2014. szeptember hónap bejegyzései

°5 Giornata: Cesena-Milan 1-1 – Pippo Inzaghi segna per noi

Egy újabb feljutó elleni döntetlennel folytatta Pippo a nagy menetelést, ezúttal is egyenlítettünk, ezúttal is szétesett volt a védelem és ezúttal sem lehettünk túlságosan elégedettek. A Cesena ellen nem csak az eredmény, a játék is elég bánatos volt és vasárnap már a támadásokban sem volt sok spiritusz. Nagyon messzemenő következtetéseket továbbra sem érdemes levonni a meccsből, de egyre jobban látszik, hogy mit várhatunk Inzaghitól.

 acmilan.com

Continue reading

°4 Giornata: Empoli-Milan 2-2 – Kár érte

Úgy tűnik Pippónak sikerült elérnie, hogy kellőképpen mozgalmas meccseket játsszunk, mondjuk az is igaz, hogy ezt nem feltétlen ilyen formán képzeltük el. 35 perc katasztrófafilm után 35 perc akciófilm, majd 20 perc művészinek szánt, de lapos lezárás. Pippo munkája azért beérni látszik, a lesrefutás egyre jobban megy.

acmilan.com – az élet apró örömei

Continue reading

Pattanjunk vissza! # Empoli v Milan

A vasárnap esti fájó pofon után itt az esély, hogy helyre köszörüljük legalább valamennyire a becsületünkön esett csorbát. Persze nem felejtenénk el, hogy a Juventus kegyetlenül a tudtunkra hozta, hol a helyünk, akkor se, ha nyernénk, de talán már nem sajogna annyira az  a seb. Inzaghi számára most az a legfontosabb, hogy morálisan megfogja a csapatát, ne engedje, hogy a kezdeti lelkesedés elvesszen. Menni kell tovább előre, akármi is legyen a szezon végén, legalább annyi adasson már meg, hogy elmondhassuk, mindent megtettünk. Nem lehet azt mondani, hogy minden ideális lenne a felkészülés szempontjából, igaz, mindent magunknak köszönhetünk. Hajtás után villámléptekben felkonferáljuk a ma esti bajnokit.

Continue reading

Ma este nem voltunk fasza csávók

Arról volt szó, hogy 78000 néző előtt megpróbálkozunk valami naggyal, de minimum szépen halunk meg, erre fel se a hangulat nem volt igazi, nem is tűztünk ki magunk elé nemesebb célt a 0-0-nál, és elég otromba módon járultunk hozzá saját kivéreztetésünkhöz. Persze utólag mindenki ért hozzá, és az az igazság, amit leírok, a semmilyen befolyással nem rendelkezők okoskodása lesz, és hát majd meglátjuk, hogy mit ír erről a Gazzetta, lehet, hogy egész mást. Mindegy, nem lehet egyszerre mindent megcsinálni, ne legyünk telhetetlenek, vagy ha annak születtünk, akkor legalább disztingváljunk egy cseppet, és elégedjünk meg a Lazio-Parma-Juventus hármas ellen szerzett 6 ponttal. (Tavaly összesen lett 2 a ritornóval együtt, csak azt nem tudom, hogy az az év mióta viszonyítási pont.) Mondjuk ki, most rábasztunk, hát istenem, volt már így, lesz is még így, túléljük. Hajtás után egy picit elemezgetünk, de nem sokat, mert 72 órán belül már jön is a következő meccs. 

Continue reading

Az első igazi // Milan – Juventus

Bármennyire is optimistán tekintettünk a szezonkezdetre, maximum 7 pontot jósoltunk Pippónak az első három meccsből. Most a helyzet az, hogy ettől minimálisan tud csak elmaradni, de nem hinném, hogy bárki elmarasztalná őt akkor sem, ha nem jönne össze a hét pont három meccs alatt. Kiváló rajt, győzelem a Parma otthonában és a Lazio ellen – azonban bármennyi nőt is fektetsz meg, amikor először gyújtjátok le a lámpát az igazival, akkor azért megnézed, hogy a helyén vannak-e a dolgaid. Ma este kiderül. Continue reading

