Bajtársak, ha még emlékeztek, még tavaly, 22-én este volt egy jóféle toszkán kiruccanásunk, arról még nem írtunk volt itten a blogon. Amúgy boldog karácsonyt minden kedves kummanttársnak, olvasónak, akkor szép az ünnep, ha ég az a gyomor!!! Az ünnepi hangulat fokozásához a fenti – egyébként milánói – Betlehem tud hozzájárulni, akinek nem elég, büntessen le még 2-15 lédig szaloncukrot. Hajtás után forgó bejglivel hipnotizálunk.
Urak, elvtársak, pajtások, kummanttársak, mindenki, már megint nem vagyok túlgondolásban. Adott két csapat, amely hónapokon keresztül parádés játékkal, mindenféle történelmi legleget ostromolva vezette fej fej mellett vezette az évezred talán legélvezetesebb A ligáját, hogy aztán a télbe megérkezve lefagyjon és szétessen, mint a félnapos albán kenyér vagy alsópolcos kétrétegű zsepi két fújás után. Fárasztó maratoni többfrontos futamok, sérülthegyek, eltiltások, nincs itt semmi csoda. A mi leolvadásunk hamarabb jött, mint tavaly, de pont egy hasonló helyzetben, amikor mintha pont kiegészülni látszottunk. Ehhez képest meg tök mindegy, hogy ki van a pályán, egy egyáltalán nem jó, csak fizikális és pihent Zebrette ellen csak nyomozzuk a labdát, és csak Zlatyó api utolsó perces mutatványával tudjuk pontra menteni legalább az egyébként a legfostosabb Dzsámpi-időket idéző partit. Ehhez képest a kukások játéka olyan durván nem esett szét, csak a minőség hiányzik, de nagyon elöl meg hátul is, legalább is, amikor még a bergamói pudvások ellen szívtak le otthon, hát a játékuk azért ott volt. Nekünk előnyt jelent, hogy nem annyira fizikálisak, nem betömörülősek, és azért történelmileg nem a San Siro az a hely, ahol ők teljesíteni szoktak. Sok minden lehet ebből, elszabadult karácsonyi adok-kapok, vagy ócska 0-0, én inkább az előbbire szavazok. A lényeg, hogy a Medves-fennsík mese, a többit még meglátjuk. Azért gyertek majd forzázni, lesz mit!!!
Hölgyek-Urak, különösebb nem érdemes bánkódni, kedd este egyértelművé vált: ebben most ennyi volt. És ezt el kell fogadni, többet előzetesen úgysem nagyon vártunk. Nem jó dolog egy majdnem teljes B csapattól kikapni otthon egy ilyen meccsen, de sajnos ez a mai topfutball realitása, ha egy Premier League élklub az ellenfél. Nem könnyítettük meg a saját dolgunkat sem a hibákkal, az viszont némi vigaszt jelenthet, hogy két góllal kellett volna nyerni amúgy is a másik meccs eredménye alapján, na meg így szerencsére megúsztuk a harmadik helyet és a minden bizonnyal bajnoki pontokba kerülő tavaszi EL szenvedést Moszkvában meg ki tudja hol.
