serie a címkével jelölt bejegyzések

Szegény Szintike # Milan 0-2 Juve

Sose néztem Szomszédokat, de valahogy mindig bennem volt mélyen egy tipikus epizód. Hogy Sári meg Piri megbeszélik az udvaron, hogy most már tényleg lemegy jövő héten az egész család Apajpusztára, és akkor lehet 4-kor kelni a kakassal és friss tejet inni a vödörből. Hisz annyi képeslapot küldött már Béla bácsi és Ilonka néni, csak az a fránya Pista postás, az a mindig spicces, kelekótya tökfej mindig elszórja, mert a hepehupás úton biciklizik, ahelyett, hogy igénybe venné (így!) a szolgálati Trabantot. Hisz akkor nem ihatna a Pali bácsi bögrecsárdájában a többi lump krapekkal. Közben Sanyika és Pistike hazaér a matekkorepról, és meglökik Lenke nénit, aki kivág erre egy másfélperces büntető komcsivénasszony monológot a mai fiatalságról. Bezzeg az ő idejében még a sínek között aludtak, és örült, ha a félnégyes nem járt, mert akkor negyed órával többet aludhatott. Akkor mi lenne, ha tudná, hogy a szemtelen lurkók már rég fent szipuznak, szegény hat éves Tomika technika felszerelését elsinkófálva. Közben megtárgyalják, hogy a tanító néni milyen mélyre behajolt valamelyik előtt, de a másik szerint nem volt szándékos, és a nővérének amúgy is nagyobb mellei vannak. Aztán egy jót kirókáznak az ablakon. Amiben Kutya majd jól eltaknyál, pedig már így is szétbaszta az ideg, mert nekiverte a Zsigulit a csuklóstrolinak. Azt a keserves, zsivány kurva hétszázát nekije! Olyan ez, amikor látod, hogy szaladgálnak előtted, és úgy látszik, mintha történne valami, de te tudod, hogy nem, és minden meg van írva előre. Hajtás után gyorsan mindenkit elengedünk a szünetre. Continue reading

Fejezzük abba! # Milan v Fiorentina

Urak, elérkezett az utolsó forduló: VÉGRE VÉGE!!! Csak holnap este lesz a meccs, de megírom most jó előre szerény kis munkámat, aztán nyugodjék. A firenzei Dózsa érkezik a félelmetes hírű San Siróba. A helyzet egyértelmű. Mi szeretnénk megtartani a 6. helyünket, hogy ne kelljen már július közepén elindítani a KGST-hakninkat. A Fió viszont nyolcadik vagy kilencedik lesz – nekik aztán édes mindegy. Valódi ellenfelünk, akik tényleg bele akarnak köpni a levesünkbe, az Atalanta lesz, ők a kiesés elől menekülő Cagliari vendégeként lépnek pályára.  A bergamói pöcsösök – ha egy kis eszük van – nem akarnak maguknak rövid vakációt, feltételezem, hogy nyerni akarnak. Ezzel azért nem egyeznek teljes értékben vendéglátóik nézetei, a szárdok ugyanis még ki is eshetnek. Ehhez az kell, hogy a Crotone nyerjen Nápolyban, ÉS a SPAL pedig otthon intézze el a Sampot. Nem lehetetlen, hogy ez bekövetkezzék. És hogy mi lenne nekünk a legjobb? Hát nyilván az, ha egy laza 2-0-lal elintéznénk a saját meccsünket, és akkor lehet pökni a többire. Sokkal több okosság hajtás után sem lesz. 

