Boldog Őszet mindenkinek!!!

Boldog Tanévkezdést az ifjú olvasóknak!!! Meg a szüleiknek is.

Szeptember elseje van, lesz, ideje leszámolnunk a nyárral — gennyesen gusztustalan módon indult, aztán legényesen szárba szökött, mint a búza júliusban, persze a legszebb bimbaja az rútul lefagyott — pedig tényleg csak két perc plusz napsugárka hiányzott az Usánka-Irán unióhoz a csatársorunkban. Sokak— köztük magam és jómagam — nem kis meglepetésére nemcsak, hogy hibátlanul, de izgalommentesen és fölényesen nyertük az előszezon eddigi két meccsét. Nem kis dolog ez, hiszen egy Torkó vagy Battonya ellen bármikor nyitottak vagyunk egy terepszállásra. A csúcspont és egyben beteljesedés ma esti fővárosi látogatásunk. Vendéglátóink általános foskazán formának örvendenek, nomen est omen, Kókuszpók harmadik szezonja mindig móka és kacagás. Salerno bestiáit sose fogadd felkészületlenül, mert beterít a Kanredva — pont ezt történt velük — az egy évvel ezelőtt végkiárúsított és idén nyáron tovább minőségtelenített Verona se véletlenül ver oda, haha. Akinek Lengyelország elnöke is betalál, ez ne nagyon ugráljon, akkor se, ha a púpos Belotti közben megtalálta a góllövő cipőjét. Minden adott hozzá, hogy a kéthetes válogatott szünetben ránkvarrja a második csillagot a minőségi talján sportsajtó. Hajts, hajtsunk érte, hajtsunk le a Score-ba és hajtsuk le a korsókat.

Talán nem sokan gondoltuk volna, hogy ilyen korán ilyen jól fog kinézni ez a csapat – márpedig ez a meccs nagyon biztató volt, csak azért is, mert elég tavalyra gondolni, hogy általában hogy mentek a kisebb, de szívósabb csapatok ellen a hazai találkozók, volt szenvedés bőven, 4-1 kevésbé. Az újak remekelnek, Rafa és Theo hozzák a szokásos elsöprő lendületet, Mike tanít, és még az AC Rigore is visszatért, ha még a bírókra is marad pénzünk az igazolások mellett, ez bizony bajnoki cím lesz. A tovább után nyár végi öröm és dicséret osztás.

Idén kellőképpen sűrű a limonádé szünet, de, hogy mégis eltereljük a figyelmet a nyári kánikuláról, álljon itt egy cikk Pioli mesterről és a munkájáról. Ugyanis szerintem annak ellenére, hogy vele újra felértünk a csúcsra, nagyon is kérdéses, de leginkább véleményes edző. Meginvitállak benneteket pár éves történelmi emlékezésre, amit vele éltünk meg. És a végén közösen megpróbálhatjuk megfejteni, hogy ő most akkor egy jó edző vagy sem. FIGYELEM: nem rövid cikk, megtekintése csak erős idegzetű olvasóink számára ajánlott!

Sziasztok. Elérkezett az idő, hogy én is felfedjem magam mint a szerkesztőség egyik új tagja. Egy kölcsön plusz opciós megoldás keretein belül kerültem ide majd meglátjuk, hogy sikerül e megütnöm a mércét és esetleg a kölcsön után végleges szerződtetés lesz e a dologból. Most pedig nézzük mivel is készültem nektek nem volt egyszerű feladat de azért remélem méltó lesz egy ekkora legendához. Igen megpróbálok elbúcsúzni a mi Sanyinktól lentebb folytatás!

Volt nekünk egy meghatározó és kiemelkedően klasszis kapusunk akiből sikerült Olasz bajnokot és egy örökös legendát faragni természetesen most nem Maik Maignanra gondolok persze ő is jó de én az igazi nagyságról a felülmúlhatatlan karizmáról a Románok fél Istenétől fogok elbúcsúzni igen ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre Ciprian Tatarusanu nélkül.

