Pajtások, sokak nagy örömére a csapat bemutatta a tökéletes vasárnap déli partit: vezetés már a második percben, utána kisebb lazázásokkal is vegyített ultralezser macska-egér játszadozás – az utolsó fél órát már emberelőnyben, három gólos fórban hoztuk le. Biztosan ez volt minden képernyő mögött ülő legaktívabb 90 perce, én fél 4-kor ébredtem fel, a délelőtti futás után 2 sörrel leküldött nagy bajnok paprikáskrumpli találkozott ezzel a nyugtató-ellazító-stresszoldó videóval. Hajtás után rövidebb lesz, mint mondjuk „A velencei kalmár” című örökbecsű.

Continue reading →

A lehető legszebben indítottuk az új évet: magabiztos győzelem otthon egy rangadón, ráadásul Mourinho újbóli teljes beárazásával, annak ellenére, hogy felforgatott csapattal álltunk ki ezúttal is, a listavezető kuzinokat nem hagytuk ellépni ezzel, a BL helyért folyó várható harcban (már ha lesz ilyen egyáltalán) pedig Napoli-Juventus-Roma trió mindegyikéhez képest növeltük a különbséget. A visszatérők és az újonnan berobbanó húzóemberek ismét letették a névjegyüket, Maignantól kezdve Tonalin át egészen OliG-ig van kit dicsérni bőven, ezt meg is tesszük a tovább után, némi taktikai elemzés mellett, mert Pioli apró, de annál hatásosabb változtatásokkal élt.

Reméljük mindenki kifújta és teleette magát a szünetben, visszatérünk, jön a szezon második fele, az új sorsolási szabályoknak köszönhetően pedig rögtön a Romát fogadjuk, annak ellenére, hogy mindössze két hónapja játszottunk velük a 11. fordulóban. Már ha egyáltalán megrendezik a meccset, jelenleg úgy állnak a dolgok, hogy mindenképp le kell játszani, elvileg a liga nem akar semmit sem elhalasztani, ha nem jelenik meg egy csapat, akkor 3-0 a másiknak (aztán fellebbezés és újrajátszás mint tavaly a rabruhások-kukások párharcban), szóval csak a szokásos káosz és elképesztően kompetens vezetés a Serie A-tól. Mindenesetre be kéne kezdeni, a november végi és decemberi botladozást jó lenne magunk mögött tudni egy győzelemmel, ezzel egyben jelentősen le is szakítva a Romát. Az AFCON és a Covid miatt azonban ez nem lesz könnyű, mondhatni már szokásosan a kezdő fele hiányozni fog ezúttal is.

Bajtársak, ha még emlékeztek, még tavaly, 22-én este volt egy jóféle toszkán kiruccanásunk, arról még nem írtunk volt itten a blogon. Amúgy boldog karácsonyt minden kedves kummanttársnak, olvasónak, akkor szép az ünnep, ha ég az a gyomor!!! Az ünnepi hangulat fokozásához a fenti – egyébként milánói – Betlehem tud hozzájárulni, akinek nem elég, büntessen le még 2-15 lédig szaloncukrot. Hajtás után forgó bejglivel hipnotizálunk.

Continue reading →

Urak, elvtársak, pajtások, kummanttársak, mindenki, már megint nem vagyok túlgondolásban. Adott két csapat, amely hónapokon keresztül parádés játékkal, mindenféle történelmi legleget ostromolva vezette fej fej mellett vezette az évezred talán legélvezetesebb A ligáját, hogy aztán a télbe megérkezve lefagyjon és szétessen, mint a félnapos albán kenyér vagy alsópolcos kétrétegű zsepi két fújás után. Fárasztó maratoni többfrontos futamok, sérülthegyek, eltiltások, nincs itt semmi csoda. A mi leolvadásunk hamarabb jött, mint tavaly, de pont egy hasonló helyzetben, amikor mintha pont kiegészülni látszottunk. Ehhez képest meg tök mindegy, hogy ki van a pályán, egy egyáltalán nem jó, csak fizikális és pihent Zebrette ellen csak nyomozzuk a labdát, és csak Zlatyó api utolsó perces mutatványával tudjuk pontra menteni legalább az egyébként a legfostosabb Dzsámpi-időket idéző partit. Ehhez képest a kukások játéka olyan durván nem esett szét, csak a minőség hiányzik, de nagyon elöl meg hátul is, legalább is, amikor még a bergamói pudvások ellen szívtak le otthon, hát a játékuk azért ott volt. Nekünk előnyt jelent, hogy nem annyira fizikálisak, nem betömörülősek, és azért történelmileg nem a San Siro az a hely, ahol ők teljesíteni szoktak. Sok minden lehet ebből, elszabadult karácsonyi adok-kapok, vagy ócska 0-0, én inkább az előbbire szavazok. A lényeg, hogy a Medves-fennsík mese, a többit még meglátjuk. Azért gyertek majd forzázni, lesz mit!!!

