A szezon második válogatott pihenőjét is a tabella élén töltjük, emiatt pedig még annak ellenére sem elégedetlenkedhetünk nagyon, hogy az utolsó 2 meccs majdnem a lehető legrosszabbul sikerült, nyilvánvalóan tarthatatlan volt már az a forma/szerencse kombó, amit június óta nyomunk. Hajtás után megkésett, rövid visszaemlékezéses összefoglalás a múlt vasárnapról.
Ezredéves veretlenségi sorozatot minden idők legsúlyosabb hazai nemzetközi vereségével zárni stílusos. Pajtások, ez a 20-as naptári év már történelem, akármi is történjék a csicska Verona ellen ma este. De nem félünk tőlük, nincs miért. Ameddig megvan az összhang és Ibra bírja, idén nagy gond nem lehet, sőt. Annyira egyszerű ez. Attól még persze egy ingatag kártyavár mellett ülünk, és a világon semmi garancia arra, hogy hosszabb távon majd 2020 lesz az az év, ami a vízválasztót jelentette, de most miért is kellene ezzel foglalkozzunk? Novemberben is vezetjük a tabellát, egy otthoni kiscsapatos győzelemmel pedig megelégedéssel mehetünk el a miniszünetre, hát kell ennél több? Hajtás után néhány szavas felvezetés. Continue reading
Pedig nem is híttuk. De jön, csak minek. De ha már jön, akkor miért ne csináljuk meg? Adnám, múltkorában mondjuk nem jött össze, 2006 őszén egy pontosan ugyanilyen érdektelen meccsen beégtünk, Kalács nagymestert – bár nagyon kapálózott, azért kétszer is mattolták – a taskenti születésű, nigériai-orosz Odemwingie még mindig tolja Indiában, és azóta sem tudja senki, hány éves. Hogy most mi lesz, az felvet kételyeket, látható, hogy Stef nem akar tartalékolni, a veretlenségi sorozat elvesztésénél csak egy kulcsjátékos kiesése lenne fájóbb. A Lilláról sokat nem tudok, látszik, hogy a bajnokságban megy nekik, itt meg elpáholták a még annál is csehszlovákokat, a simán csak bűngyenge skótok ellen meg kiizzadtak egy ciki hazai ixet. Én azt mondom, ha nem sérül meg senki, és megmarad a sorozat, már OK, de persze fektessük le őket, FORZA, minden IS!!! Continue reading
Pajtások, egy erősen ixes meccset behúzva maradunk továbbra is a tabella legtetején. 6 forduló után már 16 puntikánál járunk, tavaly 14 kellett a 17-hez, egyszerűen valami szégyentelenül kibaszott kurva jók vagyunk. Ez a vasárnapi ebédet levezető sáv emlékeztet még leginkább a régi idők hangulatára, nézőkkel is csendes pihenős volt a lelátó, csak most még egy hangversenyt is fel lehetne venni talán. Hajtás után rövid hozsanna. Continue reading
3 meccs van még az újabb kis szünetig, vasárnap délben Udinébe látogatunk, ami nekünk mindig egy nehézkes meccs, abszolút mumusnak számít a Zebrette, de itt az ideje, hogy Pioli csapata az ezzel kapcsolatos PTSD-t is enyhítse egy győzelemmel.
Pajtások, folytatódnak a GumiMaci Kupa küzdelmei, most épp a veretes, és reméljük este 9 felé még inkább veretesebb Sparta Praha látogat a San Siróba. Bőven a who the fuck cares kategória alatt kettővel, főleg úgy, hogy már a szezon legelején látszik, hogy nem lesz erőforrásunk erre a sorozatra is. De azért csak menjen, amíg még tudjuk nyomni alapon Stef papi nem fogja túlrotálni az estét. A csehszlovákok egyébként nem lehetnek számottevően gyérebbek vagy fingatósabbak az íreknél, ugyanolyan gyógymeccsre van kilátás. Hajtás után 2 kiló FORZA, és gyertek majd!!!
Őrült hétfő esti derbyt nyomtunk a farkasok ellen, nagy részben a bírónak hála, aki egészen elképesztően szarul vezette a meccset, mindkét oldalra brutálisakat tévedve. Kicsit lehet keserű a szájíz, mert háromszor is sikerült leadnunk az előnyt, na meg úgy egyébként is eleget tettünk a győzelemért, de a kapusok közötti különbség jelentős volt, így nem tudtuk behúzni a meccset végül.
Robogunk tovább, az elsőre talán kissé melegnek tűnő glasgow-i látogatás is csak kisebb izgalmakat rejtett végül, a csapat könnyen vette az újabb akadályt, folytatva az egyre impresszívebb veretlenségi sorozatot. A beszédes kép és a tovább után rövid összefoglaló a meccsről.
Pajtik, a csoportkörrel folytatódik a Gumimaci Kupa. Már a seli alatt életreszóló élményekbe szaladtunk bele, mi lesz még akkor most itt a csopiban, ahol összegyűlt ez a kiváló 48 csapat? A legminőségibb futballorgia, az biztos. Mivel nincs hirtelen halál, és eddig sem ez volt a legfontosabb megmérettetés, túl sokat kár várni ettől. Vagy nyerünk, vagy nem. A Celtic Parkban eddig összesen egyszer kaptunk ki, még 2007. október 3-án Kaká tizije kevés volt az ixhez is. Jellemző, hogy az akkori keretekből mindössze egy ember, a nagy lepkevadász, Zeljko Kalac aktív, minden reggel szembenéz veletek a Lipótiban. Hajtás után Ti jöttök!!! Continue reading
Nehéz szavakba önteni, mennyire jól esett ez a derby győzelem most. Egy kicsit kezdett elfogyni a lendület az elmúlt hetekben, időtlen idők óta nem vertük meg az Intert (2016, egy jó Bacca, Alex, Niang trió valakinek??), a tabella pedig túl szépen nézett ki ahhoz, hogy igaz legyen. Adott volt tehát, hogy valahogy megint kiszopunk, februárban is sikerült sima nyert helyzetből összeomlani. Ehelyett az történt, hogy a Serie A legfiatalabb átlagéletkorú csapata megcsapta a legfőbb Juventus kihívó, másfélszer nagyobb értékű kerettel és 12 miliós fizetést kapó edzővel rendelkező riválist, úgyhogy továbbra sem kell felébrednünk ebből az álomból.
