Pajtik, zsinórban másodszor poroltuk ki a bergamói útonállókat — ekkora sorozatunk utoljára 2013 és 2014 januárja között volt — nem most. Háromszor még Maxi bácsival sikerült elrakni őket 2010 és 2012 között, a 4-hez pedig vissza kell menni egészen 1993 és ’96 közé. Sima is volt, megnyugtató is, látványos is, erődemonstráció is, minden, na. Annyira pengék voltunk, hogy arra nincsenek szavak, pár éve még mi néztünk egyes gárdákra, hogy lehet az, hogy fele annyi pénzből se sokkal jobb focájuk van, ez most itt szépen megfordult. Ez egy jóféle közösség, amely tud és szeret is együtt játszani, meg nyerni is, ez nagyon átjön. És itt most játszási is meg nyerési is volt, keményen. Hajtás után pár szó, tényleg csak annyi, minden túlmagyarázás csak meddő és hasztalan kísérlet lenne.

Continue reading →

Jön az a forduló, amelyik mindig az egyik legkellemetlenebb az évben, idegenben Gasperini bandája ellen, kölcsönös gyűlölettel, most is elég fizikális és pikáns meccs várható. A válogatott szünet és a kis szusszannás előtt tehát egy utolsó nagy teszt következik, még a szép májusi emlékekkel élénken a fejünkben, ‘mindössze’ azt kéne reprodukálni, és nagyon elégedetten távozhatnánk. És persze ne feledjük a nap másik eseményét sem, Zlatan betölti a 40-et, letagadhatna jó pár évet, buon compleanno ezúton is!

Nagyon a ‘majdnem’ nélkül szerettem volna írni ezt a címet, és volt is erre esély, de egy vereség után nem tehetem meg sajnos. Még akkor sem, ha amúgy nem arról kéne szólnia ennek a posztnak, amiről szólni fog. Ez a mi esténk lesz, úgy tűnt: végre BL meccs a San Siroban, erős ellenfél, tomboló szurkolók, és egy egészen parádés első fél óra, ahol gyakorlatilag letoltuk a pályáról az Atlétit, Don Stefano beültette az iskolapadba Simeonét. Azt hiszem elfogultság nélkül ki lehet mondani, hogy pontot érdemeltünk volna. És nem csak a játékot nézve, hanem egyszerűen azért is, mert Cakir undorítóan elfújta a meccset, emellett pedig nem lehet szó nélkül elmenni. Szar ez a vereség, de nem teljesen keserű a szájíz, a tovább után hosszabb kifejtés, amiből a rage sem marad ki.

Ezt is behúztuk valahogy, pedig valljuk be, annyira nem érdemeltünk győzelmet ezen a szombat délutánon. Annyi baj legyen persze, ez a csapat mindig tud újat mutatni, most is sikerült, duplán ráadásul. Történelmi gól, kiharcolt 3 pont, és 6-ból 5 győzelem, tartjuk a tempót továbbra is tehát.

Hölgyek-urak, zsinórban a harmadik kiesés ellen küzdő csapat elleni meccs jön, tudjuk vigyázni kell velük, mert tavaly sikerült itt istenesen kiszopni a szezon egyik legfontosabb szakaszában, de tartani kell a lépést az élen, nem szabad most pontot veszíteni semmiképp. Van új sérült, vannak visszatérők, van rövid beharang a tovább után, legyen újabb győzelem is.

Kicsit nehézkesen, szenvedős első félidővel, de nagyobb izgalmak nélkül hoztuk a kötelezőt, Stef úgy döntött a 60. perc körül, hogy kiteszi az asztalra, amit ki kell, behozta a frissen megolajozott Theot, plusz – és azt hiszem ezt senki nem látta jönni – Saelemessi/Dinhomaekers is leugrott a játszótérre oktatni kicsit a gyerekek közé, innentől kezdve pedig nem is volt gond. Hajtás után dicséretosztás mindenkinek, előtte meg álljon itt képként a világ legjobban kinéző és szurkoló bingóklubja.

Pajtások, nagyon jó volt ez a tegnapi meccs!!! Írtam volna meg inkább frissen a posztot, most nem juttatnám senki eszébe újra. De azért annyira nagy égés csak nem lett belőle, tavaly is nyomtunk ilyen WTF ikszeket mindenféle szedett-vedett horda ellen, ez van. A Venezia sem lesz könnyebb semmivel sem, egyébként. Igen, itt tartunk, szeptember közepére kiestek kulcsemberek, meccs közben pedig megy a tűzoltás ezerrel, most akkor ha ő is kiesett, akkor küldjünk-e be helyette egy kitömött baglyot, vagy inkább baszódjon még a pályán, amíg nem néz ki rosszabbul, mint egy száz éve mumifikált Lenin. És ahhoz képest még nagyon is jól állunk. A gond mindössze annyi, ehhez márciusban is korán lenne. De bízzunk benne, a telihold szerencsét hoz. Hajtás után rövid elmélkedések. Continue reading →

Robog tovább a rangadóvonat, ezúttal a rabruhás brigádot látogatjuk meg, jó szájízzel a tavalyi 0-3-as kiütés után, de óvakodva, mivel már egyrészt nem a wannabe maestro Pirlonak kell leckét kiosztani, hanem visszatért a jó öreg Max hozzájuk, azaz bármikor kerülhet balbekk trequartistába, és esetleg még De Sciglio is fényt kaphat. Emellett pedig az is gond, hogy a szerelvényről ismét csak kezdenek lepotyogni a játékosok szépen lassan, hála az orvosi stáb áldásos tevékenységének, úgyhogy hiába lennénk talán még esélyesebbek is teljes csapattal, így egészen biztosan meg kell majd szenvedni keményen minden pontért.