Drága Cimborák, egy igazi bennfentes, meghitt, barátságos mérkőzésre készülhetünk ma este, legalábbis amennyire ez az A liga keretein belül értelmezhető. A Monza már több mint 20 éve a fiókcsapatunknak számít, nevében is ACM, közel is vannak, na meg persze a klub talán legfényesebb 30 évét meghatározó Don Silvio és Fester bácsy vezetése alatt állnak, telis tele korábbi játékosainkkal. Azt már hozzá sem kell tegyem, hogy történetük első élvonalbeli sikerét a sittesek ellen érték el, edzőjük pedig egy hamisítatlan antilegenda az évezred egyik legócskább zebrahordájából. Nekünk most nem is jönne rosszul egy kellemes, laza métázgatás, egy kedélyes 4-2 mondjuk. Hajtás után röviden felskicceljük a dolgokat.

A szokatlan, közel egy hetes pihenő után egy olyan klasszikussal folyatatjuk, amire még nem volt példa a Serie A-ban. Aki érzi az ellentmondást, nem téved, elég a fejlécre nézni.

Ennyi elég is a nosztalgiavonatról, a közvetítés során jó eséllyel legalább negyvenkétszer hallhatjuk a szpíkert megemlékezni erről. Bármilyen csatornáról legyen is szó. Pioli közben rotálásra készül, ami rendben is van, sűrű a szezon, a sérült meg sok. 

Origi bekezdhet, Rebic is meghajthatja, Dest pedig rágyorsulhat. Kjaer, Messias és a rutin sérülés után visszatér, lehet, hogy jövőre Maignan is felépül. Addig pedig a legnagyobb Tata.

Igazi, emocionális meccsre készülhetünk, a sztori annyira hollywoodi, hogy a Netflixes sorozatban The Rock játszhatja majd Festert és Silviót is. Ettől tényleg nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.

Talán kezdő: Tatarusanu, Dest, Kjaer, Tomori, Theo, Bennacer, Tonali, Messias, Brahim, Rebic, Origo

Tipp: Milan-Brianza 3-1 (Divock, Okoth, Origi)

Megint egy nyögvenyelős 3 pontot sikerült hazahoznunk idegenből, de ez is ugyanannyit ér, mint a parádés győzelmek. El lehetett volna dönteni az elején, az viszont nem a mi stílusunk, minden Milan szurkoló átlagéletkorát csökkentenie kell ennek a csapatnak, ahol csak lehet, legyen szó mercatoról, sérülésekről, szerződéshosszabbításokról vagy persze meccsekről. Így szeretjük őket, mert basszus mennyire jó már, hogy valahogy mindig behúzzuk a végén.

Zsinórban begyűjtött 4 zacskó után, a 18. helyen találva magukat alaposan megijedhettek a Hellas vezetői, és utolsó mentsvárként keresztyén hitükhöz fordulva kinevezték Csoffadt helyére azt a legendánkat, akinek a neve pont azt jelenti, ami a poszt címe. A jó Bocchetti, Kazany kánja, a moszkvai télből ideiglenes jelleggel kimentett remete, Oroszország hőse. Akinek jutott 9 meccs Pippo nagyszerű 10. helyezett Milanjában, és a tagja volt annak a különleges alakulatnak, amely a 2015 téli mercato során volt hivatott felrázni a csapatot: Fernando Torres, Cerci, Suso, Destro, Antonelli, Kingsley Boateng és persze a jó Raklap. A posztnak nem tisztje feleleveníteni azt a kiváló szezont, csak így madártávlatból szeretném mintegy felvillantani a ma este találkozó karmikus energiák lenyűgöző, magával ragadó, apokaliptikus jellegét. Hajtás után rövid felskiccelés az estére, mert még szeretnék én is kapni valamit az októberi nap erejéből.

Continue reading →

Az odavágóhoz hasonlóan nem túl nagy élmény nekiállni ennek a posztnak – kicsit jobb a helyzet, mivel ezúttal abszolút nem a játékosainkon múlt ez. Ettől függetlenül persze kár a meccsért, lehetett volna belőle valami nagyon szép, de legalábbis izgalmas, ehelyett a bíró egy nevetséges ítélettel vágta tönkre az egészet. Ez ráadásul nem először történik meg az elmúlt években, úgyhogy a tovább után kieresztjük kicsit a gőzt, aztán lehet küzdeni a továbbjutásért.

