Folytatódik a rögös utunk Európa felé című sorozatunk következő állomása, a Sampdoria ellen mutathatja meg Montella, hogy túlvagyunk a kisebb hullámvölgyön. Ez mondjuk annyira nem lesz egyszerű, még ha a Samp nem is tűnik annyira lehetetlen küldetésnek.
Sajnos mostanában nem jön ki nekünk a lépés, míg ősszel sokat tudtunk nyerni úgy, hogy éppen csak, ha ugyan jobbak voltunk az ellenfélnél, most így január végén szomorúan állapíthatjuk meg, hogy mindössze egyetlen egy bajnokit tudtunk behúzni karácsony óta, bár az a meccs is olyan volt, hogy 3 pont, aztán szevasz, ne is kérdezzen senki semmit. De vesztett pontok tekintetében még így is a negyedik helyen állunk, ami – azt gondolom – több, mint elfogadható a csapattól. Ma délután 3 órakor az Udinese vendégeként próbálhatjuk meg realizált pontok vonatkozásában is érvényesíteni ezt a pozíciót. Hajtás után rövidre szabott felvezető következik.
Akarva-akaratlanul sem szól másról a szerda este, mint arról, hogy meglesz-e a szezonbeli harmadik győzelem a Juventus ellen – holott ha valami nem hiányzik ennek a csapatnak, az a felesleges teher. Azon túl, hogy a kupában könnyebb út vezethetne oda, ahova elvileg el szeretnénk jutni, az utóbbi hetek után inkább a higgadtságnak kellene dominálnia. Continue reading
Kedves barátaink, vezessük fel akkor az esti meccset, még ha nem is ez a legfontosabb most az életben. De maradjunk a szorosan értelmezett témánál. A Milan 4 éve nem tudott ilyen sok pontot szerezni egy félszezon alatt, mint most (37). Tehát a számokban mindenképpen kimutatható az előrelépés. Most indul a ritorno, én azt gondolom, ha csak még egyszer ennyit sikerül összehozni, már jók vagyunk. Persze jó lenne többet, még többet, de ehhez tovább kell javulni. Mostani ellenfelünk, a Napoli, a tabellán is közvetlen riválisnak számít, ősszel elvertek minket, tavaly szétgyaláztak minket a San Siróban, ütni kell őket. Hajtás után óvatos duhajkodás.
A nyitófordulóban, majd a kupában elért győzelmek után újra lehetősége nyílik Montellanak elpáholni elődjét, Mihajlovicot, egy olyan pályaválasztás mellett ami inkább kecsegtet döntetlennel, mint bármelyik fél győzelmével. Beszédes, hogy utoljára négy éve történt olyan, hogy egy Torinóban rendezett Torino – Milan meccset valaki megnyerjen. Pont mi voltunk azok akik akkor négy gólt szerezve, simán hoztuk el a pontokat az akkor még Ventura által vezetett bikáktól. Utoljára nem kevesebb, mint 15 éve kaptunk ki ott, jó volna ezt a sorozatot a mai nappal is folytatni, és minimum egy döntetlennel indulni haza, hiszen fontos, és nehéz sorozat előtt áll a csapat, ahol minden egyes pont számítani fog, ha komolyan gondoljuk, hogy jövőre újra európai kupasorozatban szerepelnénk. Hajtás után megismerkedünk a már ismert Torinoval, és leszögezzük, hogy ki vagy kik kapnak pontot ma este.
Continue reading
Beindul a pörgés ár így január elején-közepén: a Cagliari elleni fényes sportsikert követően csütörtökön már rögtön rá is melegítünk a hétfői bajnokira, méghozzá ugyanazok ellen. Hogy mennyire lesz felhozó meccs, azt nem tudni, de legalább gyakorolhatunk egyet a kupában. Continue reading
Kedves Mindenki, 2017-ben is követjük a métát, mindjárt itt van nekünk ma estére egy jó kis konzerv szardínia. Majd elválik, mennyire adják könnyen magukat, ha egyáltalán, ugyanis, lehet, hogy nem emlékeztek, de az utóbbi két januári nyitányon csúnyán elvéreztünk, a Bologna és természetesen a Sassuolo is három ponttal távozhatott a San Siróból. Illendő lenne tehát most valahogy elkenni ezeknek a szakadt szigeti halászoknak a száját, de – ahogyan a múlt példái is mutatják – nem mehetünk biztosra, most sem. Pedig tényleg nem ártana, ha megszórnánk őket, mint a Jóisten itt nálunk a megyei utakat a napokban, mert már csak január van, és bizony nem esne rosszul, ha visszaelőznénk a homikék rétegeket. Hajtás után visszafogott harcba indító.
A szeretet ünnepének közeledtére csak a szokottnál is besózottabb autósok, a duplaszatyorral oldalba kapó népek és a plázákba beszabadult téli szünetes iskoláshorda pokoli hömpölygése emlékeztet. Jól illik a képbe a Juventus, legalább annyira hiányoznak nekünk, mint a Last Christmas az októberi Tescóból. Még annyira sem tudnak felajzani, mint egy 64 éves Mariah Carey, pedig nem is ettem mostanában sok pacalt. No de minden évben nyerünk valami kamu szart, van, hogy hármat is, nyeljük akkor be ezt most, mert 3 ilyen majdnem annyit ér, mint egy BL-győzelem. Hajtás után szeretetcsomagok.
Kezdődik az év végi hajtás, és talán kevesen gondolták azt, hogy rajtunk ne lenne majd ilyenkor a jelenleginél jóval több nyomás: nyilvánvalón, hogy ha már így állunk, jó lenne odaérni, de mint egy jó disznótoros két nap elteltével, úgy tör fel belőlünk az utóbbi évek megkeseredett realistájaként a gondolat, hogy tulajdonképpen nem fog kettéválni a föld a San Siro alatt, ha mégsem. Continue reading
Eléggé elszoktunk már attól, hogy helyezésre menő, kard-ki-kard bajnokit vívjunk valamelyik riválissal, azonban mindenki azt írja, hogy most itt erről van szó, itten ma este ki fog derülni, melyik a calcio 2. legjobb csapata. Akárhonnan is nézzük, ezt a címet a Jóisten is a hazaiaknak teremtette, meg egyébként sem ezen az egy párharcon fog eldőlni, ki hol fog végezni, hanem azon a jó sokon, amelyeken eddig egészen jól muzsikáltunk. Ezzel együtt Montella elég nyíltan áll bele ebbe az egészbe, ő biztosan meg akarja csinálni a Romát. Legyen úgy, még akkor is, ha a médiánál az ellenfél a toronymagas favorit. Hajtás után idegenül feszengünk ebben a kissé szokatlan pozícióban.
