… и значит, мы умрем. Hallgatom ezt a zenét. Ez a refrénje. Olyan nyomasztó sötétség, sivárság, kilátástalanság árad belőle, ami talán azt is mélységesen lehangolja, aki nem is érti a szöveget. „AIDS-ed van – meghalunk. „- hát, ezt énekli a lány. Érdemes egyszer meghallgatni, szerintem nem játssza a Nájlon FM. Na, ez olyan szinten megüti az embert, hogy már fel sem veszi a tegnap esti történéseket. Hajtás után azért összeszedjük a tanulságokat, és örülünk neki, hogy ebbe senki sem halt bele.
krasnaja összes bejegyzése
Szerkesztőségi szezonnyitó
Kedves milanisták, eljött az idő, beszéljük meg, hogy mit várunk 2015/16-tól! Rengeteg-rengeteg a kérdőjel, minden szinten nyitott kérdések sora, legyen az tulajdonosi szerkezet, menedzsment, szakmai stáb vagy játékoskeret. Nyilván senkinek sincs meg a tuti, de azért fogtuk magunkat, és a legjobb tudásunk szerint megpróbáltunk néhány problémát kifejteni. Elég szépen szórnak a vélemények – vegyes a poszt, mint a koldusszar. A nagy tapasztalat az, hogy ilyenkor augusztusban a legpesszimistább nézőpontot is csúful kiröhögi az Élet, és kapunk a nyakunkba egy nagy adag borzalmat. Jó lenne változtatni ezen. Hajtás után minden vélemény számít.
Continue reading
An Jung-hwan, Pomper Tibi és egy patkány előadóművész
Cimborák, IN-DUL-A-SZE-ZON!!! A nyári szünet kellett, nagyon kellett, a poszt-nem-írás nemkülönben, de most vége a lazsálásnak, és begyújtjuk a rakétákat. Igaz, egyelőre csak egy olasz kupa selejtező van a menüben, a vészterhes Pippo-éra hagyatékaként, az is csak két nap múlva, de hát nem lehet mindig BL-döntőket beharangozni! (Egyet szeretnék, csak egyet, a kutya úristenit.) Most más lesz, nagyon más, alaposan fel lett forgatva a moslékos dézsa az Atalanta felszeletelése óta, nyilván erről is szólni fog a poszt, de csak egy kicsit, ugyanis jövő héten szerkesztőségi körben fogjuk megnyitni ezt a felettébb furának ígérkező szezont.
Rózsaszín álmok és tehénszar a pofádba
Na, és akkor ez is bekövetkezett. Régóta lebegtették már a dolgot, mindenki kirókázhatta már magát, akinek nem nem amputálták még a gyomrát. Ezt az embert tényleg zsigerből lehetett utálni, sőt gyűlölni, én pedig kupán vágva érzem magam, hogy ezt magyarázni kell. Megette a fene az egészet. Nem értelek titeket, apáim. Megkaptam nem egyszer, hogy szar posztokat írok, mindenki azt gondol róluk, amit akar, oké. Sőt, tőlem aztán mindenki ott fogja meg a másik kezét, ahol akarja, én már aztán igazán toleráns ember vagyok, a kutya istenit. De hogy nem utáljátok Mihajlovicot, mint a büdös szart, na, azt már nem, gyerekek, az már nekem sok. Legalább rendesen el tudnám küldeni a k. anyjába. De nem, még ahhoz sincs erőm.
Lehet, hogy én vagyok a hülye, de…
még mindig van admin jogom!!! Mindez feljogosít arra, hogy osszam az észt továbbra is rendületlenül. Szóval az a nagy helyzet, hogy bekövetkezett az, amire semmi esélyt láttam: ez a Mr. Bee csak megvette a klub kisebbségi tulajdonrészét, sok, nagyon sok pénzért. Bár maga a hivatalos kommüniké „csak” annyit mond, hogy a következő nyolc hétben a két fél tárgyalni fog a 48%-os részesedésről, ezt mindenki úgy értelmezi, hogy megegyezés van, csak ki kell dolgozni a részleteket. És igen, valószínűleg ez így is van. De mi minden következik ebből? Mi az, ami miatt még mindig húzom a számat? Hajtás után egy kis elmélkedés, kategorikus kijelentések nélkül.
Beletört a Jack-dugó
Én nem tudom mi történt a srácokkal, de kajakra megfordítottak egy olyan meccset, amelyen simán ki kellett volna kapnunk. És ezzel véget is ért a szezon, ollé, vivát, ámen! Összekapartunk kemény 52 pontot, amivel sikeresen alulmúltuk tavalyi önmagunkat is, de Galliani mester majd elmagyarázza mindenkinek, hogy míg tavaly 45 ponttal maradtunk le a Juventusról, most csak 35-re, és ez mi, ha nem előrelépés?! Pippó apánknál egy kicsit beakadt a lemez, de legalább már a mai naptól elkezd a következő szezonon dolgozni, Isten áldása legyen a munkáján, tényleg. Na de basszameg, csak megvertük az Atalantát, úgyhogy hajtás után hozsannaáradat!
Megadatott egy szép búcsú
Merthogy ez az volt, ne akarjunk mást belelátni. Azok, akik továbbra sem értik, hogy miért vagyunk a tabella közepén, azok persze óhatatlanul is hivatkozási pontként tekintenek egy ilyen produkcióra, hogy aztán a következő alkalommal keserűen meghasonuljanak, újra, újra és újra, de ez legyen az ő bajuk. Mondom, ne feszüljünk rá a történesekre, a lényeg az, hogy azok, akik a gyomorforgató szezon ellenére is kilátogattak a San Siróba vagy leültek a képernyők elé, végre kaptak valamit a csapatuktól. Hajtás után rendhagyó összefoglaló.
Ezt is hendivel tegyem meg, főnök?
Folytatódik a szopómenet kegyetlenül, nincsen megállás. Minden tiszteletem azoké, akiket le tud még kötni ez a borzalom, én viszont úgy vagyok vele, hogy az obligát posztot megírom, azt’ meglátjuk. Sok időm mondjuk nincsen rá, mert egy órán belül indulhatok a közösségi kutyaoltásra, egy roti meg egy németjuhász kannal megyek, biztos jót fog tenni az idegeimnek. Bevallom, korán kelő keményen dolgozó magyar ember vagy mi a lófasz lévén pont nem azzal akarom tölteni a szombat estémet, hogy nézem, ahogyan Pippo búval baszott pofával totyog az oldalvonal mellett, miközben lődörögnek a nagy-nagy bajnokok a pályán. Fityfenét, azt. Sz’al elmehet a picsába az egész bolhacirkusz, ahogy van. Hajtás után rövidre fogjuk.
Mr Bee és a Doyen Sports: VAFFANCULO!
Jó erősen kikérdeztem Csirkót a levlistán erről az egész ökörségről, erről szól a következő poszt. Ez az egész még szarabb, mint az a film, amiben felcsinálják Schwarzeneggert. (Ki volt az a beteg állat, aki ezt kitalálta?) Lényeg a lényeg, csirkónak külföldi billentyűzete van, úgyhogy nem lesznek ékezetek, úgy készüljetek. Tudom, hogy sokaknál leszállt a rózsaszín köd, de ez nem tiniszerelem, hanem kibaszott kurva üzlet. Olvassátok el a posztot, gondolkodjatok el rajta, aztán gondoljátok meg, hogy minek örültök legközelebb.
