Átok lenne? Kivétel OliG, tudjuk. De őt leszámítva volt bárki, aki Pippo Inzaghi óta bármilyen formában, poacherként vagy target man-ként vagy bármely más „középcsatár” stílusban, elérte ezt a szintet? Hajtás után beszélünk róla, remélhetőleg nem csak blogunk hasábjain.

Pajtások, nincs megállás, folytatódnak a legendás Serie A küzdelmei. A 10. forduló vasárnap esti meccsén a Farkasok érkeznek a San Siróba. Bár ők a négylábúak, a mi nyelvünk lóg, úgy, hogy még csak most indul a november, és nem is vagyunk hivatalosak egyetlen nemzetközi kupában sem, a januári Kóma-meccset leszámítva. A Ladoga jege veszélyesen csúszós lesz, ezért deszantozunk délre. Node ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a szőrehullató fővárosiak látogatása minden bizonnyal tovább emeli majd hazai szereplésünk makulátlan fényét. Hajtás után tovább eddzük az ekevasat.

Megpróbáltuk a lehetségest kedd este Bergamo mezein. Három pontért mentünk, még ha a Rabló mongol nyilát most nem zúgathatta felettük és a vadakat terelő juhász Pulikutyája is rehabon van. Foghíjas a keret amúgy is, de ennyi sérültet nemigen bír el. Viszont nem az volt a legnagyobb probléma, de erről majd később. Tovább után elevenítsük fel, mit is láttunk.

Pajtások, ez most nem jött össze. Bármennyire is hígnak néztek ki a vendégek, végül elkaptuk tőlük az alsóági fertőzést, és elcsöpögött ujjaink között a nyúlós végtermék. Az előzetes várakozásokhoz képest ez csalódás, legtöbbünk győzelmet várt, jogosan. Ha onnan nézzük, hogy az erősen ikszes Dózsa-meccset behúztuk, az első körben nagyon hasonló helyzetben még az egy pont sem jött össze, egyébiránt pedig a tabella második helyén tanyázunk a tavalyi ágybavizelés után, akkor sok ok a panaszkodásra nem lehet. Hajtás után kisajtolt vizeletminta. Ha valaki húgyhalálában olvassa, akkor annyit elárulok, hogy hárompont-otthontartási problémáink vannak, mely az inkontinencia egy bizonyos, igen nemes válfaja.