Vicces ezeket a sorokat írni, mert egyáltalán nem ez volt a poszt címe, amikor a 90. perc környékén elkezdtem nagyvonalakban gépelgetni az óvatosan örömködő posztot, hogy aztán egy nagyon buta szabálytalanság után Bajrami betekerje az egyenlítést, ezzel kivégezve néhány “így is tudni kell nyerni” és hasonló mélységű soromat, melyeket dühösen töröltem, hogy mire felnézzek egy reneszánsz remekmű elevenedjen meg szemeim előtt: az isteni Radó felhőkarcoló magasságból lefejeli a labdát a mindig kicsit lesajnált, de most hőssé váló Ballo-Tourénak, Leao elképesztően laza emelése meg már “csak” a katarzist hozta. A bajnok tud ilyet, ahogy ezt megint megmutatta.
Végre újra leírhatom, hogy Tatarozó Sándor: IMÁDOM!!! A scudetto letéteményese, a csapatfotók állandó főszereplője, akire mindig számíthatsz, ha lerobban a csapatbusz: a román, akit szeretünk. Tavaly is ilyenkor lépett pástra, szerencsét is hozott, idén se legyen másképp. Stef mester egyre inkább bízik benne, azt mondta, hogy a lábával is ügyes lesz, ez azért már akkora extra lenne, mintha kiöntene egy összeroskadt Lautaro Martinezt a betonkeverőből, előrehozták a karácsonyt? Akiben még nagyon nagy bízási van, az Bivaly Túró, ha valaki esetleg azt gondolta volna, hogy már régesrég kölcsönadtuk a Matáv Sopronnak, nos, nem, sőt, kezdeni is fog a nagy öreg. A harmadik csavar a történetben Bodega kezdetése, bár ez már nem is akkora che cazzo, hiszen a jövő héten csak meg kéne agyalni a Cselszkijt, Bence hadd pihenjen. Hajtás után csövesdisco.
9 év. Ennyi idő után nyertünk hazai Bajnokok Ligája meccset. Ideje volt már, ahogy annak is, hogy egy könnyű és többnyire izgalmaktól mentes győzelmet hozzunk. Ez utóbbi is teljesült többé kevésbé, lehetett volna szebb, nyilván kapott gól nélkül, de azon kívül elégedettek lehetünk. Sőt, így két kör után a csoportot is vezetjük, a másik meccs döntetlenje elég jól jött nekünk, a következő két fordulóban pedig jönnek majd az igazi tesztek a Chelsea ellen.
Pajtások, ez most az a meccs, amit tényleg nagyon be kellene húzni a BL-csoportkörben. A negyedik kalapos ellenfelet fogadjuk otthon, és különben is, utoljára 2013-ban nyertünk a San Siróban ebben a sorozatban. Bár az oddsok nagyon alacsonyan szállnak, nekünk itt, de főleg inkább a srácoknak ott, észnél kell lenniük, ugyanis elmúltak már azok az idők, amikor egy hasonló kaliber ellen csak a gála mérete volt a kérdés. A horvátok amúgy is megmutatták az előző körben, hogy ütőképesek, nem szabad őket félvállról venni, és különben is, láttuk, melyik arcát mutatta a csapat ezeken a hétköziken az elmúlt időszakban. Óvatosan, derűsen és bizakodva megyünk tovább hajtás után.
Nincs pihenés, folytatódik a daráló, és ezúttal Genovába látogatunk a két BL nap között egy alapvetően könnyebbnek ígérkező meccsre. Elkiabálni persze nem szabad, főleg a Salzburg ellen már látványosan fáradó kulcsemberek miatt gondban lehetünk, de a döcögősebb idegenbeli bajnoki kezdés miatt nagyon kell ez a három pont, nem fér bele most a bukdácsolás.