Continue reading →

Hölgyek-Urak, különösebb nem érdemes bánkódni, kedd este egyértelművé vált: ebben most ennyi volt. És ezt el kell fogadni, többet előzetesen úgysem nagyon vártunk. Nem jó dolog egy majdnem teljes B csapattól kikapni otthon egy ilyen meccsen, de sajnos ez a mai topfutball realitása, ha egy Premier League élklub az ellenfél. Nem könnyítettük meg a saját dolgunkat sem a hibákkal, az viszont némi vigaszt jelenthet, hogy két góllal kellett volna nyerni amúgy is a másik meccs eredménye alapján, na meg így szerencsére megúsztuk a harmadik helyet és a minden bizonnyal bajnoki pontokba kerülő tavaszi EL szenvedést Moszkvában meg ki tudja hol.

Pajtások, nem akartam nagy feneket keríteni ennek a ma estinek, már csak babonából sem. Amikor nagyon ráfeszülünk, valahogy sosem szokott jól elsülni a dolog. Mindenhonnan a „sorsdöntőzés” hallatszik, nem szívlelem ezt a kifejezést, azt fejezi ki, mintha órisái dolgok tudnának ezen épp most múlni. Csak arra jók, hogy legyen majd később lehetőség mindenféle nüanszra visszamutogatni – magyarfociból átvett kifejezés, nem véletlen. A dolgok azon múlnak, hogyan csináljuk őket, és Maldini meg Massara meg Gazidis meg persze Stef és a többiek igenis jól csinálják a dolgukat. Ezért pedig nem tudunk nem fényes jövő előtt állni, olyan nincs, hogy ebből ne fusson ki valami szép és nagyszerű a következő években. És igen, az is igaz, hogy van esélyünk továbbmenni ma este. A bukiknál a meccs favoritjai vagyunk, ebbe jócskán belesúlyozza mindenki, hogy a szigetlakók brutális mennyiségű meccset tolnak, és nekik ez itt ma teljesen tét nélkül megy. És persze a San Siro nem az Anfield. Meg hogy pihentetnek. Ránéztem a feltételezett kezdőjükre, nem kezdtem örömtáncba. Kemény lesz, és még az a jobbik eset, ha csakugyan az lesz. Nekünk ez a stílus nem fekszik, ez már sokszor kiderült. És akkor még persze arról nem is beszéltünk, hogy a ma estinek csak akkor van igazi jelentősége, ha a csoport másik meccsén számunkra kedvezően alakul az eredmény. Tehát inkább Simeon próféta fegyencjárata nyerjen, de ha lehet, akkor egyik se. Egy szó, mint száz, én most inkább hűtök, mint fűtök, de persze majd elkap a meccsláz, amikor odaérünk. Hajtás után Ti jöttök, forzázzátok ki, gyerünk gyerünk gyerünk!!!

Continue reading →

Egészen jó arányban jöttek Harkness kolléga kérései: sima és izgalommentes győzelem pipa, megfelelő rotáció és pihentetés pipa, ugyanakkor az újabb sérülést nem sikerült elkerülni. Pietro Pellegri — aki annyira észrevétlen tudott mindezidáig maradni, hogy még beceneve sincs — egy komolyabb sprint után bemondta az unalmast, mindezt első meccsén kezdőként. Ez óriási pech, ami viszont a többit illeti, igen, kijött az osztálykülönbség a két gárda között, csak a vendégkapus Belec bravúrjai, no meg a mieink teszetoszáskodása mentette meg a kiscsapatot a súlyosabb vereségtől. Ez ennyi is, nagyjából annyi izgalmat tartogatott magában a meccs, mint anno kétmilliónyolcázötvenkilenc éve, amikor még volt vízállás-jelentés, és bemondták, hogy A …………………………………………………………………………………………….DU…………………………………………………………………………………………………………….NA……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………MO…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………HÁCS……………………………………………………………………………………………………………………………………..NÁL……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….NÉGY………………………………………………………………………………………………………………………………………………….SZÁZ…………………………………………………………………………………………………………………….HET………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..VEN………………………………………………………………………………………………………………………………..NYOLC………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………CEN………………………………………………………………………………………………………………..TI…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..MÉ……………………………………………………………………………………………………………………TER…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….APAD, BMEG.

Continue reading →

Papíron a szezon (egyik) legkönnyebb meccse következik, hazai pályán a liga utolsó helyezettje ellen, egy magabiztos győzelem után – viszont egyrészt a szokatlan szombat délutáni időpontban nyomjuk, ami soha nem jó ómen (hasonlóan a vasárnap délhez), valamint fél szemmel már a kedd esti sorsdöntő BL meccset figyeli mindenki. De nem riogatok senkit, be kell ezt húzni simán, nem a B csapatot fogja felküldeni Pioli, ráadásul két nagy rangadó is lesz a hétvégén, szóval ez a mi fordulónk lehet, nem szabad elbénázni.

Jót tett ez a teljesen nyugodt, sima győzelem a hétvégi vereség és három meccses (bajnoki) nyeretlenség után, úgy állt fel a csapat ebből, ahogy azt kell egy igencsak gyászos ellenféllel szemben, gyakorlatilag az első perctől fogva nem férhetett kétség ahhoz, ki nyeri ezt a meccset. Messi ismét robbantott, és ezzel gyakorlatilag egy csapásra a kezdő jobbszélsővé vált biztosan, két remek, nagyon okos gólt tett el az este során. Egyetlen keserű része van ennek a győzelemnek, Kjaer sérülése, sajnos elég súlyosnak tűnik a dolog, és hosszabb időre elveszíthetjük.