2021. március hónap bejegyzései

Fiorentina – Milan 2-3 / Fellélegezhetünk?

Folytatódik a hullámvasút, most épp megint a csúcsot közelítettünk meg, jó nagy megkönnyebbült sóhajjal mehettünk neki a jelenleg tartó válogatott szünetnek múlt vasárnap, mert sikerült a Fiorentina ellen egy igen komoly győzelmet aratni. Így 10 fordulóval a vége előtt talán fél lábbal már ott vagyunk a BL-ben. Ibra alkotott, Bennacer visszatért, Kebab feléledt, igazán eseménydús volt ez a vasárnapi meccs, értékelés és esélylatolgatás a szezon hajráját illetően a tovább után.

Continue reading

Elfogyott a Kubu # Fiorentina v Milan

Pajtások, ismét egy kör, amibe legyen valami alapon tántorgunk bele. Rengeteg a sérült, sűrű a menetrend, nem jönnek az eredmények, le van fáradva a mindenki is mindenféle fizikai, szellemi, kulturális, munkás-paraszt és egyéb szempontok szerint is. Jön is a jól megérdemelt szünet, mert rendezni kell a sorokat. Mikor visszajövünk, még 10 kör lesz vissza, és sűrű tolongás a még BL-t érő helyekért. A bundások vesztett pontok alapján már előttünk vannak, a kis kék mumusok mindig a végére pörögnek fel, csakúgy, mint a Coccolino, és akkor még az FKF sem engedte el, a kutyusokat meg nem is említettem. Szóval lesz itt feladat. Előtte viszont még itt van nekünk a Viola, telibe ugyanazt a gyászkoporsó formát hozza mindkét gárda — 7 pont az utolsó 6 meccsen voltunk már ennél magabiztosabb helyzetben is bajnoki előtt, leszünk is még, remélem. De legalább az idegenbeli formánk még mindig elismerésre méltó, kapaszkodjunk abba. Hajtás után rövid felvezetés.

Continue reading

Európa-liga: Milan-Manchester United 0-1 – Lepusztult poszt egy lepusztuló szezonról

Egy újabb meccs, újabb vereség, a gólok pedig most is otthon maradtak.

Kellemetlen így kiesni, de a szezon előtt egy nyolcaddöntőt elfogadtam volna. Most pedig lehet fókuszálni a bajnokságra és a top4-re. Nagyon ostoba gólt kaptunk, elől semmi nem ment be, ami mondjuk annyira nem meglepő Ibra-Rebic-Leao-Mandzukic hiányában. 11 meccs van a szezonból, második helyről várjuk a hajrát. Bosszantó a kiesés, de összességében ez az idény azért eddig bőven rendben van.

Európa-liga: Milan – Manchester United / Sorsdöntő meccs

Gumimaci kupa rangadó következik ismét, valószínűleg annyira fontos ez a meccs, amennyire csak lehet valami ebben a sorozatban (a döntőt kivéve). Egy év meccsét már nagyon csúnyán elrontottunk idén, a mostani pedig sok szempontból hasonlóan fontos lesz, ezért nem lehetnek kifogások, van tét bőven. Szerintem sokkal nehezebb dolgunk lesz, mint a múlt héten, de itt az esély, hogy úgy 8 év után először tényleg alkossunk valami maradandót nemzetközi kupameccsen.

Continue reading

27 Giornata: Milan-Napoli 0-1 – Csak röviden

Ez megint csak nem esett jól. Feszültség, hajtás volt. Gólok, pozitív eredmény kevésbé.

Szomorú, hogy ez lett a vége, de van ilyen. A legerősebb kezdőből csak három mezőnyjátékos kezdett. A MU elleni hétközi után masszívan lefáradtunk. Most ez ennyire volt elég. Hamarosan visszavágó, utána majd meglátjuk, lesz-e még Európa vagy nekünk is csak a bajnokság marad.