Kummant-, baj-, olv- és elvtársak, nagyszerű helyre vezet a Milan idei európai kalandjainak második útja. Nyilván Zeteváros lehet csak az első. Salzburg is tud azért dolgokat, ott született és töltötte élete nagy részét a nagy Wolfgang Amadeus Mozart, nevezik az Észak Kunhalmának avagy Jászság Nairobijának is pazar fekvése, építészete kapcsán. Nem lett volna teljesen kilátástalanul kétségbeejtően rossz kimenni, na. Nem operaelőadásra utaznak a srácok, noha lehet inkább azt választanák a szombati megfeszülés után. Nekem is alkalmi programom lesz, pont a Figaró nevű kiváló helyre vezet, csak házassága nélkül, nehéz megszokni, hogy a kedd nem szabadnap, főleg idén. Hajtás után pár szót ejtünk a meccs előtti dolgokról is, de nem visszük túlzásba. Azért gyertek majd, forzázzuk ki ezt is!!!
Micsoda meccs, mekkora győzelem, zseniális teljesítménnyel és még annál is komolyabb jelentőséggel. Egy csapat volt ebben a ligában, akit nem tudtunk az utóbbi 2 évben egy meccsen sem igazán dominálni – ma ez a széria megszakadt. Igaz, nem a teljes 90 percen keresztül, de a találkozó nagy részében egyértelműen jobbak voltunk, öröm volt nézni a csapat játékát, magabiztosságát. A tovább után értékelünk, mert van mit felidézni és újraélni ebből a parádés meccsből.
Bajtársak, a szezon első igazi rangadója következik, mindjárt szeptember 3-án az ötödik fordulóban, hopp, ott is kacsint a Madonnina!!! Az előjelek olyanok, amilyenek, ha felkentük volna a csempéseket a csapatbusz oldalára, akkor nyílván feljebb lenne a vaker. De izzadjon csak az ő picsájuk, bőven van miért!!! Ez van, nem nyalogathatjuk a tökeinket, mint a kutyák, ha nem akaródzik a kánikulában leszaggatni az elhaladó ipsét a bicikliről. Ezt dobta a gép, most kell odatenni a legjobbunkat. Lehet azt mondani, hogy van még pont 36 meccs ezeken kívül, ja tényleg, csak a legnagyobb rivális megverése egy meccsen akár annak leelőzését is érheti a tabellán, ahogy azt tavaly megfigyelhettük. Persze ne legyünk városi parasztok, van őszi vetés, meg van tavaszi vetés, mikor búza, mikor akna. A lényeg, most se megnyerni, se elveszteni nem tudunk semmit sem, épp „csak” a meccset. De ha már szembejönnek ezek a pocokarcú bánatok, élükön a legszánalmasabb csatornapatkány baklavással, plusz még hozzátéve, hogy közös forzázásunkkal mindent, csak nem egy elvesztett városi derbyt akarunk megünnepelni, akkor igen, igyunk vért, szedjük szét apró darabokra a szomszédhordát, hogy csillagot lássanak, sokat, pontosan kettőt pedig majd jövőre, a mi mezünkön!!! Hajtás után becsöngetünk kisöcsinekegy túrós fagyival.
Egy éve még úgy íródott volna ez a poszt, hogy jaj megint megyünk az irritáló zöldekhez, kinek van ehhez kedve, akkora mumusok, Berardi megint mesternégyest vág stb stb. Most viszont már a lehető legjobb emlék jut eszünkbe róluk, pár hónappal a bajnoki cím után megint hasonlóan domináns teljesítmény kéne a Mapeiben a derby előtti önbizalom növelésnek. Szokatlan időpont, kedd 18:30-as kezdés, rövid beharangozó a tovább után.
Pajtások, ez nagyon kellemesre sikeredett, nagyon lazán, nagyon simán, nem túlságosan sokat kiadva magából gyakta le a Milan a Bolognát 2-0-ra szombat este. Nem nagyon volt itt izgalom, a kummantszekció ritkán ilyen csendes. CDK ügyes volt, Rafa végre megrázta magát a sok szidalom hatására, Zsír nagymester is elindította a gólgyártást. Most már el lehet mondani ennyi idő után, hogy az őszi szezon során a bajnokságban azért jellemző a csapatra, hogy magabiztosan és hatékonyan le tudja nyomni a közép- és kiscsapatokat, ennek láttuk egy nagyon szép példáját tegnap este. Hajtás után néhány momentum kiemelve a látottakból —aki mindenre kíváncsi lenne, és a krumplilevesről azt gondolja, hogy legyen krumplileves, nem biztos, hogy jól jár velem!