Majdnem

Continue reading

Legyen valami # Atalanta v Milan

Urak, elérkezett az utolsó előtti fordulója is ennek a kiváló bajnokságnak. A sorsolás különlegessége, hogy a közvetlen riválisainkkal mérkőzünk meg a záró körökben. (Előre ezt nem gondoltuk volna, de így alakult. Mindenki elmehet persze a picsába, de ettől még ez van.) Szóval, most megyünk a vidéki prolikhoz, az utolsó körben fogadjuk a Dózsát. Érdekel ez valakit? Annyiból mindenképpen, hogy egyszerűen nem szabad visszaesnünk egy helyet. Kettőt nyugodtan, akár hármat is, ha tudjuk szállítani ezt a bravúrt, csak hetedikek ne legyünk  a szomorú szemű Szűzmária keservét – mert akkor posztolhatunk megint júliusban a Dinamo Helsinkiről meg a Szpartak Nicosiáról. Hiányzik ez valakinek? Nem, kurvára nem hiányzik. Ezért, én azt mondom, szedjünk magunkra egy minimális tökösséget, és induljunk el egy egyértelmű irányba, tegyünk ehhez egyértelmű lépéseket! Simázni kell, az irány mindegy. Hajtás után nagyon röviden legyezgetjük még az árnyékot.

“”Jött a szelóm, öcsi!”

Continue reading

A tényleg fontos derby # Milan v Inter

Urak, szegény Astori halála miatt ma este fél hétkor pótoljuk a Madonninát. Az előjelek nem rosszak, a tét pedig nem csekély. Annyi csak, marad-e tétjük a hátrelévő bajnokiknak májusig. A BL-kvalifikáció messzinek tűnik, mínusz nyolcról nincs már hova hibázni. És ha az jön szembe, akit meg kéne előzni a végén, hát, akkor irgalmatlanul oda kell csapni. Ez sport (talán még), itt célok kellenek, amikért küzdeni lehet. És ez egy nagyon világos célkitűzés. Sajnos nem csak sport, hanem üzlet is, és nem áll úgy a klub szénája, hogy ne üssön, ha nem tudunk majd sorba állni a kasszához. Persze ettől még ugyanúgy beleállhatunk a földbe, de ha optimisták vagyunk, akkor reménykedhetünk abban, hogy egy idei 4. hely irányba tudná lökni ezt a projektet. Hajtás után rövid felvezetés.

 

Piros és kék

Continue reading

Ahol a part szakad # Verona 3-0 Milan

Nyaking állunk a szarban. Megint, újra, ismét, újra, mint mindig. Tort ül a fekete humor. Nevetségesek vagyunk, bénák, oktalanok, balszerencsések és reménytelenek is – leképezzük a szánalmasság minden árnyalatát, nem középiskolás fokon. Korábban sosem képzelt mélypontokat élünk meg, és amikor azt gondoljuk, hogy elértük az abszolút mélypontot, rendre találnak egy újabb szempontot a srácok, ahol sikerül alulmúlni korábbi önmagukat. Mi lesz itt  még, beérünk tizennegyediknek? Vagy kiesünk a faszba??! Nyilván ez most erősnek érződik, de már nem az elképzelhetetlen kategóriája, sajnos. Nyáron a nagy többség bizakodó volt, és bár úton útfélen hangoztatta mindenki, hogy idő kell, ma már 5% (lehet, sokat mondok), akik szerint jó úton járunk. Optimista itt még valaki? Szóljon már akkor!

Pazzo nélkül is összejött a tripla

Continue reading

Ami jó, az jó # Chievo 1-4 Milan

Urak, ugyan tudom, hogy mindenki Juve-lázban ég már, viszont ez a veronai fellépés egyszerűen túl jól sikerült ahhoz, hogy csak úgy szó nélkül hagyjuk!!! Szépen lesimáztuk a csacsikákat, pedig nem voltak ám rosszak, az eredményeik magukért beszélnek, normál körülmények között a nagy többség, azt hiszem, bele tudott volna törődni egy ikszbe. A mostani hisztériás helyzetben viszont nem volt már hova “hibázni”, igaz ez akkor is, ha nagyon nehéz megmondani, mi a reális, hol kellene már most tartanunk, mi számít blamának, mit kell elengedni. Nekem a Genoa is teljesen rendben volt az előző fordulóban, az egyetlen különbség abban rejlett, hogy most kijött a lépés. Lehet, hogy valakinek van egy nagyívű szakmai elmélete, nekem viszont nincsen. Hajtsunk!