Rügyeznek a fecskék, csivitelnek a pitypangok # Milan v Napoli

Cimborák, szeszélyes tavaszi formánk a hasonlóan rapszodikusan teljesítő FKF-legénységgel karambolozik majd vasárnap este. Sokan sokfélét mondanak, most akkor talpra álltunk, vagy nem álltunk talpra, van hullámvölgy vagy nincs hullámvölgy, én azt mondom, az elmúlt 2 hónap segített újra megtanulnunk minden kis sikernek örülni, elkerülve azt a fajta túlzott magabiztosságot, amit egy hosszú nyerő széria okozhat. Szóval, most nem nagy a pofánk, plusz nem mi leszünk a legüdébb Szilvia vécépapír a hétközi fáradalmak, meg a sérülések miatt sem. Mindegy, a Napoli ettől még nem lesz félelmetes ellenfél, ütni kéne őket, annál is inkább, mert egy győzelemmel be nem látható távolságra kerülnénk tőlük a véghajrá előtt. Hajtás után rövidezünk. Continue reading

Manchester United – Milan 1-1 / Megérdemeltük

Nem volt ez a meccs egy nagy throwback a legendás 2007-es elődöntőre, egyik csapat történelmébe sem fogja magát beírni a kiemelkedő teljesítmények közé. De az a helyzet, hogy ettől függetlenül nagyon elégedettek lehetünk (sőt még tán kissé csalódottak is az eredmény miatt), mert elmentünk az Old Traffordra egy abszolút B csapattal, és simán jobbak voltunk az ellenfélnél, ezt pedig hiába csak a gumimaci kupában történt, azért jó volt nézni és átélni, így pedig még a továbbjutás is sokkal közelebb került hozzánk.

Continue reading

Európa-liga: Manchester United-Milan – Nosztalgia-vonat

Volt olyan, amikor ez a meccs volt a csúcs. Sok minden változott az elmúlt közel 15 évben, a két csapat pedig közben rendesen lepusztult.

Most is érdekes lesz sok szempontból. Mennyire tesszük oda magunkat, mire lesz ez elég, Old Trafford meg ilyenek.

Sok szempontból pedig már nem lesz annyira érdekes. Európa-liga, gumimaci-kupa, 16 mezőnyjátékos a keretben meg ilyenek.

Nosztalgikus lesz, talán még szórakoztató is. Forza

Kezdő: Dida, Oddo, Nesta, Maldini, Jankulovski, Pirlo, Gattuso, Ambrosini, Seedorf, Kaka, Gilardino

Tipp: Manchester United-Milan 3-2

Verona – Milan 0-2 / Megfogyva bár, de törve nem

Ez a csapat bizony nem képes meghalni! Mindenki tudta, hogy Veronában piszok nehéz dolgunk lesz, főleg egy ilyen felforgatott kerettel, ennek ellenére amit kaptunk, az egy nagyon kellemes meglepetés. Ugyan nem sziporkázó játékkal, de nagyjából végig kézben tartva a meccset, magabiztosan és stabilan játszva hoztunk le egy elképesztően fontos három pontot, folytatva a szezonra jellemző zseniális idegenbeli teljesítmények sorát. A tovább után jár a pacsi a peremembereknek és a megbízható kezdőknek is.

Continue reading

°26 Giornata: Verona-Milan – Ne adjuk fel

Az elmúlt hetek igen gyatra játéka után minden okunk meg lehetne az elkeseredésre. Most azonban próbáljuk meg inkább kitalálni, hogy mivel húzhatnánk ki magunkat a mocsárból Münchausen báró módjára.

Az elég nyilvánvaló, hogy a Spezia elleni vereséggel/ vereség előtt valami elszakadt. A visszaesés teljesen nyilvánvaló, mind pontokban, mind játékban. Több tényező is áll emögött, nem lehet csak egy dologra visszavezetni a változást.

A mentális fáradtság szembetűnő, ami teljesen érthető egy alapból is hosszú szezonban, rendes nyári pihenő nélkül. Ezen felül mi játszottuk eddig a legtöbb meccset idén a topbajnokságokban szereplők közül. Ez így együtt fárasztó és úgy tűnik, hogy sok is. A sok sérülés sem könnyítette meg a helyzetet, ráadásul ez egy öngerjesztő folyamat. Minél több a sérült, annál kevesebb a változtatási lehetőség és annál fáradtabbak lesznek a játékosok. Ez különösen a letámadásoknál jelent problémát, ami alapból is nagy intenzitású, fárasztó. Ha hatékony, akkor megéri, de ha nem, akkor inkább tűnik elpazarolt energiának. A letámadás pro és kontrái 101. 

