2017. december hónap bejegyzései

Évadzáró # Fiorentina v Milan

És itt van a 2017-es év utolsó meccse: tisztelet azoknak, akik végigbírták. Szerintem erre nem szolgáltunk rá, ennyit nem lehet mások orra alá fingani, hogy ezt  most lenyomják a torkunkon. Én jó gyerek vagyok, sokat dolgozok, keveset iszom ritkán vagyok rossz, ezzel a szarral hagyjanak békén. Ezzel azt szopassák, aki kiguberálta az ötvenesemet a Szent Antal perselyéből, na az egy mocskos nagy bunkó, szemben velem, aki szelíd,  mint a tej. Ha már a piáknál tartunk, ez a Fio olyan, mint egy sunyi, alattomos, galád módon széjjelkevert szemét szar koktél, ami úgy szétkap, ahogy egy rendes maratós pálesz sohase. Csak akkor érzed, amikor szedd alá van, de akkor már késő. Hajtás után beszórjuk a barackot.

Continue reading

Dikk, mi lesz ez má megin? # Milan v Inter

Volt egy naivacska elképzelésem arról, hogy idénre már bezártuk a boltot. Sajnos azonban a Csányiék kitalálták, hogy előrehoznak egy fordulót ’18-ból (talán a választások miatt, nem tudom) – ez lesz majd a Fio a hétvégén – ha pedig ez nem lenne elég, akkor előrehozták a Gumimaci Kupa negyeddöntőjét, ahol is nem mással, mint a kis takonykócokkal sorosoztak össze minket. Kellett. Hát most mit mondjak, elfogyott itthon a rum, ezért biztosan nem rumos teával fogom nézni, de van azért még ez-az, szerencsére nem kell leszívni a verdából a zöld üccsit. Nyilván mindenki evidens, hogy mi várható ebből az egészből, a nagy többség meg gondolom, le is szarja, ahogy kell, ezért én sem fogok sokat öblögetni hajtás után. 

Continue reading

Dikk, mi volt ez már megin’??! # Milan 0-2 Atalanta

Pálka kolléga olyan szépet írt nektek karácsonyra, hogy felmentve érzem magam minden szép szó alól, ha valaki alkalmit szeretne olvasni, forgassa azt. Node mégiscsak a szeretet ünnepe van, ne legyünk trógerek, én vállalom, egy csúnya szót le nem írok most. A múlt heti után is nekem volt szerencsém, meg kell tanulni kezelni ezeket a dolgokat. Meg igazság szerint lehetett ezt tudni előre, nem is hiszem, hogy komolyan gondolhatta akárki is, hogy itt majd most nekünk lehullik valami. Tán csak szegény Gatta lepődött meg, nem tudom,  mit ugrál még, igazán láthatná már, hogy mi van. Boldog Karit  mindenkinek egyébként!!! 🙂
Continue reading

Ahol a part szakad # Verona 3-0 Milan

Nyaking állunk a szarban. Megint, újra, ismét, újra, mint mindig. Tort ül a fekete humor. Nevetségesek vagyunk, bénák, oktalanok, balszerencsések és reménytelenek is – leképezzük a szánalmasság minden árnyalatát, nem középiskolás fokon. Korábban sosem képzelt mélypontokat élünk meg, és amikor azt gondoljuk, hogy elértük az abszolút mélypontot, rendre találnak egy újabb szempontot a srácok, ahol sikerül alulmúlni korábbi önmagukat. Mi lesz itt  még, beérünk tizennegyediknek? Vagy kiesünk a faszba??! Nyilván ez most erősnek érződik, de már nem az elképzelhetetlen kategóriája, sajnos. Nyáron a nagy többség bizakodó volt, és bár úton útfélen hangoztatta mindenki, hogy idő kell, ma már 5% (lehet, sokat mondok), akik szerint jó úton járunk. Optimista itt még valaki? Szóljon már akkor!

Continue reading