A meccs hőse: SUSO

Continue reading

Ahogy szoktuk # Inter 3-2 Milan

Drága Urak, két nappal a nagy meccs után indulatok még azért vannak, kizárólag azért, mert még mindig nem tudtam helyre tenni, hogy pont ezzel a mocskos kis pondrót kellett nekünk letripláztatni. DUHHHH!!! Ez még akkor is sok lett volna, ha NÉGYET rúgunk, nemhogy KET-TŐT, menjen rajta keresztül vagy 3 lovaskocsi (rajta két falu népe)! Na. Szóval egyrészt, másodsorban, harmadrészt a büdös kurva picsába már, egyébként meg, szervusztok, ez tényleg egy óriási szopás egyelőre, csókolom kis kezét mindenkinek. Szóval igen, szopó van, és még maradni is fog egy darabig. Nem tudom, hogy mikor lesz jobb, de egyszer biztos. Gyertek, nemzetikonzultáljunk, a faszomat már. Continue reading

Készülgetünk, alakulgatunk # Milan 2-1 Cagliari

Kedves Olvasók, a lehető legjobban sült el a “nyári szezon” utolsó meccse, ugyanis hazai pályán le tudtuk gyűrni 2-1-re a szárdokat. Nem győztünk nagyon, nem is játszottunk különösebben jól,  még azt se mondhatnánk, hogy különösképpen magabiztosra sikeredett ez a győzelem. Valóban, az egyébként masszív alsóházi Cagliari végig meccsben tudott lenni velünk, inkább kiemelkedő egyéni teljesítmény(ek) döntöttek, nem egy erős csapatjáték. De hát mást nem is várhattunk, végül is csak 7 (8) új igazolás szerepelt a kezdőben. Azt gondolom, ebből a nyár végi pár meccsből jobban kijönni nem lehetett volna, aztán a válogatott szünet után, az igazi szezon rajtjakor majd úgyis elválik, mennyire tudjuk felvenni a lépést a csapatépítésben előrébb tartó gárdákkal.

Suso volt az ász

Continue reading

Whatever # Inter 2-2 Milan

Már elkönyvelhettük a vereséget, amikor a sokszor káromolt Zapi a gólvonal mögé jutatta a labdát, egálra hozva ezzel egy olyan meccset, amelyet jól kezdtünk, aztán beleszürkültünk, majd kaptunk gyorsan kettőt, hogy érezzük, hol a helyünk. 0-2 után ha fogatlanul is, de mentünk előre, próbálkoztunk, amennyire csak tudtunk, össze is jött a szépítés a hajrában, a 2-2 azonban messze volt nagyon, de a rigó nagyon akkurátusan számon tartotta a bedobásokkal elcsaklizott másodperceket, és egészen a 97. percig engedte a métát, jött Zap, ott is a pont! (A Robentus ellen pont ezt szívtuk be mi is, ezért nem kell a sípmesterekkel olyan sokat foglalkozni, láthatjátok.) Remélem, mindenkinek kellemesen telik a húsvétja, hosszú hétvégéje, az biztos, hogy ez a kései pontszerzés mindegyikünknek jól esett, ugye? Hajtás után rövid összegzés.

Eksztázis a legvégén

Continue reading

A refrén # Udinese 2-1 Milan

Ajjaj, gyerekek, nagyon úgy néz ki, hogy tartósan berendezkedünk a szopóágon! Én még azért nem akarom elhinni, hogy amiben már elkezdtünk hinni, az nincs, és minden ugyanaz lesz a végére, mint ahogyan az szokott. Sajnos azonban túl sokat nyelünk mostanában, és szép lassan ott tartunk, hogy megint monnyonle az edző. Ha egy Delneri-alakulat játékban üti a tieteket, az milyen dolog? Hát, elég szar. De szerintem ezt most még engedjük el, és reménykedjünk benne, hogy sikerül visszatérni a clean sheetek és a győzelmek ösvényére. Addig is egy jól bejáratott típusú összefoglaló még az ántivilágból.

Bánatosan

Continue reading