Pajtások, egy kusza kis kummantfogóra futja most csak. De ez is kvalifikál a bejegyzés kategóriájára, pont ahogyan a csapat is Szuperkupa kompatibilis, a 8. hely és az elvesztett kupadöntő ellenére. Vagy épp amiatt. Egyelőre sok mindent nem ír a hírfolyam, annyit látok, hogy Csivu mester megköszöni Erdélyt, akarom mondani, hogy itt lehet. Meg a mi nevünkben is, amire ki tudja, miért érzi magát feljogosítva. Itt – mit is értünk ez alatt – az Al-Nassr stadiona, azaz a Homokvihar Aranya Aréna. Innen lőcsölték ki volt Pistánkat idő előtt, aki kevesebb mint egy év alatt megoldotta, hogy a tulaj rájöjjön, hogy újra kéne gondolni ezt az egész klubot, és lehet, inkább a pandák megmentésére koncentrálna. Ő innen továbbállt megmenteni a Firenzei Dózsát, jövőre össze is jöhet nekik a scudetto, a B ligában. Ami viszont ránk vár – tömör gyönyörök – Allegri v Conte. A bajnoki meglepően fogyaszthatóra sikerült, de azt már elfújta az októberi dér. Ki emlékszik már arra a formánkra. Ha lenne tét, akkor 0 játék mellett 5 másodpercenként felrúgnának valakit. Így viszont marad a 0 játék. Elvileg megnyitjuk a Téli Szezont az araboknak. Dzsá Shári is kezd, mert alaposan darabosan arabos a neve hangzása meg a járása. Mivel a kéjelgés tiltott ebben az országban, ezért Elektronikus Puncival készülünk – BB kollégának jár a kétliteres Rákóczi. Turbo majd tollba mondja Maxinak a kezdőt. Akinek, remélem, szóltak, hogy most nem kell vonaglani, kivéve, ha nem bánja, hogy napi 2 janicsár pengőért besorozzák piramist építeni a szultánnak. ÁGYESZ BÚGYESZ FORZA MILAN.
Ismét elmulasztotta homlokon csókolni a múzsa az aranylábú kedvenceinket egy újonc elleni meccsen, így újfent csak növeltük a potenciális kiesőjelöltekkel szemben elhullajtott pontok versenyében elfoglalt előkelő helyünket. A hangsúly a pontenciálison – hiszen lényegtelen, hogy a Sass bejön-e a 12. helyre a végén, vagy sem, nekünk ugyanannyira fájhat majd ez az elkótyavetyélt 2 pont. Épp ennyin múlt volna az első hely megtartása.
Urak! Bicsi-bocsi a nagyon megkésett harangért, 10:34-kor jöttem rá, hogy ez most az enyém. Vagyis pontosabban, hogy nem az öfit írom, hanem a harangot, de nem magyarázom tovább a bizonyítványt. Rövid ital felvezetés következik.
Pajtások, a hétfői bajnoki kissé megkésett összefoglalója következik. Több szempontból is atipikus mérkőzést láttunk, ott nyertünk, ahol nem szoktunk, úgy nyertünk, ahogy nem szoktunk. A jutalom a fordítás öröme mellett a Serie A első helye, ami mindig jól esik, mint a májusi eső. Akkor esik igazán jól. Hajtás után címszavas összefoglaló.
Ha hétfő este, akkor Serie A, és ha Serie A, akkor Torino–Milan. A tizennegyedik fordulóban Torino első számú csapatához látogatunk. Azért is lehet érdekes ez a meccs, mert 2013 óta mindössze egyetlen egyszer sikerült innen három ponttal távozni. Egy kis görgetés után rövid felvezetés, illetve egy kisebb kupa-kitekintő következik, mivel nem volt jelentkező az összefoglalóra.
Akkor először nézzük a csütörtök este történteket. Úgy vágtunk neki ennek a meccsnek, hogy nyerni és továbbjutni szeretnénk. Ezt maga Allegri is többször lenyilatkozta, hiszen az idei szezon egyik célja a Coppa megnyerése, valamint a bajnokságban a top 4 valamelyik helyén végezni. Mondhatni, ez most nem sikerült.
Persze a meccs alakulhatott volna másként is, ha Leao a kapu előtt egy kicsit pontosabb, vagy ha a bíró kirúgást ítél a gól előtt, ahogyan kellett volna. De nem így lett – pech. Én viszont személy szerint a kiesés miatt egyáltalán nem bánkódom, mivel a fontosabb bajnoki meccsen szerzett három pont pár nappal korábban nálunk landolt. Szerintem ennyi nagyjából elég is erről.
Még annyit, hogy Allegrit most nem tiltották el, így jövő augusztusban ott lehet az első Coppa-meccsünkön a Crotone ellen, a kispadon.
Térjünk is rá a soron következő bajnokira, illetve az ellenfélre. A Torino idén nem mutatott túl sokat magából. Az utolsó öt meccsükből egyet sem sikerült megnyerni: három döntetlen és két vereség. A két vereség ráadásul az utolsó két meccsükön jött össze, és egyik sem volt túl lélekemelő. A Como 5–1-re verte őket Torinóban, a legutóbbi meccsen pedig Leccében kaptak ki 2–1-re.
