Még akkor is, ha semmi értelme és nem is reális. Nem tudok úgy posztot írni, hogy ne mi nyerjünk. Igenis nyerjünk! Hét meccse nyeretlenek vagyunk a BL-ben, ez mégis mi??? El se hiszem, hogy ez a Milannal előfordulhat. Csórókoporsó, bánatkutya, csicskagyász — egyik se mi vagyunk, engedjük el. Ráadásul, ezek ellen még ment is a játék az odavágón. Azóta ez persze kellően kontextusba került, egy leprás kancsal Porto oda-vissza letolt minket a pályáról, de ez most mindegy. Igenis jó lenne nyerni, jó lenne Milan-gólokat látni, visszavágni ennek a szimpatikus és patinás ellenfélnek. Meg különben is, még sajog a szombat esti koki helye, az igazi gyógyírt csak Rafaelló-lazázásokban meg Ibra-alázásásokban mérik. Hajtás után nagyon röviden megágyazunk egy vagány partinak.

Continue reading →

Pajtások, kezdjünk ezzel. Teljesen indokolatlan és rendhagyó, de nincs érkezésem megmagyarázni. Több multimédiás tartalom máma itten — legalábbis a posztban — nem lesz. Túlcsordultam, kész, legyen ennyi elég. Megvolt akkor az első zacskózás a bajnokságban. Fájni nem tud, sportszerű, pörgős meccsen szoptunk ki egy egyébként játszós, szimpi gárdától, kétséget nem hagyva, hogy egyébként mi lennénk itt a jobbak — tekintsük ezt is ajándéknak. Az előjelek nem voltak rózsásak, de egészen idáig működött a „mindegy, mi van, a végén valahogy behúzzuk” elve. Ötöt azért nem sikerült vágni, de még négyet se, na bumm. Fejben voltunk szétesve, a többi már csak következmény volt. Pont mi szoktunk bevágni tűpontosan a helyzeteinket, amikor kell, erre fel most csak akkorra lett meg a célzóvíz, mire már lefőtt a kávé. Ja, így jártunk. Egyszeri kisiklás, kezeljük így. Hajtás után elnagyolt vázlat.

Őrült derbyn vagyunk túl, és ahogy a cím is mondja, egyszerre lehetünk elégedettek és elégedetlenek is. Jó ez az eredmény, mert az Interen volt a nagyobb győzelmi kényszer, a tabellát nézve így maradt a 7 pontos előnyünk velük szemben, ott vagyunk az első helyen a Napoli mellett, és még veretlennek mondhatjuk magunkat, morál szempontjából is veszélyes lett volna egy vereség. Kevésbé jónak viszont azért mondanám, mert az igazi trónköveteléshez most „hazai” pályán meg kellett volna verni a címvédőt, 10 pontra duzzasztva a különbséget. És hát a játékkal sem lehetünk kibékülve, az Inter veszélyesebb helyzeteket alakított ki – igaz ebben mi is partnerek voltunk néhány nagy hibával. Mivel volt jó pár érdekesség a meccsen, a tovább után hosszabb elemzés következik.

Urak, urak, hej, ha ezt most be tudnánk húzni, azt a kutya mindenit!!! Igaz, ezt mindig, mindig, mindig meg akarjuk nyerni, így volt ez akkor is, amikor mindkét csapat nagy rakás szerencsétlenség módjára roncsderbyzett életre-halálra. Ez most viszont más, nagyon más, itt tét van, komoly tét, méltó a névadóhoz. Már februárban is az élről szálltunk harcba, az óriási különbség az volt, hogy akkor egy nagy menetelés után, már leszállóágban vettük fel a kesztyűt, könyörtelenül be is lettünk darálva. Azóta sok minden változott, erősebbek, egységesebbek lettünk, ha tavaly még hozzánk lehetett vágni, hogy csak a mákdarálót pörgettük, nos, idén tegye már fel a kezét egy abból a tízből, és mondja azt, hogy nem érdemeltük meg. Ezzel szemben a kuzinok inkább gyengültek, nem kell már rettegnünk az import belga csokitól, aki egymaga el is döntötte azt a bizonyos meccset annak idején, hiába szakadtak meg a mieink egytől egyig. És ha azt mondom, hogy a Kukásokat sosem tudtam komolyan venni, a Merda mínusz tízről meg már Makó-Jeruzsálem, akkor azt hiszem, nem kell tovább ragozni… Hajtás után derűsen, bizakodva tekintünk a nagy meccs elé.