Pajtások, nem akartam nagy feneket keríteni ennek a ma estinek, már csak babonából sem. Amikor nagyon ráfeszülünk, valahogy sosem szokott jól elsülni a dolog. Mindenhonnan a „sorsdöntőzés” hallatszik, nem szívlelem ezt a kifejezést, azt fejezi ki, mintha órisái dolgok tudnának ezen épp most múlni. Csak arra jók, hogy legyen majd később lehetőség mindenféle nüanszra visszamutogatni – magyarfociból átvett kifejezés, nem véletlen. A dolgok azon múlnak, hogyan csináljuk őket, és Maldini meg Massara meg Gazidis meg persze Stef és a többiek igenis jól csinálják a dolgukat. Ezért pedig nem tudunk nem fényes jövő előtt állni, olyan nincs, hogy ebből ne fusson ki valami szép és nagyszerű a következő években. És igen, az is igaz, hogy van esélyünk továbbmenni ma este. A bukiknál a meccs favoritjai vagyunk, ebbe jócskán belesúlyozza mindenki, hogy a szigetlakók brutális mennyiségű meccset tolnak, és nekik ez itt ma teljesen tét nélkül megy. És persze a San Siro nem az Anfield. Meg hogy pihentetnek. Ránéztem a feltételezett kezdőjükre, nem kezdtem örömtáncba. Kemény lesz, és még az a jobbik eset, ha csakugyan az lesz. Nekünk ez a stílus nem fekszik, ez már sokszor kiderült. És akkor még persze arról nem is beszéltünk, hogy a ma estinek csak akkor van igazi jelentősége, ha a csoport másik meccsén számunkra kedvezően alakul az eredmény. Tehát inkább Simeon próféta fegyencjárata nyerjen, de ha lehet, akkor egyik se. Egy szó, mint száz, én most inkább hűtök, mint fűtök, de persze majd elkap a meccsláz, amikor odaérünk. Hajtás után Ti jöttök, forzázzátok ki, gyerünk gyerünk gyerünk!!!
Egészen jó arányban jöttek Harkness kolléga kérései: sima és izgalommentes győzelem pipa, megfelelő rotáció és pihentetés pipa, ugyanakkor az újabb sérülést nem sikerült elkerülni. Pietro Pellegri — aki annyira észrevétlen tudott mindezidáig maradni, hogy még beceneve sincs — egy komolyabb sprint után bemondta az unalmast, mindezt első meccsén kezdőként. Ez óriási pech, ami viszont a többit illeti, igen, kijött az osztálykülönbség a két gárda között, csak a vendégkapus Belec bravúrjai, no meg a mieink teszetoszáskodása mentette meg a kiscsapatot a súlyosabb vereségtől. Ez ennyi is, nagyjából annyi izgalmat tartogatott magában a meccs, mint anno kétmilliónyolcázötvenkilenc éve, amikor még volt vízállás-jelentés, és bemondták, hogy A …………………………………………………………………………………………….DU…………………………………………………………………………………………………………….NA……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………MO…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………HÁCS……………………………………………………………………………………………………………………………………..NÁL……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….NÉGY………………………………………………………………………………………………………………………………………………….SZÁZ…………………………………………………………………………………………………………………….HET………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..VEN………………………………………………………………………………………………………………………………..NYOLC………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………CEN………………………………………………………………………………………………………………..TI…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..MÉ……………………………………………………………………………………………………………………TER…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….APAD, BMEG.
Papíron a szezon (egyik) legkönnyebb meccse következik, hazai pályán a liga utolsó helyezettje ellen, egy magabiztos győzelem után – viszont egyrészt a szokatlan szombat délutáni időpontban nyomjuk, ami soha nem jó ómen (hasonlóan a vasárnap délhez), valamint fél szemmel már a kedd esti sorsdöntő BL meccset figyeli mindenki. De nem riogatok senkit, be kell ezt húzni simán, nem a B csapatot fogja felküldeni Pioli, ráadásul két nagy rangadó is lesz a hétvégén, szóval ez a mi fordulónk lehet, nem szabad elbénázni.
Jót tett ez a teljesen nyugodt, sima győzelem a hétvégi vereség és három meccses (bajnoki) nyeretlenség után, úgy állt fel a csapat ebből, ahogy azt kell egy igencsak gyászos ellenféllel szemben, gyakorlatilag az első perctől fogva nem férhetett kétség ahhoz, ki nyeri ezt a meccset. Messi ismét robbantott, és ezzel gyakorlatilag egy csapásra a kezdő jobbszélsővé vált biztosan, két remek, nagyon okos gólt tett el az este során. Egyetlen keserű része van ennek a győzelemnek, Kjaer sérülése, sajnos elég súlyosnak tűnik a dolog, és hosszabb időre elveszíthetjük.
