Az elmúlt pár év bohóckodása után cseppet sem meglepő módon a visszafogott lelkesedést a teljes cinizmus és reménytelenség váltotta fel. Ennek megfelelően a többség nagyjából semmi jót nem vár a Napoli elleni meccstől, a szezontól meg pláne semmit. Ehhez képest Nápolyban ugyan kikapunk ismét, ahogy az már lassan megszokottá válik, viszont a szezon egyáltalán nem lesz olyan gyászos, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Hajtás után meglepő fordulat.
Végre
Bevallom őszintén, erősen mellbe csapott, amikor tudatosult bennem, hogy szombaton este már meccs van. Pokolian hiányzott azért ez, még ha jól is esett 1-2 hétig abszolút kivonni magam az addig megszokott rutinból – ez így van rendjén. Nyitásnak egy Torino, de hogy konkrétan mi is kezdődik el a bajnokságon kívül, azt nagyon nehéz lenne megmondani. Continue reading
Gyerekek, ne vicceljünk már, a Coppát meg kell nyerni!!! Nincs választás!!! Mikor nyertünk utoljára valamit? Nagyon régen! Mikor leszünk ismét ennyire közel egy trófeához? Ezt inkább meg se tippeljük! Egy szó, mint száz: ha egyszer meg lehet nyerni, akkor nyerjétek meg valahogy, nem érdekel, hogy, de nyerjétek meg!!! Nagyon sok rossz történt velünk, úgyhogy ezt most meg kell nyerni!!! Kész, ennyi!!! Egy meccsen bármi megtörténhet, visszavágó pedig nem lesz! Egy meccset, csak egy meccset, összesen ezt az egy darab meccset kéne megnyerni valahogy! Nem is kell megnyerni, jó az 120 perc után is! Hozzátok haza a Coppámat!!! Hajtás után kupagyőzelem!!!
Apukáim, bezár végre a bolhacirkusz, nem kell majd egy jó darabig ezelőtt a nézhetetlen fos előtt szenvednünk. Persze lesz még egy kupadöntő, amelyen majd minden bizonnyal leszopjuk a Juventust, de az olyan gála-jellegű lesz, már most érzem. Meg persze van még ez a farkasjárás is holnap este, na essünk akkor túl ezen is. Van még hátra egy óra a munkaidőből, bassza meg, akkor tudjuk le a beharangot is, ez ennyit ér. Javaslok mindenkinek egy Ctrl+F4-et.
Szóval az elmúlt heti parádék után, mint a kiütés előtt álló bokszoló, még felállunk a padlóról, és ténfergünk valamerre, és bízunk benne, hogy céltalan horgaink majd valahogy beakadnak, miközben egyetlen egyenesbe sem nézünk bele. A legnagyobb baj, hogy ez teljesen esetleges forgatókönyv alapján fog zajlani, szóval lesz ami lesz alapon kifutunk, és a kilencven perc letelte után sem leszünk egy dekával sem okosabbak Brocchit és semmi mást sem illetően. Vagyis a legfontosabbat illetően biztos nem a San Siróban lezajlott meccs fog dönteni. Continue reading
Azt hiszem a legtöbben félreértitek Brocchi kinevezését, ennél jobb dolog nem nagyon történhetett volna. Az világos, hogy Silvio nagyon nem jött ki, Szinisával, a szezon végén úgyis kitoszta volna. Akkor pedig már a nyári felkészülést is az igen nagy Brocchival kezdtük volna, akit szezon közben ugyanúgy kibaszna. Így legalább Silvio megint megmutathatta, hogy mennyire ért a focihoz, és 3 éven belül a harmadik újonc edzőt nevezte ki. Majd megy a csodálkozás, hogy középcsapatként, miért az ízes hatodik-nyolcadik helyre vagyunk jók.
Nagyszerű hangulatban, a lehető legjobb körülmények között várhatjuk a Hellas elleni csörtét, minden fasza. Pálka sporttárs nagyon találóan mondta, hogy ‘kár bármiért’, és tényleg kár lenne kiakadni akár a hétfő délután 5-ös kezdés, a tabellán elfoglalt helyezés, a csapat formája vagy akár a kellemetlen időjárás miatt. És ne feledjük, mindig van lejjebb, én például kabát nélkül hozom le a mai napot, és egyelőre szárazon megúsztam a dolgot. Úgyhogy csak lazán, vegyük csak könnyedén ezt a bohóckodást, de akár le is szarhatjuk nyugodtan. Hajtás után néhány kedv-nem-csináló sorocska.
Tiborkáim, halmozzuk az élvezeteket, hétközben is rádolgozunk, hogy meglegyen a mennyiség. Valakik ott a métaszövinél úgy gondolták, hogy szebb lesz a világ, ha lesz mostan csütörtökön egy Milan-Carpi. Hát, akkor dicsértessék, jöjjön, aminek jönnie kell. Nem mondom, hogy meccslázban égek, de ha már úgy alakult, ahogyan alakult, akkor itt vagyok, hozzáteszem a magam szerény morzsáját, hogy aztán szerényen elvonuljak a színről, amikor majd fellépnek a pódiumra a srácok, és előállnak az E-KKO-RA faszasággal. (Mutattam, csak nem látta senki.) Naszóval, hajtás után tovább pallérozódik a broki.
Pöcsfej helyett egy igazi Farok, sej-haj, csuhajja!!! Kopasz, és kemény, mint a kád széle – Berlu papa is megirigyelhetné. Ernyedt Szinyótól búcsút vettünk, nem kell ide jugó import, ha egyszer van nekünk saját nevelésű, helyben fogant, helyben nevelkedett, helyben edződött tagunk is! Tűzzük is rá zászlónkat – mondta a Péniszkirály, majd átadta a tudást újdonsült helytartójának, így gyémánt középpályával fogjuk megcsinálni az összes lukat a Sampdoria-középpályán! Úgy betesszük nekik, hogy 3 napig mankóval fognak járni, az biztos is! Visítson az összes kékmezes ratyi, hej-hej-hej! Hajtás után toljuk neki tovább.
A helyzet az, hogy nem túl sok lelkesedést váltott ki belőlünk a Juve elleni recsegés, főleg, hogy mintha egy folyamatosan újrainduló zenét hallanánk duruzsolni a fülünkben. Kicsit kezd unalmas lenni a sztori, ráadásul néhány kósza fellángoláson kívül nem tud semmivel sem meglepni minket: de valószínűleg ismeritek is ezt az érzést, amikor az egyébként unott dolgokban is néha meglátjátok a szépet. Nem mondom, hogy könnyű lelkesedni a mai Milanért, de azért leülünk a tv/stream elé ma is. Continue reading