A Máltai Szeretetszolgálat bojt a Mikulás sapkáján ahhoz képest, milyen vehemenciával osztogatjuk a téli tüzelőt a legelesettebbeknek idén. Kevésbé fáznak most már Genoában is, Fior pedig úgy dörzsöli a tenyerét, mint kisgyerek a cukorkaboltban. Persze teljesen érthető ez a jótékonykodás, 74 pont a cél, és szar lenne a 30. forduló után szimplán csak nem kiállni az aktuális ellenfél ellen, nehogy véletlen egyel is többet gyűjtsünk a szükséges minimumnál. Tovább után füstöl a paint, hullik a pont, én pedig olyan leszek, mint egy ADHD-s csivava, aki megtalálta a gazdi koffeintablettáit.

Mesterek, jó, hogy Enzo kolléga bejelentette a mérkőzést, mert ezzel én holnap estére számítottam. De arra jól emlékszem, hogy a legutóbbi Cagliari-Milant is januárban játszották, sőt, akkor „Bánkon” néztük, egy emlékezetes kitelepülés alkalmával. Akkoriban fürdőztünk a Szuperkupa győzelem diadalmámorában, ezért hideg zuhannyal ért fel az a bizonyos 1-1-es szenvedés. Na igen, elég nagy paradoxon, de nehezebb egy ilyen, papíron könnyű ellenféllel szemben. Az Allegriball lényege, hogy nem gondolunk semmit a fociról, azt leszámítva, hogy nyerni kell, de nem dominálni. Amikor a másik oldal megpróbál játszani valamit, amit el lehet rontani, ott Maxi bácsi trollforgatókönyve egyelőre verhetetlen a ligában. Amikor viszont mindkét fél destruktív, akkor bizony hiányoznak azok a helykitöltő labdázgatások Pista bácsitól! Mert vele azért volt egy eszményi játékkoncepció, amivel a kicsiket elég jó százalékban sikerült lehentelni. Ennek hiányában viszont marad a random walk, az esetlegesség, a kontroll hiányában ide-oda vibráló meccskép. Adná magát, hogy gyúrjuk össze a Maxiball és a Pityuball szebbik két felét, de sajnos jelenleg még nem tart itt a tudomány. A szárdok a tizennegyedik helyet foglalják el, a legutóbbi 14 meccsből pont 2-t nyertek, épp fele annyi pontjuk van, mint nekünk. Hozzátéve a hazai pályás vérivást, a szokásos, nem éppen kedvcsináló január esti ködszitálós libalegelőt, minden riválisunk dörzsölheti előre a markát. Ha valahogy nyerünk is, kizártnak látszik, hogy simán. Ami a konkrétumokat illeti, Gabika kiválása után most már a pavlovi eb is köhög, ha nem sikerül kikúrálni nagyon gyorsan, felküldjük Tél tábornokot, ha már úgyis szezonja van. De Tél elvileg kitart, mindenki kedvenc Esztije léphet pályára, ha a jugó nem száll be. Támadásban meg Leao van most egyedül, akiben bízhatunk. Nem túl hosszú ez a keret, na! De elvileg Fülesbagoly már lecsaphat az éjszakai prédára. Meglátjuk. A legtöbb, amit mondani lehet: FORZA MILAN!!! Turbó papa jön majd a hivatalos kezdővel, a többi pedig történelmi lesz.

Pajtások, rendhagyó poszt és rendhagyó podcast! Boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek!

Pajtások, egy kusza kis kummantfogóra futja most csak. De ez is kvalifikál a bejegyzés kategóriájára, pont ahogyan a csapat is Szuperkupa kompatibilis, a 8. hely és az elvesztett kupadöntő ellenére. Vagy épp amiatt. Egyelőre sok mindent nem ír a hírfolyam, annyit látok, hogy Csivu mester megköszöni Erdélyt, akarom mondani, hogy itt lehet. Meg a mi nevünkben is, amire ki tudja, miért érzi magát feljogosítva. Itt – mit is értünk ez alatt – az Al-Nassr stadiona, azaz a Homokvihar Aranya Aréna. Innen lőcsölték ki volt Pistánkat idő előtt, aki kevesebb mint egy év alatt megoldotta, hogy a tulaj rájöjjön, hogy újra kéne gondolni ezt az egész klubot, és lehet, inkább a pandák megmentésére koncentrálna. Ő innen továbbállt megmenteni a Firenzei Dózsát, jövőre össze is jöhet nekik a scudetto, a B ligában. Ami viszont ránk vár – tömör gyönyörök – Allegri v Conte. A bajnoki meglepően fogyaszthatóra sikerült, de azt már elfújta az októberi dér. Ki emlékszik már arra a formánkra. Ha lenne tét, akkor 0 játék mellett 5 másodpercenként felrúgnának valakit. Így viszont marad a 0 játék. Elvileg megnyitjuk a Téli Szezont az araboknak. Dzsá Shári is kezd, mert alaposan darabosan arabos a neve hangzása meg a járása. Mivel a kéjelgés tiltott ebben az országban, ezért Elektronikus Puncival készülünk – BB kollégának jár a kétliteres Rákóczi. Turbo majd tollba mondja Maxinak a kezdőt. Akinek, remélem, szóltak, hogy most nem kell vonaglani, kivéve, ha nem bánja, hogy napi 2 janicsár pengőért besorozzák piramist építeni a szultánnak. ÁGYESZ BÚGYESZ FORZA MILAN.

Ismét elmulasztotta homlokon csókolni a múzsa az aranylábú kedvenceinket egy újonc elleni meccsen, így újfent csak növeltük a potenciális kiesőjelöltekkel szemben elhullajtott pontok versenyében elfoglalt előkelő helyünket. A hangsúly a pontenciálison – hiszen lényegtelen, hogy a Sass bejön-e a 12. helyre a végén, vagy sem, nekünk ugyanannyira fájhat majd ez az elkótyavetyélt 2 pont. Épp ennyin múlt volna az első hely megtartása.

Urak! Bicsi-bocsi a nagyon megkésett harangért, 10:34-kor jöttem rá, hogy ez most az enyém. Vagyis pontosabban, hogy nem az öfit írom, hanem a harangot, de nem magyarázom tovább a bizonyítványt. Rövid ital felvezetés következik.