Ezúttal sem hengereltünk, viszont otthon tartottunk három elképesztően fontos pontot. Ráadásul egy újabb fiatal csillag van felemelkedőben nálunk, ez a meccs pedig a rossz játék mellett abszolút róla szólt, mert a korábbi nagyszerű védőmunkáját most már góllal is megkoronázta. Így pedig 9 meccsel a vége előtt a forduló eredményeinek köszönhetően hivatalosan is minden tekintetben vezetjük a táblázatot, a szezon előtt kitűzött fő célt – azaz a BL helyet – pedig ha matematikailag még nem is értük el, gyakorlatilag már bebiztosítottuk. Visszafogott öröm, és készülés az utolsó 9 meccsre a tovább után.
Olvtársak, folytatódnak a kalandozások, ezúttal a megnyerő kisebbik toszkán csapat érkezik a San Siróba. A közelmúltban mindenféle eredményt összehoztunk velük, hagyományosan nem fekszik nekünk a stílusuk, nehezen tudjuk megfejteni a sok mozgásos, helycserés passzjátékot (bármi is legyen az) illetve a presszing sosem feküdt nekünk. Node még decemberben komolyan lezúztuk őket, eredményileg, a többit most ne firtassuk. Mert hát mégiscsak egy alsóházi gárda, nem egy világverő alakulat, csak hát mindenkinek megvan a maga fétise. Ki is néztünk valakit tőlük, ha jön Bajrami, akkor a pizza után egy újabb komoly sütőipari szegmenst sikerül lefedni. És ott lesz Keszi, aki komolyat zúzott azon a bizonyos meccsen. Gyerekek, 10 forduló után egész más vezetni a Serie A-t, mint amikor már csak 10 van vissza, és a legrangosabb ellenfeled a 6. helyezett. Úgyhogy fittyet és fityiszt és füttyöt és fitymát hányva a papírformára, zúzzuk le őket a búsba!!! Hajtásra fel, innentől tik jöttök, engemet várnak a hegyek.
Komák, ez még izgalmasnak sem volt izgalmas. Szerintem elég sokan mondogattuk, hogy „ezek után” tuti, hogy győzünk a guberálósok földjén. Izgalmasnak sem volt izgalmas emiatt. Node, mindig kell a bizonytalanság? Néha jó csak egyszerűen hazahozni a tutit. Aztán majd cidrizhetünk az alsóháziak ellen. És még úgy is jött, hogy Spatula mester csapatai ellen híresen nem ment nekünk, még anno a négylábúak élén állandó jelleggel szívatott minket, aztán ugyanezt folytatta a kutyaevőknél. Legyen nagyon boldog 63 éves, de ez most nem róla szólt!!! Anulu meg Zsuzsi a legnagyobb természetességgel válogatta széjjel a hazaiak támadójátékát műanyagra, vasra meg szárazelemre, Zsír meglőtte a sintergyilkos győztes gólját, Theó óriási arca volt a csapatnak, már megint, Bence végre megmutatta, milyen volt az, amikor attól féltünk, hogy kivásárolják, Antal végre életjeleket mutatott, Ibra is beállt, Rafa pedig megint csak szopatott. Húha, bajban is leszek tovább után, miről írjak még? Ja nem, megvan, kifejtem, mekkora ászkirály volt a jobboldalunk!!!
Ez a meccs pont olyan lett, amilyennek krasnaja kolléga várta a beharangozóban, sok szót nem is érdemes vesztegetni rá, na meg nem is igazán lehet miről beszélni. Mindkét csapat padlón gyakorlatilag, ennek megfelelően igazán senki nem akart itt kockáztatni és kikapni, úgyhogy lett egy kocogós 90 perc, néhány izgalmasabb momentummal. Becsületből azért jöjjön egy rövidke összefoglaló, hiszen néhány játékosunkat – szerencsére – meg lehet dicsérni, a mostanában rendszeres problémánk pedig ismét látszott, ezt is meg kell említeni.
Pajtások, és akkor még egy Madonnina, így keddre, miért ne, jöjjön, ha jönnie kell, megdolgoztunk érte. Ez csak úgy beesett a menetrendbe. Van amikor kiesik belőle, de az inkább a MÁV szokott lenni, őket mosthagyjuk inkább. Az most úgy van, hogy erősen leolvadtunk így hó végére, csak azon mehet a vita, vajon a fantáziánk vagy az erőnlétünk fogyott-e el jobban. Amikor már Don Stefano is bírózik, akkor nagy a baj, mert ő az úriemberek között is nagyvonalú. Mintha bármi esélyünk lett volna a friuliak ellen gólt lőni a második félidőben. Kész szerencse, hogy a város kevésbé szép felében is van humorérzék, ha mi leégünk Salernóban, akkor ők is szopnak a Sasstól, ha mi nem tudjuk megverni az Udinét, akkor ők sem a Genoát. És most akkor találkoznak a vicces fiúk, meglátjuk, meg tudják-e oldani, hogy ma is mindketten nevetség tárgyai legyenek. Én azt mondom, hajtsuk meg őket, menjenek teljesen tropára, ha nem tévedek, akkor mostanában nehezebb a sorsolásuk, felülnek még az Anfielden a körhintára is, ne fukarkodjunk az agyfasszal, lássuk el őket bőven! Nekünk úgyis könnyebb meccsünk lesz a hétvégén, a kukásokat ezek után tuti fixen szétcsapjuk ketté háromba, Hajtás után kummantra fel!!!
