Elindítottuk a szezont hétfő este, nem túl jó előjelekkel különböző történések miatt (mercato, sérülések, riválisok szereplése), viszont az első meccsen a legfontosabb dolog sikerült: elhoztuk a három pontot Genovából. Hogy játék és az egyéni teljesítmények milyenek voltak, arról a tovább után értekezünk, egy rövid BL sorsolásos elmélkedéssel együtt.

2623 nap. Ennyi idő telt el azóta, hogy utoljára BL meccset játszottunk, 2014. március 11-én. 3 pont. A szombati meccsek alakulása után ennyi kell, és szeptembertől ott vagyunk a BL-ben ismét, egészen biztosan. Otthon, a Cagliari ellen, önbizalomtól duzzadva Torino 10-0-ás megalázása után kell bebiztosítani a dolgot. A kuzinok sajnos nem vették át a receptet, sikerült kikapniuk, úgyhogy nem könnyítették meg a dolgunkat, de igazán nem kéne, hogy ezen múljon. Végre itt vagyunk, nem szabad elszalasztani a lehetőséget.

Megcsináltuk vasárnap a váratlant, így pedig a BL remény ismét visszatért, igen erősen ráadásul. Két meccset kell nyerni a hátralévő háromból, és akkor egész biztosan visszatérünk az elitbe, saját kezünkben van tehát a sorsunk. Elsőként maradunk Torinoban, lehet tehát a bivalyerős idegenbeli mérleget (és rekordot) még tovább szépíteni, egyúttal egy nagyon komoly lépést tenni a cél érdekében.

Négy forduló van hátra, négy döntővel ha úgy tetszik, de ezek közül is kiemelkedik a ma esti rangadó. Megyünk a zebrákhoz, ahol emberemlékezet óta nem nyertünk meccset, két nagyon szar formában lévő csapat küzd meg a BL helyekért. Nagy meccsre talán nem kell számítani, esély a győzelemre van, mert ha valamikor, most meg lehet fogni őket tényleg. Mindenki a fedélzeten, a szezon legjobb 90 percét kell lehozni, egy-két ember kiérdemelhetné az új szerződést, ahogyan Pioli sorsával kapcsolatban is sok kérdés eldőlhet.

Hát ez van srácok. A két hónappal ezelőttig meglepően sikeres elmúlt 1 év dicstelen véget fog érni, és sajnos megcsináljuk azt a bravúrt, hogy hiába vezettük vagy 20 fordulón keresztül a bajnokságot, hiába voltunk magabiztos előnnyel a többiekhez képest a második helyen, nem fogunk végül BL helyen végezni. Megmondom őszintén ez nekem most nagyobb gyomros, mint bármelyik szar év a rengetegből, mert azt hiszem az azért jól dokumentált, hogy a bajnoki címet egy percig sem hittem el, a top 4-et viszont biztosra vettem gyakorlatilag december óta. Rövid letargia a tovább után.

Egy őrült 48 óra után jön az újabb bajnoki, és még 24 órával ezelőtt is úgy nézett, ki ez már gyakorlatilag egy teljesen tétnélküli meccs lesz, mert a BL hely mint fogalom megszűnik létezni számunkra azonnali hatállyal. Na, ehhez képest borult minden, a Szuperliga off, hozzánk meg jön a (korábbi) nagy mumus, hogy bosszúra szomjazva próbáljanak beszopatni minket ismét a régi idők emlékére.

Mondhattuk már idén sokszor, hogy ez bizony kötelező, de most elértünk egy olyan meccshez, ami már tényleg teljesen, 100%-ban kötelező, mert ha nem nyerünk, akkor bizony valószínűleg el is kezdünk pozíciókat veszíteni a tabellán. Nyugodtak nem lehetünk, de reálisan nézve ez nem kéne, hogy nagyon nehéz meccs legyen, aztán majd minden kiderül este 6-tól.

Folytatódik a hullámvasút, most épp megint a csúcsot közelítettünk meg, jó nagy megkönnyebbült sóhajjal mehettünk neki a jelenleg tartó válogatott szünetnek múlt vasárnap, mert sikerült a Fiorentina ellen egy igen komoly győzelmet aratni. Így 10 fordulóval a vége előtt talán fél lábbal már ott vagyunk a BL-ben. Ibra alkotott, Bennacer visszatért, Kebab feléledt, igazán eseménydús volt ez a vasárnapi meccs, értékelés és esélylatolgatás a szezon hajráját illetően a tovább után.

Gumimaci kupa rangadó következik ismét, valószínűleg annyira fontos ez a meccs, amennyire csak lehet valami ebben a sorozatban (a döntőt kivéve). Egy év meccsét már nagyon csúnyán elrontottunk idén, a mostani pedig sok szempontból hasonlóan fontos lesz, ezért nem lehetnek kifogások, van tét bőven. Szerintem sokkal nehezebb dolgunk lesz, mint a múlt héten, de itt az esély, hogy úgy 8 év után először tényleg alkossunk valami maradandót nemzetközi kupameccsen.

Nem volt ez a meccs egy nagy throwback a legendás 2007-es elődöntőre, egyik csapat történelmébe sem fogja magát beírni a kiemelkedő teljesítmények közé. De az a helyzet, hogy ettől függetlenül nagyon elégedettek lehetünk (sőt még tán kissé csalódottak is az eredmény miatt), mert elmentünk az Old Traffordra egy abszolút B csapattal, és simán jobbak voltunk az ellenfélnél, ezt pedig hiába csak a gumimaci kupában történt, azért jó volt nézni és átélni, így pedig még a továbbjutás is sokkal közelebb került hozzánk.