Mondhatni, nincsenek éppen bajnokesélyes formában. Az edző arrafelé Baroni, akinek a tavalyi ősze a Lazióval kifejezetten jól sikerült, viszont a tavasz olyannyira gyengére, hogy idén már Torinóban dolgozik a mester.
A legjobb góllövőjük Giovanni Simeone 4 góllal. Mit nem adnánk egy ilyen gólvágóért? Ellenünk egyébként sérülés miatt nem lesz bevethető. Elvileg az egykor szebb napokat látott Duván Zapata is ott van, és egészséges, viszont Baroni nem igazán számít rá – legalábbis erre következtetek az eddig kapott 192 percéből.
A felállást tekintve általában a 3–4–1–2 és a 3–5–2 között variálnak. Mindenesetre nem ők az esélyesei ennek a hétfő esti csörtének, még az ellenünk felállított nem túl gyenge statisztika ellenére sem.
Ami pedig minket illet: a Coppa-kiesés után érkezünk erre a meccsre, ez pedig elég motiváció lehet a srácok számára, hogy innen legalább három ponttal távozzunk. A hétközben alaposan felforgatott kezdő helyett visszatérhetnek a nyerő emberek, mint például Modric, Pulisic vagy Gabbia. A kispadon immár harmadik alkalommal Landucci lesz.
Egyébként ki mit tippel, a szezon végére Allegri neve mellett mennyi eltiltás fog szerepelni?
Egy kis mercato is belefér, mert miért ne. Egészen friss hír, hogy a vezetőség nincs megelégedve a csatáraink teljesítményével. Vajon mi lehet ennek az oka? Ki tudja… Szóval télen megint változás várható a csapat támadószekciójában. Valaki távozni fog a Gimenez–Nkunku kettősből, és az így felszabadult helyre pedig egy új reménység fog érkezni. Kíváncsian várom, vajon ki lesz a megoldás.
Ami pedig a sérülteket illeti: ha a poszt írása után vagy közben nem történik újabb kiesés, akkor mindössze három játékos van betegszabin, nevezetesen Athekame, Fofana és Gimenez. Érdekesség, hogy közülük Gimenez az, akinek még nincs gólja az idei bajnoki szezonban.
Szóval hétfő este 20:45-kor kezdünk, és jó lenne végre három ponttal elhagyni Torinót. Pláne úgy, hogy a Roma kikapott Szardínián. Gyertek, jó meccs lesz! Tudom, hogy ti sem tudjátok elkezdeni a hetet Allegriball nélkül.
Pajtások, annyira izgalmasra sikerült a hétvégi bajnoki a San Siróban, hogy azóta is tapsolják vissza a csapatokat az odafagyott tömegek a San Siróban. Coppa nyolcaddöntő. Ezt a lécet ritkán szoktuk leverni, legutóbb talán 3 éve sikerült, igaz, ritkán jön szembe egy ekkora Coppa-specialista, mint a római kékek legénysége. A legnagyobb tanulság talán, már a meccs előtt, hogy ez a keret nemhogy 2 frontra nem elég, hanem csak másfélra, de akkor nincs budget sérülésre egyáltalán. Ez fért most bele, a BL-pénzek nélkül sem lehetőség, de talán szükség sincs egy nagyobb játékoskeretre. Ennek eredője, hogy Allegri bele tud rotálni néhány helyen a gálakezdőbe, legalább. Hajtás után kummantfogó.
Előrehozott mikulás bácsi első helyezést intézett a csapatnak a hétvégi bajnoki után. Érdekes, de egyben unalmas találkozó nagyszerű s nyugodt sörözési lehetőséget hozott a szurkoló elvtársaknak, kivéve a ráadást, ahol az addig elfogyasztott lőre kicsordulhatott a pohárból az erős szorítás súlya alatt. Ezt vesézzük ki.
Mindig jó egy Madonnina győzelem után, ha van idő rápihenni a következő kihívóra, így nem kell hétköznap holmi intertotó kupákkal szórakozni a november végi, fagyos, sáros, nagykabátos időben. Itt vagyunk újra, egy szombat esti sörmeccsel, amikor a római MTK jön a szentélybe a csattanós pofonért.
Kedves Egybegyűltek! Hazudhatnánk magunknak és mindenki másnak is, hogy ezen a meccsen mi játszottuk a futball nevű játékot, de nem így volt. Ámbár az ellen sem volt istenigazából lehengerlő. Mondhatnánk azt is, hogy nem érdemeltük meg a győzelmet, de a kuzinok akkor még annyira sem. Regélhetnénk arról, hogy felborult a pálya, olyan nyomás alatt tartottak bennünket, de igazából ez sem lenne igaz, mert csalóka volt ez a tegnapi kis fockázás. Az eredményt nem kell magyarázni, mégis megtesszük a hajtás után.
Hakan Calhanoglu magába roskad a kispadon, 1452, olaj-vászonContinue reading →
Sok minden történt az elmúlt hetekben széles e Serie A-ban és azon is túl. Például kedves blogunk hasábjain és spotify profiljában is. „More” után a futballvilág egyik legpatinásabb rangadójának beharangozójára teszek csenevész kísérletet.