Pajtik, figyelem, már péntek este bajnokit játszunk! Azért hozták előre, mert a hétvégén csapatépítő horgászaton fog részt venni a teljes stáb, nem lenne optimális otthagyni a botokat a tóban egy meccs miatt. És hát a pontokat sem lenne akkora hülyeség otthagyni, bár ezt már egy párszor eljátszottuk. Az ellenfél Zebrette mostanában kétféle meccset tud játszani: vagy nagyon kikap (Ata 6, Verona 4, Bundások 2) vagy kevés gólos ix (Griffek, Coccolino). A szimmetria úgy jönne ki, ha a második kalaphoz csatlakoznánk, de nem biztos, hogy mindig erre kell törekedni, az különben is a fantáziátlan emberek mentsvára, egy olyan klubnál pedig, ahol akkora világsztárok játszottak tízesben, mint Urby, Nocerinovagy Bakaye Traoré, ez ugye fel sem merülhet. Az idő kellemes, az egy szem eltiltott Bencén kívül új sérültünk nincs, hétközben nem kellett konföderációs meg egyéb szuperszonikus ligákban pályára lépni, az ellenfél meglehetősen ócska: minden adott ahhoz, hogy kihozzuk belőle, amit tudunk. Beto ijesztően mozgott az odavágón, Dulifuli jó ex, újra hírbe is hozták velünk, a Marik pedig mindig veszélyesek, főleg, ha José is. Szóval idegenben jó az ix, arra kell figyelni, hogy ezt már előadtuk velük ősszel, de mivel eltörölték az idegenben lőtt gólok adta előnyszabályt, a 0-0-lal most nem jutunk tovább. Intézzük el Cioffi cioffatt bandáját!!!Hajtás után a probabile meg a tipp, és ti jöttök!!!
A múlt hétvégén még megúsztuk a “tipikus Milan” eredményt és élményt, a szombat esti szenvedés viszont tökéletesen bepótolt minden fájdalmat. Elmentünk a liga (simán) legrosszabb csapatához, és képtelenek voltunk értelmes teljesítményt nyújtani, sőt a végén még az egy pontnak is örülhettünk, majdnem a szezon égése lett az egészből. Brutális hibák, kritikán alul teljesítő húzóemberek, és hát a vasárnapi Inter-Sassuolo meccse eredménye után egy hatalmas elszalasztott lehetőség, így foglalható össze ez a meccs pár szóban, a tovább után azért kicsit hosszabban is megtesszük.
Ha ilyet leír az ember, akkor biztosan nem az lesz. Mindegy, most kipróbáljuk. Mikor, ha nem most? Alig hiányzik 1-2 ember a kezdőből, örömfutball van, vezetési, játszási, bolondozási, és akkor jön hozzánk a sereghajtó, romos, lelakott, hullagyenge salernói egylet. Akik éppen most váltottak edzőt, újra. A kötelezők kötelezője, na. Persze, csak rajtunk múlik. Hajtás után nagyon rövid üzenetek, csak nehogy altatódal legyen belőle.
Pajtások, ez most meglepően jól nézett ki. Ha 1-0-ra nyersz, akkor nyerj így, rúgj egyet az elején, utána pedig ne aludj bele, ha a második nem is jön össze, ne adj esélyt az ellenfelednek. És mit ad Isten, jobban mondva jó az Isten, jót ád, most nem esett meg velünk semmilyen „véletlen baleset”, és behúztuk a győzelmet. Február közepén vezetni a ligát nem szoktuk, de eléggé adós, nekem tetszik. Nem tehetünk róla, egyszerűen kurva jók vagyunk, ezt nem lehet rejtegetni. Hajtás után rövid örömködések.
Folytatódik a bajnokság, önbizalommal telve, újra Scudetto reményekkel, visszatérő kulcsjátékossal, egy kiesőjelölt ellen megyünk tovább, a Sampdoria látogat a San Siroba vasárnap kora délután. Matiné, élre ugrási lehetőség, újabb Maignan bravúrok, Tonali dominancia, Leao varázslatok és szexi Giroud gólok, minden idők egyik legrosszabb Milan edzőjének San Siroba történő visszatérésével, hát mi kell még itt ebéd utánra? A 3 pont nyilván, de azért vigyázni kell, a tovább után mondom miért lehet ez egy trap game a semmiből.