Continue reading →

Pajtik, volt ez a meccs tegnap este. Látni élőben nem láttam, nem tudom, ki szenvedett nagyobbat, a csapat, Ti, akik néztétek, vagy én, aki keservesen dobálta magát az úszómedencében, a kis vízben, merthogy nem ment. Nagyon nem ment, semmi sem akart összeállni, mintha elfelejtettük volna, amit tudunk. A második feles már jobban csúszott, azért nagy szerencse, hogy nem rúgott 2-3 gólt annyi helyzetből a Porto az elsőben, mert akkor a hajunkra kenhettük volna. Így viszont megbúboltuk őket egy hamisítatlan Anulu-bombával, és még a győzelemért is mehettünk volna, ha és amennyiben már ott tartanánk. Nem tartunk viszont, így is örölnünk kell a pontunknak, egy jó kis becsületpuntinak, hogy ne nullával csúnyálkodjunk már, az azért annyira égő lenne. Ebben most ennyi volt, fogadjuk el, csigalassan megy ez is, mire felnövünk újra az európai élmezőny szintjéhez. Hajtás után nagyon röviden összeszedjük, aztán tegyük el emlékbe.

Continue reading →

A farkasok után jönnek is a sárkányok, és bár a tét talán kisebb, hiszen tovább már nem igazán juthatunk, nagyon csúnya az a 0 pont a nevünk mellett, úgyhogy keményen oda kell tenni ezt a meccset, nem mintha el tudnék képzelni más forgatókönyvet egy hazai BL estén, pláne a most már 75%-ban megtöltött San Siroban. Az biztos, hogy nincs ember a klub környékén, legyen szó játékosokról, vezetőségről vagy rólunk szurkolókról, akiknek ne kellene egy győzelem a BL-ben ennyi év után, még akkor is, ha a hétvégi derby azért sokkal fontosabb, most azt még nem figyeljük. A tovább után rövid felvezetés, és ne ne feledje senki, kezdés 18:45-kor, nehogy lemaradjatok!

Pajtások, komoly hét áll előttünk, a ma esti fővárosi túra tűnik még a legegyszerűbb menetnek a portóiak látogatása és a Madonnina előtt. Ezzel párhuzamosan szállingóznak vissza a sérültek, Brahi már ma bevethető, Antal, Flóra és Messi pedig talán hétközben újra meccskész lesz. Nem kevésbé fontos, hogy a két nagy öreg, Ibra és Zsiguli, folyamatosan edzésben van, tőlük is javuló formára számíthatunk. Az ellenfelet mondják esélyesebbnek az estére a bukik, oké, nem brillíroztunk mi sem az elmúlt hetekben, épp csak hoztuk az eredményeket. De hogy mi vagyunk a jobb csapat, ez nem lehet kérdés. Hajtás után visszafogott felvezetés.

Continue reading →

Nincs szebb kifejezés erre a futball szakszótárában, ahogyan angolul mondanák tipikus shithousery volt ez, rettenet gyenge, részben direkt visszafogott játékkal – de ismét egy győzelemmel, méghozzá különösebb izgalmak nélkül. Kell hasonló egy 38 fordulós bajnokságban, pláne az ilyen random pihenés nélküli hétközi alkalmakkor. Jár a dicséret elsősorban OliG-nek, aki (természetesen amellett, hogy ismét kiválóan nézett ki) a San Siroban egy 1994 óta mindössze egyszer látott dolgot vitt véghez, a nagyot melózó Tonalinak, sőt még kedvenc Tatarozónknak is, ma extrát hozott, na ezt nem hittem volna, hogy valaha is le kell írnom. És a legfontosabbak: 9/10, 28/30, 1. hely.