Sohasem szabad első dühből posztot írni. Különösen igaz ez az olyan meccsekre, amelyek után lángra kapnak az indulatok, és beindul a bűnbakkeresés. Súlyos és később alaposan megbánt tévedésektől kímélhetjük meg magunkat is, és a környezetünket is, ha nem engedünk a lila köd tébolyának, és nem szennyezünk be őrjöngve mindent, ami számunkra kedves, csak azért, mert fel vagyunk dúlva a pillanatnyi sokk által. Ilyenkor szépen le kell nyugodni, meg kell várni, hogy tárgyilagosan tudjuk értékelni mindazt, amit láttunk, hátralépve egyet, a dolgok egészében nézve ezt az egyetlen egy darab mérkőzést. Hajtás után ez következik.
összefoglaló kategóriaarchívum
Ahogy a legkevésbé kellene // Genoa-Milan 1-0
Elvéreztettünk Genovában, ami mondjuk úgy, benne van, de azért ha van rá egy mód, akkor nem így kellene. Egy brutálisan túlmotivált ellenfél gyakorlatilag semmi különöset nem csinált, mi meg mire ráéreztünk az ízére, már tízen, és gólhátrányban voltunk. Ettől függetlenül voltak ennél sokkal sötétebb meccsek is, ez a könnyen felejthetők közé tartozik, de lehet, hogy még emlegetni fogjuk az itt hagyott pontot. Continue reading
Udinese – Milan 2-3 // Balo, az igazságos
Hosszútávú következtetéseket a tegnapi produkció után sem mernénk levonni, hiszen bőven van min még javítani, és változtatni, de az amit a szinte tökéletes első félidőben mutattunk szemet gyönyörködtető volt. Ami viszont a második félidőben történt arra már Mihajlovic többször is felhívta a figyelmünket, miszerint képtelenek vagyunk nyugodtak maradni (biztos) vezetésünk tudatában. Mégpedig ezt a nagyon fontos elemet minél előbb bele kellene verni a csapatba, mert nem biztos, hogy még egyszer megúszunk egy ilyen végjátékot, mint ami az este lejátszódott. Continue reading
Nem értem, a brazilok miért nem mosnak hajat tíz napig // Milan-Palermo 3-2
Megvan a második hazai, és ez megint egy újfajta-féle Milan volt: persze nehéz beállni, és azt hozni az egész szezon minden meccsén, de egyelőre még nagyon keressük magunkat – ugyanakkor valami mintha tényleg pislákolna, de ezt lehet csak az mondatja velem, hogy van egy újabb győzelmünk. Ettől függetlenül nem értek néhány dolgot. Continue reading
Jack fieldgoaljával nyertünk // Inter-Milan 1-0
Egy derbinél persze nem sok minden számít a végeredményen kívül, de most számunkra talán tényleg nem az eredményjelző tábla lehet a legfontosabb a vasárnap esti után. Mihajlovics tényleg tudott kezdeni valamit a csapattal, ennek a meccsnek pedig nem szabad a mélybe taszítania senkit – ugyanúgy, ahogy fordítva sem kellett volna az egekbe emelnie. Continue reading
Az őszinte szívatás // Milan-Empoli 2-1
Legyaktuk az Empolit, és ezzel pontot is tehetnék az összefoglaló végére. Nyilván masszív naivitás volt azt várni, hogy hat nappal az után, hogy Firenzében sem működött sok minden, majd csupán egy Kucka megoldja a problémáinkat, de azért próbáltunk ez ellen mindent meg is tenni. Hogy ez mennyire volt tudatos, azt majd meglátjuk, mindenesetre maradt cirka két napunk arra, hogy adjunk magunknak esélyt idénre.
Continue reading
У тебя СПИД…
… и значит, мы умрем. Hallgatom ezt a zenét. Ez a refrénje. Olyan nyomasztó sötétség, sivárság, kilátástalanság árad belőle, ami talán azt is mélységesen lehangolja, aki nem is érti a szöveget. „AIDS-ed van – meghalunk. „- hát, ezt énekli a lány. Érdemes egyszer meghallgatni, szerintem nem játssza a Nájlon FM. Na, ez olyan szinten megüti az embert, hogy már fel sem veszi a tegnap esti történéseket. Hajtás után azért összeszedjük a tanulságokat, és örülünk neki, hogy ebbe senki sem halt bele.
Minden kezdet fontos // Milan-Perugia 2-0
Valószínűleg a tegnap este legtöbbször elhangzott mondata a „de azért helyén kell kezelni”, és ebben van is valami. Legyaktuk a Perugiát, méghozzá habsimán, ami persze önmagában nem érdem, de megtanították velünk a kicsit is értékelni. Így teszünk mi is a hajtás után. Continue reading
Beletört a Jack-dugó
Én nem tudom mi történt a srácokkal, de kajakra megfordítottak egy olyan meccset, amelyen simán ki kellett volna kapnunk. És ezzel véget is ért a szezon, ollé, vivát, ámen! Összekapartunk kemény 52 pontot, amivel sikeresen alulmúltuk tavalyi önmagunkat is, de Galliani mester majd elmagyarázza mindenkinek, hogy míg tavaly 45 ponttal maradtunk le a Juventusról, most csak 35-re, és ez mi, ha nem előrelépés?! Pippó apánknál egy kicsit beakadt a lemez, de legalább már a mai naptól elkezd a következő szezonon dolgozni, Isten áldása legyen a munkáján, tényleg. Na de basszameg, csak megvertük az Atalantát, úgyhogy hajtás után hozsannaáradat!
Megadatott egy szép búcsú
Merthogy ez az volt, ne akarjunk mást belelátni. Azok, akik továbbra sem értik, hogy miért vagyunk a tabella közepén, azok persze óhatatlanul is hivatkozási pontként tekintenek egy ilyen produkcióra, hogy aztán a következő alkalommal keserűen meghasonuljanak, újra, újra és újra, de ez legyen az ő bajuk. Mondom, ne feszüljünk rá a történesekre, a lényeg az, hogy azok, akik a gyomorforgató szezon ellenére is kilátogattak a San Siróba vagy leültek a képernyők elé, végre kaptak valamit a csapatuktól. Hajtás után rendhagyó összefoglaló.