Címkearchívumok: verona

°26 Giornata: Verona-Milan – Ne adjuk fel

Az elmúlt hetek igen gyatra játéka után minden okunk meg lehetne az elkeseredésre. Most azonban próbáljuk meg inkább kitalálni, hogy mivel húzhatnánk ki magunkat a mocsárból Münchausen báró módjára.

Az elég nyilvánvaló, hogy a Spezia elleni vereséggel/ vereség előtt valami elszakadt. A visszaesés teljesen nyilvánvaló, mind pontokban, mind játékban. Több tényező is áll emögött, nem lehet csak egy dologra visszavezetni a változást.

A mentális fáradtság szembetűnő, ami teljesen érthető egy alapból is hosszú szezonban, rendes nyári pihenő nélkül. Ezen felül mi játszottuk eddig a legtöbb meccset idén a topbajnokságokban szereplők közül. Ez így együtt fárasztó és úgy tűnik, hogy sok is. A sok sérülés sem könnyítette meg a helyzetet, ráadásul ez egy öngerjesztő folyamat. Minél több a sérült, annál kevesebb a változtatási lehetőség és annál fáradtabbak lesznek a játékosok. Ez különösen a letámadásoknál jelent problémát, ami alapból is nagy intenzitású, fárasztó. Ha hatékony, akkor megéri, de ha nem, akkor inkább tűnik elpazarolt energiának. A letámadás pro és kontrái 101. 

Az ellenfelek is kiismerték a játékunkat, jobban fel vannak készülve arra, hogy mire számítsanak, és egyre könnyebben fojtják meg a játékunkat. Ez különösen kiütközik, amikor három védős rendszerrel találjuk magunkat szembe. Ennek főként strukturális okai vannak és itt is kiemelt szerepe van az intenzív letámadásnak. 3-5-2 ellen választani kell, hogy hiperagresszíven a center és a két szélső a három belsővédőt támadja-e le és hagyjon több területet és egy-az-egyes helyzeteket a szélen. Ahogy a két belső védőnk is egy-az-egyben marad az ellenfél ket csatárával. Vagy a két szélső zárjon vissza az ellenfél wingbackjeivel. Ezzel a centernek egyedül kell letámadnia a három belső védőt, ami nagyon valószínűtlenné teszi a labdaszerzést. Vagy a támadó középpályás lép fel segíteni a centernek, de még akkor is 2-3-ban vannak a belső védőkkel szemben, ráadásul a double pivot-nk is 2-3-s hátrányba kerül a belső középpályán. 3-4-3 ellen annyiban változik a képlet, hogy a szélső védőink még agresszívebben vannak támadva, így a két szélsőnek mindenképp vissza kell zárnia az ellenfél wingbackjeivel. Vagyis ahhoz, hogy eredményesek legyünk három védős ellenfelek ellen, a letámadást nagyon agresszíven és hatékonyan kell tolni. Ha ez megy, akkor komolyan tudjuk dominálni a meccset, ha viszont nem, akkor nagy a baj, mert rendszeresen egy-az-egy-be kerülnek az ellenfél támadói a védőinkkel, ráadásul az agresszív letámadás miatt nagy területet is hagyunk.

Mit tehetünk akkor, hogy változzon a helyzet? Sok szempontból kézenfekvő megoldás lehet, hogy a három védős ellenfelek ellen tükrözünk és mi is három védővel küldjük. Ezzel ki lehetne küszöbölni a strukturális hátrányokat, ami mindenkeppen pozitív. Ahogy az is, hogy Theo még többet mehetne fel és extra segítséget is kapna védekezésben. Ami viszont annyira nem előnyös, hogy egyrészt viszonylag gyorsan kellene átállni egy eléggé más rendszerre, ami annyira nem könnyű. Másrészt alapvetően feladnánk azt a rendszert es struktúrát, ami a csapat egyik erőssége volt közel egy éven keresztül, a masszív es hatékony letámadást.

Egy másik megoldás, hogy meccs közben többet váltogatjuk az agresszív letámadást es a nyugisabb visszaállást. Ezzel valamennyi energiát is lehetne spórolni, több terünk lenne kontrázni és kevésbé lenne kiszámítható a játékunk. Ez Romagnolinak is segíthetne újult erőre kapni, a limitáltabb sebessége miatt nagyot dobna a játékán, ha kevesebbszer kellene sebességből és többször helyezkedésből megoldania a helyzetet.

