Ismertebb nevén spam. Hol szalonnával, hol kolbásszal. Néha pedig löncshús az szalonnával, kolbásszal löncshússal; löncshús nélkül. Szerencse, hogy sokan sokféleképpen látjuk, mit etetnek meg velünk, ettől is olyan színes az élet. És most valami egészen más.
De nem is kutyagumi. Küzdelmes mérkőzés volt, végignézni mindenképp, bele is szunyáltam, ahogy azt kell. De ne szépelegjünk, hogy most voltunk először kuplerájban, nem volt ez cefetebb, mint bármelyik random szemkifolyatós meccsünk az elmúlt évekből, hogy a Sarri papa féle merényletről ne is beszéljünk. És még ki sem kaptunk, ugye?! Sikeresen összeguberáltunk magunknak 20 pontot így november elejére, legutóbb bajnoki címvédőként volt ennél többünk a szezon ezen szakaszában, semmi okunk nincs rá, hogy intenzívebben rinyáljunk, mint ahogyan egyébként szoktunk. Való igaz, három jutifali után belefért most ez a csontkemény szalonnabőrke, azok meg, akik bármiféle feltámadást vizionáltak, remélem faszagyerekek voltak, és elmentek szépen a vasárnap délelőtti istentiszteletre. Hajtás után felületesen megvakargatjuk a dolgokat, aztán megyünk szünetre.
Vajon tényleg képes egyetlen meccs megváltoztatni mindent? Tényleg annyira komolyan lehet venni egy ilyen sikert, még hogyha valóban jó ötletnek tűnt a családi értékeket is a Lazióra pakolni a meccs előtt? Ez azért valószínűleg könnyebben fog kiderülni, mint egy átlagos krimi legfontosabb kérdése, ugyanakkor egy baromi nagy pluszt tehetünk Mihajlovics mellé a vasárnapi győzelemért. Continue reading
Messze menő következtetéseket ez a meccs után sem ildomos levonni, de azért csak jelent valamit, hogy idén már másodszor sikerült egymás után két meccset nyerjünk, na meg, hogy először nem kaptunk gólt bajnokin Mihajlovic irányítása alatt. Három meccse veretlenek vagyunk, és a csapat játéka is bizakodásra adhat okot. Hibák még mindig vannak, de az kétségtelen, hogy dolgozunk rajta, és látszik némi fejlődés. A Sassuolo ellen alkalmazott 4-3-3-ban újra jól teljesített a csapat, és ez a jövőnk szempontjából még akkor is pozitív, ha a rémgyenge, sótlan Chievo volt az ellenfél. Mondhatni a legjobbkor találkoztunk velük.
Continue reading
Nem brillíroztunk, nem voltunk meggyőzőek, nem vagyunk nagycsapat, nem kaptunk ki, viszont nyertünk. Ráadásul azt a Sassuolot vertük meg, amelyikbe Sinisa elődei közül többnek is beletört a foga. Ugye emlékszünk, hogy Berardiék buktatták meg Allegrit, miután két gólos vezetésről sikerült 4-3ra kikapjon? Pippot a tavaly oda-vissza verték, közte ugyan sikerült őket legyűrni a kupában, de az nem sokat számított. Az utóbbi idők legfőbb mumusai most is úgy érkeztek, hogy ők bizony pont nélkül nem mennének haza, ennek megfelelően oda is nyomták a Milan rogyadozó védelmét a kapuhoz, de álltuk a sarat. Aztán minden a mi javunkra fordult… Continue reading
Tekintve azt a Torinót, ami eddig az idén játszott, illetve mindazt, amit nekünk sikerült hozni, pláne a szünet előtti meccsen, teljesen nyugodtan ültem le meccset nézni, mert biztos voltam benne, hogy nem fogunk nyerni. Abban pedig még biztosabbak lehettünk, hogy baromi nagy játékot nem kell magunktól várni, és nem csak a megváltoztatott, vagy megváltoztatatott taktika miatt – ilyen szempontból pedig semmi meglepetés nem ért. Continue reading
Sohasem szabad első dühből posztot írni. Különösen igaz ez az olyan meccsekre, amelyek után lángra kapnak az indulatok, és beindul a bűnbakkeresés. Súlyos és később alaposan megbánt tévedésektől kímélhetjük meg magunkat is, és a környezetünket is, ha nem engedünk a lila köd tébolyának, és nem szennyezünk be őrjöngve mindent, ami számunkra kedves, csak azért, mert fel vagyunk dúlva a pillanatnyi sokk által. Ilyenkor szépen le kell nyugodni, meg kell várni, hogy tárgyilagosan tudjuk értékelni mindazt, amit láttunk, hátralépve egyet, a dolgok egészében nézve ezt az egyetlen egy darab mérkőzést. Hajtás után ez következik.
Elvéreztettünk Genovában, ami mondjuk úgy, benne van, de azért ha van rá egy mód, akkor nem így kellene. Egy brutálisan túlmotivált ellenfél gyakorlatilag semmi különöset nem csinált, mi meg mire ráéreztünk az ízére, már tízen, és gólhátrányban voltunk. Ettől függetlenül voltak ennél sokkal sötétebb meccsek is, ez a könnyen felejthetők közé tartozik, de lehet, hogy még emlegetni fogjuk az itt hagyott pontot. Continue reading
Hosszútávú következtetéseket a tegnapi produkció után sem mernénk levonni, hiszen bőven van min még javítani, és változtatni, de az amit a szinte tökéletes első félidőben mutattunk szemet gyönyörködtető volt. Ami viszont a második félidőben történt arra már Mihajlovic többször is felhívta a figyelmünket, miszerint képtelenek vagyunk nyugodtak maradni (biztos) vezetésünk tudatában. Mégpedig ezt a nagyon fontos elemet minél előbb bele kellene verni a csapatba, mert nem biztos, hogy még egyszer megúszunk egy ilyen végjátékot, mint ami az este lejátszódott. Continue reading
Megvan a második hazai, és ez megint egy újfajta-féle Milan volt: persze nehéz beállni, és azt hozni az egész szezon minden meccsén, de egyelőre még nagyon keressük magunkat – ugyanakkor valami mintha tényleg pislákolna, de ezt lehet csak az mondatja velem, hogy van egy újabb győzelmünk. Ettől függetlenül nem értek néhány dolgot. Continue reading