Az első igazán emlékezetes megmozdulása nálunk amire biztosan mindenki emlékszik az az első pályára lépése volt már itt sikerült magának nagyon komoly szurkoló tábort szereznie. Egy hűvös Októberi Romai mérkőzés. A mindig magabiztos és határozott Sándor valóban a Beatlest lemásoló frizurával jelentkezett játékra biztosan sokan emlékeztek még rá. Igen itt kezdődőt minden szerelem volt első látásra. Már az első alkalom után mindenki a szívébe zárta és nem is a teljesítményére voltunk kíváncsiak, valójában mindenkit az érdekelt, hogy mégis ki lehet Milánó új sztárfodrásza? A mérkőzés után pedig mint a gomba szaporodni kezdtek a hasonló frizurák. Mert hát Sanyi még ehhez is remekül értet újra divatba hozta amit már mindenki rég feledet volna.

Na de térjünk is át a pályán nyújtott teljesítményére. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak van rengetek emlékezetes megmozdulás és hatalmas vetődés a fejében azokról a legendás söprögetőket idéző felszabadításokról nem is beszélve és mivel csak a szépre emlékszünk ezért én nyilván nem erről fogok elmélkedni azt bárki megteheti .
Itt van például a remek kommunikációs késég amivel a Románok messze legjobb portása rendelkezik volt az az eset Kjaer és közte a Torino ellen amikor is egymásra várt a két delikvens egy a tizenhatoson belül pattogó labdánál. Amit nagy sokára Sanyi össze szedett viszont az eset után némi szóváltás bontakozott ki amikor is az isteni Sanyi kifejtette, hogy ott bizony nem is neki kellett volna érkezni sőt mi több neki itt sem kellene már lenni sokall inkább a sarki presszóban egy jóféle fröccs társaságában. Persze a mindig komor viking ezt nem igazán tudta hová tenni

Nem tudom miért de úgy érzem, hogy így a végére valami kis komolyságot is kellene bele vinnem. Elvégre mégis csak egy igazi legendától próbálok búcsúzni.
Szóval Ciprian Tatarusanu eltöltött nálunk három szezont ezalatt 37 mérkőzésen lépett pályára ez amúgy kimondottan soknak számít egy cserekapus esetében öööö MilanLab. A ténylegesen legemlékezetesebb megmozdulása és védése az minden bizonnyal az az ominózus Inter elleni derbin volt amikor is tizenegyest fogott és hozzá segítette a csapatott egy nagyon fontos 1 pont begyűjtéséhez. Vagy ott van A Coppa Italia ahol tizenegyes párbajra kényszerültünk a Torino ellen viszont a balgák nem számoltak Sanyival aki kivédte a szemüket minket pedig tovább lökdösött a következő körbe. Vagy a Bajnokok Ligája mert hát igen egy ekkora klasszisnak még a legrangosabb kupa sorozatban is volt dolga óriási bravúrokat bemutatva itt is sikerült neki otthon tartani egy pontot a hatalmas Porto ellen.
Persze rengeteg hibája is volt és egyáltalán nem nevezhető a modern kapusok prototípusának viszont ha szűkség volt rá mindig ott volt és megpróbálta a tőle telhető legtöbbet hozzátenni.
Szóval isten áldjon Sanyi és kösz mindent!

U.I. A Hétfő hajnali Real elleni felkészülésit a mester könnyekkel a szemében tekintete meg majd pedig elismerően biccentet és kortyolt egyet a kőbambiból miután nyugtázta Sportiello bizony remek lesz jó helyre került a Milánóban felejtett potya kesztyű.

Hölgyek, Urak, Szurkolótársak, Felebarátok! Üdvözlök mindenkit! Megadatott a lehetőség, hogy arra a blogra írjak valamit, amit jómagam is kellő ideje követek, kapásból egy búcsúposzt keretein belül. Általában elmémelek mindent is, de a témára való tekintettel nem érezném helyénvalónak, csak csínjával. Fogyasszátok felelősséggel!

Keserédes ennek a szezonnak a vége is, akárcsak az ezt megelőző kettőé. A mérleg egyik nyelvén a hőn (és kínosan hosszú idő óta) áhított dobogós helyek, BL indulás, na meg a bajnokság behúzása, a másikon pedig kulcsjátékosok elvesztése. Ez alkalommal Tonhalé.

Az egyetlen játékosé, aki megtestesít mindent, ami már csak nyomokban van jelen a modern fociban. Nem sokan mondanának le a fizetésükről, hogy a szeretett klubjukban nyomhassák és nem is tudok másról, aki felhívná a csapat egy ikonját, hogy engedélyt kérjen a mezszámára. Ez a fiú maga volt az alázat, a tisztelet. A karmester, a zongoracipelő. A csapat gerince, a habarcs középen.

