A decembernek mindig van egy különleges hangulata, vasárnap már a másodikat gyújthatjuk az adventi koszorún, kicsit rádöbbenünk, hogy megint egy év végéhez közelítenünk: szóval az ember hajlamos kicsit átértékelni dolgokat. Hát még harmincon felül. Szerencsére személyesen nekem még pár karácsonyom a testközelből való tapasztalatig, de annyi biztos: nem mostanában álltunk úgy a bajnokságnak ezen szakaszában, hogy betöltenénk a harmadik ikszet. Continue reading
A Madonnina után újra itt van előttünk egy elvárt győzelem, egy kötelező három pont, mintha a meccs maga csak egyszerű formalitás lenne, és csóri toszkánok már jó előre könyvelték volna maguknak az újabb hazai bukót. Én azt mondom, csavarjuk egy kicsit lejjebb a hangerőt, és gondoljunk vissza akárcsak erre a szezonra is, milyen szűken tudtuk hozni azokat a meccseket, amelyeken legalább ennyire nekünk állt a zászló, mint a mostanin, lásd a palermói túrát vagy a Pescara látogatását. És ha ehhez hozzátesszük azt, hogy mindig szenvedtünk a kékek ellen, tök mindegy, hogy mit mond a statisztika, akkor elmondható, hogy cseppet sem tűnik olyan egyértelműnek már az a bizonyos. Hajtás után lényegre törően felvezetjük az esti métát.
Ennyire talán nem drámai a helyzet, de azért extra röviden megfogalmazva a derbi előtti gondolatmenetet: gyakorlatilag fogalmunk sincs, hogy mi sülhet ki ebből, függetlenül attól, hogy merre lépünk. Romagnoli kiesése alapvetően befolyásol mindent, és ezen kívül is van még tényező, ami olyan bizonytalanná tesz bennünket, mint egy józan szűzlány az akció előtt. /Pálka kolléga szavai./
A katasztrófaturizmus kategóriájába tartozik ez a szicíliai látogatás, kedves Olvasók, de még így sem kötelező a három pont, bármennyire is ultra cefet hullaszar jelenleg ez a Palermo. Valóban, a Rosanero ebben a szezonban nem csak simán gyalázatosan ótvar, hanem abszolút szinten kegyetlenül siralmasan szánalmas: eddigi öt hazai meccsüket kivétel nélkül elveszítették, két rúgott gól mellé 12-t nyeltek be csak úgy lazán. Zamparini papát valószínűleg utolérte az öregség, hogy nem rúgta még ki páros lábbal De Zerbit, de a Barbera népét sem értem, már rég úgy el kellett volna picsázniuk vizes törölközőkkel ezt a kutyütő bandát, hogy karácsonyig még a leülésnek a gondolatától is fejhangon visítsanak. Hajtás után megágyazó gondolatok.
A genovai gyomros után a Pescara ellen készülnek Montella fiai megmutatni, hogy a rock ‘n’ roll örökké éltet, legfeljebb néha megszalad a köptető szirup. Ördög és Isten útjukba nem állhat, legfeljebb Oddo meg a kancsal beadásai. Bizony írd és mondd: már 10 éve annak, hogy a téli mercatón bezsákoltuk a Lazio csékáját, a squadra házi fodrászát. Abban a félszezonban hatalmasat mentek Jankuval a két szélen, izmos és széles vállat adtak öregedő csapatunknak, minden ami ez után jött, már felejtős. (De azért hátha lesz egyszer a Buyern Munken edzője is, wáháhá.) Hajtás után valamilyen formában, mértékkel és tartalommal, de azért felvezetjük a délutáni métát.
Kedves Olvasók, rohamléptekben érkeztünk el a következő fordulóhoz: 2 óra múlva ismét a pályán a Csapat, pontosan 3 nappal a Juve-verés óta. Nagyot fordult velünk a világ az elmúlt hónapban, az elmúlt évek tömény undora után most már sokkal szebb a jelen. Valóban, elkezdtünk játszani, jönnek az eredmények, hihetetlen módon megváltozott az egész atmoszféra. Komolyan mondom, nekem az este jelenete, ha megengeditek, akkor nem Locatelli csodagólja volt, hanem az öklét rázó Gallaini. Nagyon régen láttuk már ilyennek az öreget, el is felejtettük, mennyivel is jobban áll neki ez a póz. Hogy aztán milyen jellegű hangulatkitörések fogják jellemezni az öreget ma este, azt még nem látjuk, de hajtás után villámtempóban megágyazunk a nagyérdeműnek.
Bocsánat mindazoktól, akiknek az igen puritán cím nem mondja azt, mint amilyen szándékkal megszületett: bármennyire is elcsépelt használni erre a párosításra a rangadó szót, az idény eddigi részét a legjobban úgy tudjuk összefoglalni, ha azt mondjuk, hogy rangadót tudunk játszani a Juventusszal. Continue reading
A válogatott szünet után a Chievo ellen térünk vissza, kemény meccsre, sok darálásra és egy kevés gólos meccsre készülünk. Eddig még csak 7 forduló ment le a szezonból, szóval olyan messzemenő következtetéseket még nem érdemes levonni, az viszont mindenképp pozitív, hogy az elmúlt 2-3 év szenvedése után végre érdeklődve várom a hétvégi meccset. Kíváncsi vagyok, hogy Donnarumma hozza-e a következő clean sheetet, hogy Locatelli ott lesz-e a kezdőben Montolivo brutál sérülése után és, hogy Bacca elég friss lesz-e, hogy kezdjen, vagy Lapagyulával megyünk neki a Chievónak.
Ha azt mondom izé, azt mondod José – nagyjából ennyire reflexszerű mindaz, ami lezajlik bennünk, ha azt látjuk, Sassuolo. Az utóbbi hetek teljesítményei sugallhatnak valamit, amit még azért később definiálnánk, de hogy még egy kicsit elméleti síkon mozogjunk: az azért ütne, ha 13 ponttal állnánk a válogatott szünet alatt. Continue reading
Tündér bogárkák, nem volt az olyan régen – egész pontosan 2014. március 26-án – hogy utoljára nyerni tudtunk a Franchiban. Alig 2 óra múlva újra nekifut a csapat, hogy megismételje ezt a bravúrt. Az elmúlt 1-2 meccs jó hangulatban, elviselhető játékkal telt, az eredményekre sem lehet panaszunk. Azzal együtt, hogy kilátástalan helyzetben talált minket a szeptember, ezek az emészthetőbbre sikerült 90 percek arra talán elegek voltak, hogy ne csak muszájból, köpködve üljünk le a képernyők elé ma este. Remélem, legalábbis. Persze ezek nem nagy dolgok, arra azonban mindenképpen jók, hogy kibírhatóbbá varázsolják ezt a lehetetlenül hosszúvá nyúló átmeneti időszakot. Hajtás után szűkre szabott kedvcsináló.