Az ellenfelek is kiismerték a játékunkat, jobban fel vannak készülve arra, hogy mire számítsanak, és egyre könnyebben fojtják meg a játékunkat. Ez különösen kiütközik, amikor három védős rendszerrel találjuk magunkat szembe. Ennek főként strukturális okai vannak és itt is kiemelt szerepe van az intenzív letámadásnak. 3-5-2 ellen választani kell, hogy hiperagresszíven a center és a két szélső a három belsővédőt támadja-e le és hagyjon több területet és egy-az-egyes helyzeteket a szélen. Ahogy a két belső védőnk is egy-az-egyben marad az ellenfél ket csatárával. Vagy a két szélső zárjon vissza az ellenfél wingbackjeivel. Ezzel a centernek egyedül kell letámadnia a három belső védőt, ami nagyon valószínűtlenné teszi a labdaszerzést. Vagy a támadó középpályás lép fel segíteni a centernek, de még akkor is 2-3-ban vannak a belső védőkkel szemben, ráadásul a double pivot-nk is 2-3-s hátrányba kerül a belső középpályán. 3-4-3 ellen annyiban változik a képlet, hogy a szélső védőink még agresszívebben vannak támadva, így a két szélsőnek mindenképp vissza kell zárnia az ellenfél wingbackjeivel. Vagyis ahhoz, hogy eredményesek legyünk három védős ellenfelek ellen, a letámadást nagyon agresszíven és hatékonyan kell tolni. Ha ez megy, akkor komolyan tudjuk dominálni a meccset, ha viszont nem, akkor nagy a baj, mert rendszeresen egy-az-egy-be kerülnek az ellenfél támadói a védőinkkel, ráadásul az agresszív letámadás miatt nagy területet is hagyunk.

Mit tehetünk akkor, hogy változzon a helyzet? Sok szempontból kézenfekvő megoldás lehet, hogy a három védős ellenfelek ellen tükrözünk és mi is három védővel küldjük. Ezzel ki lehetne küszöbölni a strukturális hátrányokat, ami mindenkeppen pozitív. Ahogy az is, hogy Theo még többet mehetne fel és extra segítséget is kapna védekezésben. Ami viszont annyira nem előnyös, hogy egyrészt viszonylag gyorsan kellene átállni egy eléggé más rendszerre, ami annyira nem könnyű. Másrészt alapvetően feladnánk azt a rendszert es struktúrát, ami a csapat egyik erőssége volt közel egy éven keresztül, a masszív es hatékony letámadást.

Egy másik megoldás, hogy meccs közben többet váltogatjuk az agresszív letámadást es a nyugisabb visszaállást. Ezzel valamennyi energiát is lehetne spórolni, több terünk lenne kontrázni és kevésbé lenne kiszámítható a játékunk. Ez Romagnolinak is segíthetne újult erőre kapni, a limitáltabb sebessége miatt nagyot dobna a játékán, ha kevesebbszer kellene sebességből és többször helyezkedésből megoldania a helyzetet.

A Verona ellen nagyon szigorú lesz, nyolcadik helyen állva vezetik a top7-et követő mezőnyt, úgy, hogy jól is játszanak hozzá. Már ősszel sem sikerült nyernünk a San Siróban, annyira, hogy 0-2-ről jöttünk vissza és Ibra az utolsó percben egyenlített. Ez most biztos nem lesz, mert sérült.

Kíváncsian várom, hogy Pioli hogyan próbálja felpörgetni az eseményeket és milyen hatékonysággal teszi azt. Nem az első alkalom, hogy combosabb visszaesésbe kezd egy Pioli-csapat. De az is igaz, hogy hozott egy olyan közel egy évet, hogy ne adjam fel, és bizakodni tudjak, hogy kilábalunk ebből a hullámvölgyből és nem pusztulunk vissza a középszerűségbe.

Tipp: Verona-Milan 2-2