Megy(n)Ez! // Parma – Milan 4-5


Pipponak olyan sikerült, ami 2006 óta egyetlen edzőnek sem a Milan kispadján, az első két fordulót hat ponttal zárja. Ráadásul a sorsolást se lehet a legkedvezőbbnek nevezni, mert sem a Lazio, sem a Parma nem tartozik azon olasz csapatok közé akiket általában simán verünk. Tavaly e két csapat ellen a lehetséges 12 pontból csináltunk kettőt, amiből a Parma ellen zérót. Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen, a csapat jó úton halad Inzaghival, van még amin javítani, de a hibák mellett sok-sok olyan dolgot látni a csapaton, amit jó pár éve nem, és ez ha nem is teljesen Pippo munkájának eredménye, de kurva sok szerepe van benne. 
Continue reading

Mutasd, mit tudsz! // Parma-Milan


A válogatott okosságokat követően tovább fókuszálhatunk egyetlen idei sorozatunkra: bár ott a kupa, de meglepő lenne, ha rápörögnénk a Coppa Italiára, még ha ebben a szezonban ez bele is férne. Ott folytatjuk a campionatót, ahol tavaly talán az egyik legdühítőbb vereséget szenvedtük el, most viszont remélhetőleg a bizonyítási vágy belőlünk megint egy jót hoz ki, és egyre jobban fogunk bízni a mieinkben.
Continue reading

A Cristante-ügy margójára

Nagyon egyedül érezem magam, amikor több helyen is belefutok abba, hogy ilyen meg olyan nagyon fasza mercatót sikerült letudnunk, Galliani megint kihozta a legtöbbet a lehetőségekből, végre elindulhatunk felfelé és így tovább. Éppen ellenkezőleg, úgy látom, a Milan körül uralkodó nihil leghitelesebb mementója lett volna, ha egy napon, egy értéken valósult volna meg Cristante távozása és Biabiany érkezése. Nem így lett, de csak hajszálon múlt. A lényeg viszont ugyanaz: eladtuk a jövő nagy ígéretét, bagóért méghozzá, a tisztelt közvélemény 98%-a meg teljesen nyugodtan elvan Fester kimosakodásával, és minden további nélkül kiszúratja a szemét egy Bonaventurával.  Ez így nincsen jól, egyáltalán nincsen jól, még akkor sem, ha rommá kontráztuk a Laziót, még akkor se, ha -adja Isten- lesz egy kifutott szezonunk Pippóval. Nagyon régen mantrázom, itt nem edzőkérdés van, és ha igazam van, akkor elég nagy szarban vagyunk. A lényeg azonban Cristante, ez a poszt az övé. 

Új csapatában még nem lépett pályára

Continue reading

Jó volt, nagyon jó volt, nagyon-nagyon jó volt

Az előzetes várakozásokhoz képest sokkal erősebben nyitott a csapat, a Lazio elleni 3-1-es sikernek mindig örülni kell, pláne akkor, amikor egy történelmi mélységekbe zuhant Milant kell kiskanállal összekaparnia egy újonc edzőnek, úgy, hogy nettó forráskivonást eredményezett a mercato. Persze minden pozitívum mellett ott ágaskodnak a kérdőjelek, amelyek nem engedik, hogy önfeledten átadjuk magunkat a siker örömének. Hogy tényleg vagyunk-e ilyen jók? Hogy csak mák volt-e Honda gólja? Hogy Abatének lesz-e még ilyen beadása? Hogy miért tudták ránkborítani a pályát a Sasok? A kérdések teljesen jogosak, de nem szabad, hogy fájjanak. Jómagam egy szolid 2-1-et tippeltem a meccs előtt, de a két gárda potenciálja alapján a 3-1-től az 1-3-ig bármilyen előrejelzés hihető lett volna. Hogy miért lett mégis 3-1? Mert mi csak azoktól a csapatoktól fogunk kikapni, amelyek jobb képességűek nálunk – mondta Pippo, és ha Pippo mondta, akkor az úgy is lesz.

Continue reading