Nem akar ám trend lenni, de egy nappal a bajnoki rajt előtt mindössze néhány említés erejéig térünk vissza a csütörtöki hatosra – hiszen nagyjából bármi más eredmény után kicsit ráncoltuk volna a szemöldökünket. Indulhat az öldöklő harc a BL-ért, vasárnap elindulunk egy olyan úton, amin ki tudja, ki és mennyien, és egyáltalán elesnek-e. Continue reading
Kedves Olvasóközönség, folytatjuk menetelésünket az Európa Ligában, holnap esti ellenfelünk a tavalyi macedón ezüstérmes, a tetovói illetőségű Skendija lesz. A tét a roppant impozáns, 64 kiváló csapatot felvonultató ún. főtáblára kerülés. Ez igazából csak annyit jelent, hogy onnantól nem egyenes kieséses rendszer van, hanem négyfős csoportokba sorolják a csapatokat, és körmérkőzéses, oda-visszavágós minibajnokság fog dönteni a továbbjutókról. (Aki pedig kiesik, az majd a Serie B-ben folytathatja, de ne szaladjunk most ennyire előre.) A továbbiakban felvezetjük a két csapat közös történelmét, beleértve az előzmény párharcokat és a mind a két klubban megfordult edzők-játékosok névsorát is, meg minden, ahogy szoktuk az ilyet.
Amíg más csapatok tengerentúli tornákon bohóckodnak, mi már éles meccsen láthatjuk hogyan alakul az új Milan. Az új igazolások egy része megmutathatja, miért is hozták, a régi arcok pedig megmutathatják, miért ne adják el őket. Montella csak annyit kért fiaitól, hogy élvezzék a meccset.
Július utolsó csütörtökjére épülhet fel a Milan abból a sérüléséből, amit három és fél éve szenvedett el. 2014 meteorológiai tavasza után újból kilépünk az európai színpadra, elhagyva a gipszet és a fájdalomcsillapítókat – viszont itt lehet még csak igazán fájdalmasat bukni. Continue reading
Már csak egyet kell aludni és érkezik az utolsó kanyar, amikor is lezárhatjuk ezt a parádéstól igen távoli, ámde mégis mozgalmas szezont. Viszont a Cagliari ellenit még le kell tolni, úgy is, hogy egyik oldalon sincs semmi tét. Gond egy szál se, legfeljebb látunk egy napsütős jutalomkört, biztos szórakoztató lesz, ha már az egész évre ez volt jellemző.
Keservetös kénjaink közepette az garaboncok jőnek küetségbe nyári szállásunkra. Vaj nekönk, miért sújtá szögény fejünkvöt ily kegyetlen haragval Öregisten, nem tudhatánk. Sohse gondolánk vala, huty egyesek ily nagyon nem tudják mogukat szégyenleni. De iszen nem égett vala senkinek sem az bűr az képirül, hejába csak az siralmatos megpattanós lesgólval tudánk egyenlíteni vala, de még az Vince is igen víg vala lefújatás után. Beh, mennyivel is kíméletösebb vala leszimulálni az ilyen mérközésekvet, miként dicső eleink tevék vala az FIFA 2005-tel. Imígyen meg nízheténk és sopánkodhatánk vala, miként vín cömöndék, huty amazok fakardokval meg vízipisztolyokval bajt vívának vala.
Cimborák, odáig süllyedtünk, hogy összetett kézzel várjuk, legyen már vége ennek a gyalázatos szezonnak, hogy a méltó helyére kerüljenek az idei sikerek, a trágyadomb közepére, oda. Vince fiai gondoltak egy merészet, nagy nehezen benyomták a kuplungot, és az amúgy sem a tempós előrehaladásra szánt kettes fokozatból bevágták rükvercbe, oszt nyélgáz. Szerencsére egy szénakazal megfogta a Ladát, fizikai sérülés nincsen, a lelki traumát meg lábon hordozzuk évek óta. Bizony, mi pontosan ott tartunk, ahol 3 éve, közben pedig Massimiliano tanár úr már a második BL-döntőjét érte el egy másik csapat élén. Most lehet mondani, hogy végre ránk is süt a Nap, de ha a Csi úrék idehozzák azt a rossz, vén buzit, akkor ki beszél, és miről beszél?!! Hajtás után továbbra is az Atalantáról lesz szó természetesen.
Emberek, most ilyen hibrid összefoglaló/beharangozó poszttal jelentkezünk, ha nem gond. De ha az, akkor is. A Crontone ellen mocsoklavináról is lehet és kell is értekezni, a Roma elleni „rangadóról” pedig nyilván kötelező. Van egyfajta lefelé hajló íve az amúgy sem császári meg királyi szezonunknak. Lehet, hogy már nem emlékeztek rá, de sokáig voltunk harmadikak. Aztán lecsúsztunk ezekre a kevésbé patinás helyezésekre. Mostanra pedig akkora lett a nihil, mint mondjuk pontosan egy éve a Brocchi úr regnálása alatt. Most lehet azt mondani, hogy szar Montella nem tud motiválni, szar játékosok nem tudják mit jelent a Milan-mezt viselni stb. stb. stb., kurvaannyát az összesnek (Boldog Anyák Napját, egyébként!) De szerintem inkább arról lehet szó, hogy kurvára nem akarunk odaérni az Erópaliga selejtezőre. Ahogyan tavaly sem. És ahogyan a gyökér kuzinok meg a féreg violák sem, mert már ráuntak ők is. Hajtás után szarozunk még egy keveset az ünnepi hangulat elmélyítéséért.
Az is sokat elmond az állapotokról, hogy nem fix kettesként tekintünk a Crotone elleni meccsre, de ez egy ilyen idény, aminek mindjárt vége. Continue reading
Nohát, előttünk egy újabb mérkőzés, amely közelebb visz minket a megváltást jelentő nyári szünethez. Li Szin Cin úrék országlásának második meccse egyébként. Nyilván az Empoli úgy en block le van szarva, a lényeg, ami mindenkit érdekel, az az, mi lesz itt nyáron, milyen jellegű mozgások várhatóak. És akkor el kezdenek repkedni az összegek. Ebbe én nem merek beszállni, mert az is hihetetlen, hogy ennyi pénzt össze tudtak gubázni az úriemberek, elég keményen tolják, és nem lenne racionális a lépésükről, ha megállnának ennyinél. De reméljük, azért senki sem fog éhen halni emiatt Kínában. A toszkánok látogatása meg maximum arról szólhat, hogy akkor innentől kezdve mindenki nagyon-nagyon meg szeretné mutatni, hogy mennyire is fontos lenne őt megtartani ehhez az új projekthez. Meglátjuk.