus kijelentések nélkül.
Beletört a Jack-dugó
Én nem tudom mi történt a srácokkal, de kajakra megfordítottak egy olyan meccset, amelyen simán ki kellett volna kapnunk. És ezzel véget is ért a szezon, ollé, vivát, ámen! Összekapartunk kemény 52 pontot, amivel sikeresen alulmúltuk tavalyi önmagunkat is, de Galliani mester majd elmagyarázza mindenkinek, hogy míg tavaly 45 ponttal maradtunk le a Juventusról, most csak 35-re, és ez mi, ha nem előrelépés?! Pippó apánknál egy kicsit beakadt a lemez, de legalább már a mai naptól elkezd a következő szezonon dolgozni, Isten áldása legyen a munkáján, tényleg. Na de basszameg, csak megvertük az Atalantát, úgyhogy hajtás után hozsannaáradat!