A Verona ellen nagyon szigorú lesz, nyolcadik helyen állva vezetik a top7-et követő mezőnyt, úgy, hogy jól is játszanak hozzá. Már ősszel sem sikerült nyernünk a San Siróban, annyira, hogy 0-2-ről jöttünk vissza és Ibra az utolsó percben egyenlített. Ez most biztos nem lesz, mert sérült.

Kíváncsian várom, hogy Pioli hogyan próbálja felpörgetni az eseményeket és milyen hatékonysággal teszi azt. Nem az első alkalom, hogy combosabb visszaesésbe kezd egy Pioli-csapat. De az is igaz, hogy hozott egy olyan közel egy évet, hogy ne adjam fel, és bizakodni tudjak, hogy kilábalunk ebből a hullámvölgyből és nem pusztulunk vissza a középszerűségbe.

Tipp: Verona-Milan 2-2

Ahol a part szakad # Verona 3-0 Milan

Nyaking állunk a szarban. Megint, újra, ismét, újra, mint mindig. Tort ül a fekete humor. Nevetségesek vagyunk, bénák, oktalanok, balszerencsések és reménytelenek is – leképezzük a szánalmasság minden árnyalatát, nem középiskolás fokon. Korábban sosem képzelt mélypontokat élünk meg, és amikor azt gondoljuk, hogy elértük az abszolút mélypontot, rendre találnak egy újabb szempontot a srácok, ahol sikerül alulmúlni korábbi önmagukat. Mi lesz itt  még, beérünk tizennegyediknek? Vagy kiesünk a faszba??! Nyilván ez most erősnek érződik, de már nem az elképzelhetetlen kategóriája, sajnos. Nyáron a nagy többség bizakodó volt, és bár úton útfélen hangoztatta mindenki, hogy idő kell, ma már 5% (lehet, sokat mondok), akik szerint jó úton járunk. Optimista itt még valaki? Szóljon már akkor!

Pazzo nélkül is összejött a tripla

Continue reading

Amikor a valóság az arcodba tapos, és még meg is erőszakol // Verona-Milan 2-1

bacca_vs_verona

Ciki. Már maga az eredmény is, de szerintem az is, hogy teljesen rezignáltan vettem tudomásul, hogy micsoda szabadrúgás gólt vertek nekünk a 95. percben – nem mellesleg, a tökutolsó Verona otthonában zajlott le mindez. Sajnálom Brocchit, viszont legbelül szétfeszít az ideg, hogy ezt kell nézzük, amit tegnap is sikerült lehozni, méghozzá úgy, hogy a bajnok legtöbbjét saját magunknak idéztük elő. Continue reading

Lelankadva # Hellas v Milan

Nagyszerű  hangulatban, a lehető legjobb körülmények között várhatjuk a Hellas elleni csörtét, minden fasza. Pálka sporttárs nagyon találóan mondta, hogy ‘kár bármiért’, és tényleg kár lenne kiakadni akár a  hétfő délután 5-ös kezdés, a tabellán elfoglalt helyezés, a csapat formája vagy akár a kellemetlen időjárás miatt. És ne feledjük, mindig van lejjebb, én például kabát nélkül hozom le a mai napot, és egyelőre szárazon megúsztam a dolgot. Úgyhogy csak lazán, vegyük csak könnyedén ezt a bohóckodást, de akár le is szarhatjuk nyugodtan. Hajtás után néhány kedv-nem-csináló sorocska.

Itt minden fillér számít

Continue reading

Amikor a pardon nem elég // Milan-Verona

bacca_vs_carpi

Folytatódhat az álomhajkurászás, hiszen vasárnap az a Hellas jön szembe a San Siróban, amely csont utolsó a Serie A-ban, és nem igazán látszik, hogy mi menthetné meg őket a szezon végére: szóval amíg múlt héten végül nem történt tragédia, a Verona ellen már bármilyen játékkép esetén is eléggé redukalizálódnak a lehetséges érvek a bocs mellett. Continue reading