Drága elvtársak, nincsen lazálás, nincs idő a sebek nyalogatására, itt az újabb hétközi, nagy kaland: megyünk Genoába. És ha már régi ismerősök, ki más ülne a padon, mint a jó öreg Seva, a 2000-es évek egyik legpengésebb gólvágója, Carlo nagy csapatának oszlopos tagja. Ha nincsenek a tulajdonosváltások, akkor már biztos ült volna a mi padunkon is, de ami késik, az nem múlik. Az sem lehet véletlen, hogy a testvéri Griffekhez került, amennyit bizniszelt egymással a két csapat. Emlékszem, még Gál Jani bácsi idejében, ha nem volt 20 közös tulajdonunk velük egy időben, akkor egy se, és tényleg ők voltak azok, akikkel nagy dolgokat kis pénzből meg lehetett oldani okosba. Hajtás után nagyon röviden felskicceljük a dolgokat, a lényegi történések úgyis a kummantmezőben lesznek.
Pajtások, szépen keretbe foglaltuk a Bajnokok Ligája diadalt, vagy ha jobban tetszik, Stef mesterék valamilyen bizarr kereszthímzéses projektbe kezdtek a nagy hidegek hatására, melynek alapmotívuma, hogy az A-ban szopunk. Nem volt Csirko kolléga egyedül, amikor azt írta a hariban, hogy ő még legszívesebben örülne magának egy pár hétig. A fasznak sem hiányzott ez a piszkos Sassol, sok nekünk ez az erőltetett menet. Sajnos az van, hogy erősen kifingóban vagyunk, megborult a játékunk, a kapott gólok pedig csak csúsznak lefelé, mint kisgyerek arcán a takony. A Susu meg tipikusan egy olyan csapat, amelyik nem fekszik nekünk, a magas, intenzív presszinget nagyon nem bírjuk. Stef meg egy olyan csávó, akinek megvan az elképzelése, mit játsszon a csapata, mit szeretne a pályán látni. Ez pedig egy építő, pozitív, szemet gyönyörködtető támadójáték. Lenne. Sajnos viszont ezzel együtt elég merev is, és a legritkább esetekben hajlandó kompromisszumot kötni, és alkalmazkodni az ellenfélhez. Úgy esett, ezt itt bizony csúnyán buktuk. Hajtás után egy kis Pietro Magneto-színvonalú pacsmagolás kritikus játékhelyzetekről — igen, azt gondolom, ez ennyire egyszerű volt — aki másképp látta, OK, állok rendelkezésére a kummantszekcióban.
Continue readingEmberek, odapiszkáltunk bizony! És megérdemeltük. Nagyon. Nem volt szép a meccs, de elsősorban nem miattunk, az ellenfél egyszerűen nem is akart focizni, amit bár Simeone Atléticojától persze megszokhattunk, ez még így is meredek volt hazai pályán egy sorsdöntő meccsen, egy kategóriákkal rosszabb kerettel rendelkező csapat ellen. A mieink pedig megvillantották azt a bizonyos BL DNS-t – vagy hogy is mondta Galliani anno – az elejétől fogva hittek benne, nem brillíroztunk ugyan, viszont irányítottuk a játékot végig, az utolsó 20-25 percre pedig a nagyobb helyzetek is elkezdtek érkezni, hogy aztán jöjjön az a fickó, aki 4 éve még a Serie D-ben (futárkodás mellett), tavaly meg a sima kieső Crotonéban nyomta, most pedig 30 évesen élete első BL meccsén elképesztően fontos győztes gólt lőjön. Parádé, elképesztő sztori, és életben vagyunk, tovább lehet jutni a csoportból, az összefoglalóból az is kiderül, pontosan mi kell ehhez.
