Már csak 5 meccs van ebből a minősíthetetlen szezonból, így nagyjából 10 óra teljesen értelmetlen időtöltés vár ránk egészen a következő, szeptemberi szezonkezdetig. Viszont ha már a boldogságot ilyen meglepő helyen keressük, jöjjön pár érv amellett, hogy miért is válhat maradandó élménnyé a vasárnapi parádé, persze csak és kizárólag Pippo szellemes húzásai, Fester mosolygós ábrázata és Cerci intelligens tekintete után. Minden valószínűség szerint, ha nem is a nagyon közeli jövőben, de pár éven belül újra lesz értelmes csapat, szellemes játék, akkor pedig a mostani szezon (meg az előző, meg a következő) csak egy rossz álomnak fog tűnni. Valami olyasmi, mint, amit az ezredforduló tájékán éltünk át, csak még hárommal kilátástalanabb. Mindenesetre van-e trúbb módja a nosztalgiázásnak, mint feleleveníteni az időket, amikor Helveg jobbvédőként segítette a támadásokat, Roque Junior kiváló ütemű belőpőkkel akadályozta meg az ellent és Guglielminpietro trükkös szólókkal babonázta meg rajongóit?
beharang kategóriaarchívum
Elsőre kaptunk még levegőt // Milan-Genoa
Az idei, teljesen korrekten lehozott szezont nem sok minden mentette eddig, de az különösen tetszett azért, hogy vagy baromi jól összezárt a fal, vagy ténylegesen elenyésző számban voltak konfliktusok a csapaton belül. Hétvégén viszont rés mutatkozott a védelmi egységeken. Continue reading
Háttérbe szoruló hetes // Udinese-Milan
Ma este végre nem kell tovább várnunk, és újra megkapjuk, amire egész héten vártunk, amiről még majd szerdán is beszélni fogunk a haverokkal, kollégákkal és méltán nagy örömöt, vagy legalább szenvedélyt vált ki bennünk. Ugye Ti is remegve várjátok az Udinese elleni csörtét? Continue reading
Melyik a szarabb?
Mindig az, amelyikre éppen gondolok. De most komolyan, hogy lehetne ezt eldönteni? Ez olyan, mintha azt kérdeznék, hogy barna vagy fekete színű cipőpasztával szeretnél-e fogat mosni. Vagy hogy tüdőrákban vagy torokrákban haljál-e meg. Vagy hogy Mészöly Kálmán vagy Pintér Attila legyen-e a gyereked magyartanára. Aki aztán a szörnyű élmények hatására az ISIS-be vagy az Al Kaidába lépjen-e be? Jajj, nem tudok dönteni, inkább megyek vissza cserepet pakolni! Node. „A legforróbb hely a pokolban azoknak van lefoglalva, akik az erkölcsi válság idején megőrizték semlegességüket.”- írotta vala Dante Allegri, a rasztahajú sufnipoéta. Úgyhogy ezt el kell dönteni, elvtársak! Hajtás után forró zsírba lógatjuk a pélót.
Menjél haza Mihajlovic
Tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy a rettenetes Szinisa edzői kinevezése már nem lenne tétel morálisan-szakmailag-anyagilag tökéleten lecsúszott klubunk életében, mégis, én azt mondom, hogy maradjon csak a seggén ez az exlaziós, exinteres alattomos, agyatlan, fajgyűlölő, soviniszta, kisstílű útszéli tróger, inkább akkor már a paprikajancsi Pippo, köszönöm szépen. Persze tudom én, hogy ennél ótvarabb csapatunk vele sem lehetne, viszont a gyomrom nem kérdez, nem magyaráz, nem indokol, csak reagál, de azt nagyon. Menjen csak vissza a Lazióba, biztosan jól kijönne az ultrákkal, vagy a kuzinokhoz, akik csodatévő messiásként várják. Hajtás után ellamentálunk ezen, azon meg amazon, ahogy szoktuk.
°29 Giornata: Palermo-Milan – 10 kupadöntő
Két hét után Palermóban térnek vissza aranylábú fiaink, hogy tovább haladjunk az Európa felé vezető úton. Az acmilan.com nagyon helyesen felhívja figyelmünket arra a történelmi eseményre, hogy Bonera kétszázadik Milan meccsére készül, természetesen győzelemmel és egy Clay Davis-féle clean sheettel.
Milan – Cagliari // Nyerjünk?!
Zavarosak az érzéseim. Alap, hogy mindenki azt szeretné, hogy nyerjünk, amivel talán visszatalálunk a helyes útra. De közben mindenki tudja, hogy ez egy nem így működik. Se a mai három pont, se a győzelem nem érne túl sokat. Nagyjából annyit, hogy lenne amivel takarózni, és az elképesztően naiv edzőnk azt hinné talán jól csinálja, amit amúgy nagyon nem. Magyarul drukkolok, de talán azt szeretném, hogy ma se nyerjünk, és Pippot talán tényleg elkergetik, amit továbbra se hiszek, hacsak nem kapunk egy hatost Zemantól. De ha arra gondolok, hogy Brocchi lenne az utód, ami kb. ugyanaz, akkor inkább nyerjünk és kapjon újabb ultimátumot Pippo kb. két forduló múlva.
Van még mit veszteni? // Fiorentina-Milan
Minden jel arra utal, hogy nem értünk még el annyira mélyre, hogy edzőt váltsunk. Mert ugye arról volt szó, hogy ha valami brutális dolog történik, akkor Inzaghinak kiöntik a lefőtt kávét. Azonban mégis vele megyünk neki a szezon hátralévő részének, legalábbis meglepő lenne, ha mégis jönne a váltás, addig meg megnézzük, hogy mit tudunk még elveszteni a továbbiakban.
Adjátok vissza a Milanomat! // Milan-Verona
Nekem tényleg nincsenek nagy elvárásaim, mert az már a szezon előtt is necces volt, hogy mi valóban a BL-ért fogunk küzdeni, legalábbis számomra. Aztán a kezdeti lendület után jött az első komolyabb hullám, amivel az óta sem tudunk mit kezdeni, csak minden héten lenyilatkozzuk, hogy hát a szavak nem elegek, tenni kell, dolgozunk tovább, stb. Ilyet mondjuk az aktuális magyar szövetségi kapitánytól szoktunk hallani, és az is elég idegesítő már húsz éve, annyit meg azért nem akarok várni a változásra. Remélem, hamarabb eljön. Continue reading
Chorizo Verona # Ez is fain lesz
Na, emberek, nem ússzuk meg, ezen a héten is lesz bajnoki. Amúgy se nagyon hiányozna, főleg úgy, hogy majd szétesik a fejem, no de meccs van, úgyhogy poszt is van, ez egy komoly blog, itt nincs szarozás. Az egész naptári évben jó nagy szarok vagyunk, egy igazi szar csapat, itt tényleg mindenki nagyon komolyan gondolja, hogy rakjunk össze egy igazi gány csapatot, nincsenek kompromisszumok. Láttam tegnap este, ahogyan a csóri Torino elintézte a nyálkássá szopkodott Bilbaót, hát mondom, baszódjon meg mindenki, én ezekre nagyon irigy vagyok. De miért nem lehet nekünk szerethetően szar csapatunk, na ezt magyarázza el nekem valaki! Persze fogjam be a pofámat, mert múlt héten levertük a Cesenát. Ehh, kurvaélet. Hajtás után bélmosóvízzel gurgulázunk.