Már csak egyet kell aludni és érkezik az utolsó kanyar, amikor is lezárhatjuk ezt a parádéstól igen távoli, ámde mégis mozgalmas szezont. Viszont a Cagliari ellenit még le kell tolni, úgy is, hogy egyik oldalon sincs semmi tét. Gond egy szál se, legfeljebb látunk egy napsütős jutalomkört, biztos szórakoztató lesz, ha már az egész évre ez volt jellemző.
Keservetös kénjaink közepette az garaboncok jőnek küetségbe nyári szállásunkra. Vaj nekönk, miért sújtá szögény fejünkvöt ily kegyetlen haragval Öregisten, nem tudhatánk. Sohse gondolánk vala, huty egyesek ily nagyon nem tudják mogukat szégyenleni. De iszen nem égett vala senkinek sem az bűr az képirül, hejába csak az siralmatos megpattanós lesgólval tudánk egyenlíteni vala, de még az Vince is igen víg vala lefújatás után. Beh, mennyivel is kíméletösebb vala leszimulálni az ilyen mérközésekvet, miként dicső eleink tevék vala az FIFA 2005-tel. Imígyen meg nízheténk és sopánkodhatánk vala, miként vín cömöndék, huty amazok fakardokval meg vízipisztolyokval bajt vívának vala.
Cimborák, odáig süllyedtünk, hogy összetett kézzel várjuk, legyen már vége ennek a gyalázatos szezonnak, hogy a méltó helyére kerüljenek az idei sikerek, a trágyadomb közepére, oda. Vince fiai gondoltak egy merészet, nagy nehezen benyomták a kuplungot, és az amúgy sem a tempós előrehaladásra szánt kettes fokozatból bevágták rükvercbe, oszt nyélgáz. Szerencsére egy szénakazal megfogta a Ladát, fizikai sérülés nincsen, a lelki traumát meg lábon hordozzuk évek óta. Bizony, mi pontosan ott tartunk, ahol 3 éve, közben pedig Massimiliano tanár úr már a második BL-döntőjét érte el egy másik csapat élén. Most lehet mondani, hogy végre ránk is süt a Nap, de ha a Csi úrék idehozzák azt a rossz, vén buzit, akkor ki beszél, és miről beszél?!! Hajtás után továbbra is az Atalantáról lesz szó természetesen.
Emberek, most ilyen hibrid összefoglaló/beharangozó poszttal jelentkezünk, ha nem gond. De ha az, akkor is. A Crontone ellen mocsoklavináról is lehet és kell is értekezni, a Roma elleni „rangadóról” pedig nyilván kötelező. Van egyfajta lefelé hajló íve az amúgy sem császári meg királyi szezonunknak. Lehet, hogy már nem emlékeztek rá, de sokáig voltunk harmadikak. Aztán lecsúsztunk ezekre a kevésbé patinás helyezésekre. Mostanra pedig akkora lett a nihil, mint mondjuk pontosan egy éve a Brocchi úr regnálása alatt. Most lehet azt mondani, hogy szar Montella nem tud motiválni, szar játékosok nem tudják mit jelent a Milan-mezt viselni stb. stb. stb., kurvaannyát az összesnek (Boldog Anyák Napját, egyébként!) De szerintem inkább arról lehet szó, hogy kurvára nem akarunk odaérni az Erópaliga selejtezőre. Ahogyan tavaly sem. És ahogyan a gyökér kuzinok meg a féreg violák sem, mert már ráuntak ők is. Hajtás után szarozunk még egy keveset az ünnepi hangulat elmélyítéséért.
Az is sokat elmond az állapotokról, hogy nem fix kettesként tekintünk a Crotone elleni meccsre, de ez egy ilyen idény, aminek mindjárt vége. Continue reading
Nohát, előttünk egy újabb mérkőzés, amely közelebb visz minket a megváltást jelentő nyári szünethez. Li Szin Cin úrék országlásának második meccse egyébként. Nyilván az Empoli úgy en block le van szarva, a lényeg, ami mindenkit érdekel, az az, mi lesz itt nyáron, milyen jellegű mozgások várhatóak. És akkor el kezdenek repkedni az összegek. Ebbe én nem merek beszállni, mert az is hihetetlen, hogy ennyi pénzt össze tudtak gubázni az úriemberek, elég keményen tolják, és nem lenne racionális a lépésükről, ha megállnának ennyinél. De reméljük, azért senki sem fog éhen halni emiatt Kínában. A toszkánok látogatása meg maximum arról szólhat, hogy akkor innentől kezdve mindenki nagyon-nagyon meg szeretné mutatni, hogy mennyire is fontos lenne őt megtartani ehhez az új projekthez. Meglátjuk.
Miközben a klubtörténelem remélhetőleg jelentős lépése előtt-közben-alatt vagyunk, rendeznek egy városi derbit is, ami lemoshatatlanul ott fog majd díszelegni Yonghong Li wikipédia-oldala alatt, amikor remélhetőleg bő 30 év múlva egy legalább ilyen sikeres korszakot lezár egy újabb olasz tulajnak. Ne nem csak e miatt fontos az Inter-Milan, de tagadhatatlan: a pályán kívüli történtek játsszák most a főszerepet. Continue reading
A múlt heti arcoskodás és sima-győzelem-várás után pont azt kaptam az arcomba, amit kértem. Jófajta 1-1 lett, de szerencsére itt a lehetőség a javításra. Most az utolsóelőtti Palermo ellen mutathatjuk meg, merre az arra, ráadásul a San Siróban, szóval elvileg mi vagyunk az esélyesek. Hogy a gyakorlatban így lesz-e, arra vasárnap délután kapjuk meg a választ.
Eh
A válogatott szünet után a Pescara ellen térünk vissza, de szerencsére az elmúlt két hét sem volt eseménymentes. A kínaiból luxemburgivá váló amerikai hedge funddal megtámogatott új társulás már készen áll, hogy megvegye a klubot. Újabb és újabb vidám és hihető fordulatokkal válik egyre szórakoztatóbbá a sztori. Még az átadás-átvételt is egy nappal előrébb hozták, mert április 14-e Nagypéntekre esik és a 14 egyébként is szerencsétlen szám Kínában, így inkább április 13. lesz a nyerő dátum.
Bajnokok reggelije
Tíz kör van vissza, ez meg persze pont jó arra, hogy lehessen számolgatni, már annak, aki szeret. Nehéz továbbra is a futballra koncentrálni, de megpróbáljuk. Continue reading