Nem volt olyan látványos, mint a Dinamikus Duó a bal szélen, nem csinált hülyét egymás után négy védőből, mint SaeleMessi 50 meccsenként egyszer és akkora kiflit sem húzott a Speziának sípszó után, mint az Ifjabb Megváltó, viszont mindig ott volt, ahol szükség volt rá. Ha kellett, beverte a szabit, rohant utolsó emberként tisztázni, a saját tizenhatosától indította a lasztit Rafának, vagy ő maga gyömöszöli be a győzelmet (jóformán Scudettot) jelentő gólt a 90 plusz sokadik percben a Lazionak.

Eszméletlen, ahogy pár szezon alatt a csapat oszlopos tagjává nőtte ki magát. Bizonyára nem vagyok egyedül, aki benne látta a jövő Milánjának kapitányát, aki a következő tíz évben kirobbanthatatlan alapja lesz a középpályának. Ez a jövőkép ment most a levesbe. Lehet találni a piacon hasonló képességű játékost, de hasonló mentalitásút semmiképp. És ezért volt ő a csapat egyik legfontosabb eleme.

Pótolhatatlan. Köszönünk mindent, amit ezért a mezért tettél! Grazie, Sandro!

Üdv és csáó mindenkinek szurkolótársak! Jó olvasást a bemutatkozó búcsúposztomhoz, René vagyok. Későbbiekben Buddy művésznéven olvashatjátok a cikkeimet, ha meg nem jön be, megyek vissza a balettba ugrálni… Viccet félre téve, hajtsatok remélem kedvelni fogjátok ami összejött.

Apák, bizonyára olvastátok, hogy Csirko mester szögre akasztotta a bakancsot, és ez bizony nem csak azért szomorú, mert itthagyott minket, hanem azért is, mert eddig sem voltunk egy nagylétszámú szerkesztőség — 3 fő — na ebből sikerült lesorvadni két főre, ami már annyira kevés, hogy el kéne rajta gondolkodni, hogyan vigyük tovább a boltot, a szokásos elé-mögé formátum nem tűnik tarthatónak. Épp ezért, szeretnénk feltölteni az egységet friss erőkkel. Hajtás után írunk egy pár szót, hogy s miért lenne ez óriási buli 2-3 jobb tollú figurának — szerencsére itt mindenki az.

Apák, nem minden nap kapunk vendégposztot, és most nem is akármilyet. Molnár Krisztián barátunk tollából olvasható az alábbi remekmű, minden, de minden, ami a mercato szempontjából releváns. Fogadjátok speciálisan sok szeretettel legyetek szerencsések az egész életetekben!!! Krisztián kolléga is + a sok boldogság és gratulációk a második kisfia születéséhez, reméljük, nagy milanistát farag belőle is!!!

Kösz mindenkinek az elmúlt tizenkét évet. Atomkirály utazás volt!

Már érlelődött egy ideje. Egyre nehezebben ment. Aztán Maldini kivágása volt az utolsó csepp a pohárban. Vagy inkább vödör víz.

Még pont jókor kezdtünk 2010-ben, bajnoki címmel nyitottunk. Hogy utána jöjjön a lassú, de biztos lepusztulás. Közben elképesztő játékosok, változó vezetőség és a lecsúszás. Aztán Maldini visszatért és egy olyan keretet épített fel, hogy bajnoki cím, Bl-elődöntő és négy abszolút elit spíler a keretben. A lelkesedés valamelyest visszatért. A tavaszt sem éltem meg olyan gyászosan, a Bl-menetelés nagyon felhúzta.

Nem akartam első felindulásból felborítani az asztalt, de azóta sem lett jobb. Egyszerűen nem érzem, hogy mitől lenne ez az én csapatom, mármint a megszokás hatalmán túl. Elveszett, vagy csak eltörött valami. Nincs kedvem, energiám végig nézni a következő évek irgalmatlan mélyrepülését.

Még így is szerencsés vagyok, mert a bloggal tizenkét évem elszelelt, de havi kétszáz kommentre rendszeresen telt. Kösz mindenkinek, aki olvasott, kommentelt!

A blog természetesen nem áll le, Krasnaja és Harkness vigyázó tekintete a biztosíték.

Kösz még egyszer mindenkinek!!!

Csirko Pasek