Felemás érzésekkel ültem neki ennek az összefoglalónak, mert idegenben a Dortmund ellen nem rossz az 1 pont (meg persze soha, hiszen #idegenbenjóazx), itt most viszont mégis kevésnek érződik. Voltak nagyon rossz teljesítmények, akadt néhány jobb is, de végsősoron leginkább az az 1-2 kimaradt nagyon nagy helyzet fog megmaradni nálam. A tovább után csapongó értékelés egy csapongó meccsről.

Egy 90 percben csodálhattuk meg a csapat (szinte) legrosszabb és a (szinte) legjobb arcát, szerencsére ebben a sorrendben, így pedig végül magabiztos győzelmet húztunk be egy rivális(?) ellen. Gyakorlatilag tökéletes hetet zártunk, rotáltunk rendesen, nyertünk két meccset többnyire igen jó játékkal, az új igazolások remekelnek, így összefoglalót írni is hálás feladat, jár a pacsi Piolinak és a teljes csapatnak.

Urak! A világ nyolcadik csodája! Okafogyott betalál Pippo-emlékdíjasan, nem rossz. Bumfordi Lófaszcsík csölője 25-ről elsül, az se rossz! Zsuzsa bácsi szöglet után pippózik, az még mindig nem rossz! De az hogy Vegyeskereskedés kezd, jól is játszik, egészen emeletes statokat hoz, úgy, hogy idegenben vagyunk, hátrányba kerülünk, utána viszont játsszi könnyedséggel feltörjük a bunkerező kiscsapat védelmét, na ez már tényleg rendkívüli!!! Simán játszhat ő is, nem tud ő semmivel sem kevesebbet, mint a kihagyhatatlan totemállat Radesz Radovánovics, aki akkora sztár, hogy majdnem adott érte a Fenerbahce egyszer 5-öt, de aztán nem, vagy a hikomat hipszter Tamás báttya kunyhója, aki olyan girhes, hogy a déli szellő bedönti az oldalát. Na ez az kérem, ez az, hogy ezt is megértük elvtársak, azt a kutya mindenit!!!

Urak, alig 2 óra múlva a nagyszerű veronai legények várnak aranylábúinkra. A Hellas nem jó csapat egyáltalán, tavaly emlékezetes körülmények között maradtak bent, 38 forduló után az elvileg kieső 18. helyen szerénykedtek, azonban tettek nekünk egy óriási szívességet, és az osztályozón kibaszarintották az egyik, ha nem a legnagyobb mumusunkat, a gyalázatos Speciált. Ilyen gyenge szereplés után is képesek voltak nagyon durván pluszos, 44 millió nettó egyenlegű mercatót tolni, ami annak köszönhető, hogy véglegesen túladtak az előző nyáron kölcsön+opció keretében már egyszer eladott spílereken, úgy mint a kis Simonén, Cancellierin és ezen poszt múzsáján is. A megmaradt húzóemberek közül megszabadultak még Tamezétől és Sulemánától is, úgy hogy nem is kaptak sokat értük. Ehhez képest még mindig jól muzsikálnak, van 7 pontjuk 4 meccsből, mondhatni teljesen ott vannak a nyakunkon. Hajtás után kimazsolázzuk a részleteket, de csak szőr mentén.

Continue reading →

Itt az első válogatott szünet, és egyben mindenki kedvenc rovata, a szezon eleji jósolda. Szerkesztőségünk felszteroidozva, immáron 6 fővel mondja meg a tutit, ezzel gyakorlatilag garantált, hogy tényleg senkit semmilyen meglepetés nem érhet már a szezon során, itt minden le lett írva. A tovább után erősorrendek, meglepetés emberek, csalódások, újak és régiek, nők, lottószámok – ezt nem szabad kihagyni, várjuk a ti válaszaitokat is a kummantok között!

Boldog Őszet mindenkinek!!!

Boldog Tanévkezdést az ifjú olvasóknak!!! Meg a szüleiknek is.

Szeptember elseje van, lesz, ideje leszámolnunk a nyárral — gennyesen gusztustalan módon indult, aztán legényesen szárba szökött, mint a búza júliusban, persze a legszebb bimbaja az rútul lefagyott — pedig tényleg csak két perc plusz napsugárka hiányzott az Usánka-Irán unióhoz a csatársorunkban. Sokak— köztük magam és jómagam — nem kis meglepetésére nemcsak, hogy hibátlanul, de izgalommentesen és fölényesen nyertük az előszezon eddigi két meccsét. Nem kis dolog ez, hiszen egy Torkó vagy Battonya ellen bármikor nyitottak vagyunk egy terepszállásra. A csúcspont és egyben beteljesedés ma esti fővárosi látogatásunk. Vendéglátóink általános foskazán formának örvendenek, nomen est omen, Kókuszpók harmadik szezonja mindig móka és kacagás. Salerno bestiáit sose fogadd felkészületlenül, mert beterít a Kanredva — pont ezt történt velük — az egy évvel ezelőtt végkiárúsított és idén nyáron tovább minőségtelenített Verona se véletlenül ver oda, haha. Akinek Lengyelország elnöke is betalál, ez ne nagyon ugráljon, akkor se, ha a púpos Belotti közben megtalálta a góllövő cipőjét. Minden adott hozzá, hogy a kéthetes válogatott szünetben ránkvarrja a második csillagot a minőségi talján sportsajtó. Hajts, hajtsunk érte, hajtsunk le a Score-ba és hajtsuk le a korsókat.

Talán nem sokan gondoltuk volna, hogy ilyen korán ilyen jól fog kinézni ez a csapat – márpedig ez a meccs nagyon biztató volt, csak azért is, mert elég tavalyra gondolni, hogy általában hogy mentek a kisebb, de szívósabb csapatok ellen a hazai találkozók, volt szenvedés bőven, 4-1 kevésbé. Az újak remekelnek, Rafa és Theo hozzák a szokásos elsöprő lendületet, Mike tanít, és még az AC Rigore is visszatért, ha még a bírókra is marad pénzünk az igazolások mellett, ez bizony bajnoki cím lesz. A tovább után nyár végi öröm és dicséret osztás.

Idén kellőképpen sűrű a limonádé szünet, de, hogy mégis eltereljük a figyelmet a nyári kánikuláról, álljon itt egy cikk Pioli mesterről és a munkájáról. Ugyanis szerintem annak ellenére, hogy vele újra felértünk a csúcsra, nagyon is kérdéses, de leginkább véleményes edző. Meginvitállak benneteket pár éves történelmi emlékezésre, amit vele éltünk meg. És a végén közösen megpróbálhatjuk megfejteni, hogy ő most akkor egy jó edző vagy sem. FIGYELEM: nem rövid cikk, megtekintése csak erős idegzetű olvasóink számára ajánlott!