Kartársak, azért szép volt ez így, volt egy óriási visszatérőnk a kummantszekcióban Bandi személyében, az eredményjelzőn pedig Dikaz és Zsuzska bukkant fel újra. A játék maga mélyen alulmúlta a megszokottat, de Sanyi legalább ma is király volt. Tavaly nem tudtuk elkapni a rabruhás bandát, most ez végre összejött, az igazi alázás azonban elmaradt, ha valakik ellen nagyon örülnék, akkor az első 3 helyen őket mondanám, de majd legközelebb. Hajtás után szögletből is betalálunk.

Continue reading →

A Juventus ellen soha nincs nem fontos meccs, de ez a mostani különösen nagy jelentőséggel bír. Mindkét csapat számára vízválasztó lehet: ők jönnének fel, nem csak a tabellán, hanem hitben is, hogy akár a liga legjobb csapatait is meg tudják verni, és versenyben lehetnek velük, nálunk pedig azokat a kételyeket kell eloszlatni, amik az utóbbi hetek során keletkeztek, hiszen nem vagyunk túlságosan jó passzban. Tét tehát bőven van, a tavalyi két meglehetősen unalmas derbynél izgalmasabb meccsre van kilátás este 6-tól.

Papíron ettől a meccstől várhattuk a legkevesebbet a csoportkörben, és még a sérülések is a legjobb ütemben ütöttek be, szóval óvatosan mentünk neki a szerda estének. Még így a limitált elvárásokkal együtt is komoly gyomrosba szaladtunk bele, a tavalyi BL körben nem volt ilyen súlyos vereségünk, sajnos osztálykülönbség volt a csapatok között, pedig jelenleg ez a Chelsea sem a közvetlen európai elit része. A tovább után rövid fenyítés, aztán felejtés.

Pajtások, bajban vagyok egy kicsit ezzel a poszttal, mert a modern világfutballt nem követem. A minap is mutatta a kollégám, hogy kiket vett meg Fantasyban, mondom, jó vagy, de nincsenek odaírva a nevek, mit csináljak ezzel. A saját csapatom meccseit nézem, mert azoknál nincs jobb. Nekem is csak 24 órából áll a napom, slussz. Nyilván egy-két dolgot hajlandó vagyok megguglizni, ha valaki tényleg nagyon jó, mint például Henry, akkor róla azért előbb-utóbb én is hallok, de ennyi. Annyi biztos, hogy Anglia nagyon durván nem a mi terepünk, oda mi nem nyerni járunk. És az is, Sándor akkora Báró ebben az új szerelésben, hogy lehullik a szeplő az összes szigetországi széplányról. És persze, tele van képtelenségekkel a világ, ha román vendégmunkás vagy Angliában, akkor vissza kell húzz a sátortáborba, ha az EU-ban akarsz lenni, hát gondoltuk mi ezt ’96-ban Causescu alatt, amikor csak a falu egyetlen tévéjében láttunk sima női lábat? Szavad ne feledd, a kukások 3 meccs után +11-es gólkülivel menőznek a halálcsoportjukban, a kuzinok pedig a görényvitéz góljával ütik a Bárkát. Hajtás után óriási szagmai meglátások.

Vicces ezeket a sorokat írni, mert egyáltalán nem ez volt a poszt címe, amikor a 90. perc környékén elkezdtem nagyvonalakban gépelgetni az óvatosan örömködő posztot, hogy aztán egy nagyon buta szabálytalanság után Bajrami betekerje az egyenlítést, ezzel kivégezve néhány “így is tudni kell nyerni” és hasonló mélységű soromat, melyeket dühösen töröltem, hogy mire felnézzek egy reneszánsz remekmű elevenedjen meg szemeim előtt: az isteni Radó felhőkarcoló magasságból lefejeli a labdát a mindig kicsit lesajnált, de most hőssé váló Ballo-Tourénak, Leao elképesztően laza emelése meg már “csak” a katarzist hozta. A bajnok tud ilyet, ahogy ezt megint megmutatta.