Pajtások, ma este újabb epizódjához érkezik az alsópolcos ellenfelek ellen nagy sikerrel vívott hadjáratunk, a szétesettek szétesettjei közül is kiemelkedik a szétesett Genoa, amely bár már Ballardini alatt szétesett, Sheva alatt egyenesen elemeire hullott. Szóval simán szétesettebbek, mint mondjuk a fogatlan farkasok, a részeg gondolások, a Speciálba küldöm a Zolinak a börtönbe legyen szerencsés ezer évig, vagy éppen a plusvalenza bajnokság győztesei. És ez nagy szó. Cshoro még el is kapta a koreszt, már megint és újra, úgyhogy nem más, mint a jó öreg Tassotti lesz a legöregebb falkavezér griffkakas az estve. Olyan pletyik mennek egyébként, hogy 20 milcsi bánatpénz ütné Andrij és stábja markát egy könnyes és gyors búcsú esetén — szóval azért hosszú távon biztosított lesz az a 2.8%-os tej, legalábbis neki. Rudi Garciát akarják amúgy hozni a helyére — pedig csak ki kéne nevezni pályaedzőnek Ballardinit, de csak egy hónap múlva, aztán pedig májusban kirúgni. Na de nem akarom megoldani a gondjukat — olgyák meg — hajtás után egy kis szétesett felvezetés.

Pajtások, sokak nagy örömére a csapat bemutatta a tökéletes vasárnap déli partit: vezetés már a második percben, utána kisebb lazázásokkal is vegyített ultralezser macska-egér játszadozás – az utolsó fél órát már emberelőnyben, három gólos fórban hoztuk le. Biztosan ez volt minden képernyő mögött ülő legaktívabb 90 perce, én fél 4-kor ébredtem fel, a délelőtti futás után 2 sörrel leküldött nagy bajnok paprikáskrumpli találkozott ezzel a nyugtató-ellazító-stresszoldó videóval. Hajtás után rövidebb lesz, mint mondjuk „A velencei kalmár” című örökbecsű.

Continue reading →

A lehető legszebben indítottuk az új évet: magabiztos győzelem otthon egy rangadón, ráadásul Mourinho újbóli teljes beárazásával, annak ellenére, hogy felforgatott csapattal álltunk ki ezúttal is, a listavezető kuzinokat nem hagytuk ellépni ezzel, a BL helyért folyó várható harcban (már ha lesz ilyen egyáltalán) pedig Napoli-Juventus-Roma trió mindegyikéhez képest növeltük a különbséget. A visszatérők és az újonnan berobbanó húzóemberek ismét letették a névjegyüket, Maignantól kezdve Tonalin át egészen OliG-ig van kit dicsérni bőven, ezt meg is tesszük a tovább után, némi taktikai elemzés mellett, mert Pioli apró, de annál hatásosabb változtatásokkal élt.

Reméljük mindenki kifújta és teleette magát a szünetben, visszatérünk, jön a szezon második fele, az új sorsolási szabályoknak köszönhetően pedig rögtön a Romát fogadjuk, annak ellenére, hogy mindössze két hónapja játszottunk velük a 11. fordulóban. Már ha egyáltalán megrendezik a meccset, jelenleg úgy állnak a dolgok, hogy mindenképp le kell játszani, elvileg a liga nem akar semmit sem elhalasztani, ha nem jelenik meg egy csapat, akkor 3-0 a másiknak (aztán fellebbezés és újrajátszás mint tavaly a rabruhások-kukások párharcban), szóval csak a szokásos káosz és elképesztően kompetens vezetés a Serie A-tól. Mindenesetre be kéne kezdeni, a november végi és decemberi botladozást jó lenne magunk mögött tudni egy győzelemmel, ezzel egyben jelentősen le is szakítva a Romát. Az AFCON és a Covid miatt azonban ez nem lesz könnyű, mondhatni már szokásosan a kezdő fele hiányozni fog ezúttal is.

Bajtársak, ha még emlékeztek, még tavaly, 22-én este volt egy jóféle toszkán kiruccanásunk, arról még nem írtunk volt itten a blogon. Amúgy boldog karácsonyt minden kedves kummanttársnak, olvasónak, akkor szép az ünnep, ha ég az a gyomor!!! Az ünnepi hangulat fokozásához a fenti – egyébként milánói – Betlehem tud hozzájárulni, akinek nem elég, büntessen le még 2-15 lédig szaloncukrot. Hajtás után forgó bejglivel hipnotizálunk.

Continue reading →

Urak, elvtársak, pajtások, kummanttársak, mindenki, már megint nem vagyok túlgondolásban. Adott két csapat, amely hónapokon keresztül parádés játékkal, mindenféle történelmi legleget ostromolva vezette fej fej mellett vezette az évezred talán legélvezetesebb A ligáját, hogy aztán a télbe megérkezve lefagyjon és szétessen, mint a félnapos albán kenyér vagy alsópolcos kétrétegű zsepi két fújás után. Fárasztó maratoni többfrontos futamok, sérülthegyek, eltiltások, nincs itt semmi csoda. A mi leolvadásunk hamarabb jött, mint tavaly, de pont egy hasonló helyzetben, amikor mintha pont kiegészülni látszottunk. Ehhez képest meg tök mindegy, hogy ki van a pályán, egy egyáltalán nem jó, csak fizikális és pihent Zebrette ellen csak nyomozzuk a labdát, és csak Zlatyó api utolsó perces mutatványával tudjuk pontra menteni legalább az egyébként a legfostosabb Dzsámpi-időket idéző partit. Ehhez képest a kukások játéka olyan durván nem esett szét, csak a minőség hiányzik, de nagyon elöl meg hátul is, legalább is, amikor még a bergamói pudvások ellen szívtak le otthon, hát a játékuk azért ott volt. Nekünk előnyt jelent, hogy nem annyira fizikálisak, nem betömörülősek, és azért történelmileg nem a San Siro az a hely, ahol ők teljesíteni szoktak. Sok minden lehet ebből, elszabadult karácsonyi adok-kapok, vagy ócska 0-0, én inkább az előbbire szavazok. A lényeg, hogy a Medves-fennsík mese, a többit még meglátjuk. Azért gyertek majd forzázni, lesz mit!!!

Continue reading →