Pajtások, több szempontból is tabudöntő mérkőzésnek lehettünk szemtanúi — csomó olyan jó dolog történt, amihez nem voltunk hozzászokva mostanában. Több új igazolás is bemutatkozott, több-kevesebb sikerrel. Győzelmünkkel pontszámban beértük, és a tabellán megelőztük a BL-résztvevő, jelentős nagyváros Bologna csapatát, és magabiztosan tartjuk magunk mögött az aggastyán Ranierivel feltámadt fővárosiakat. A jövő szerdai BL-playoffra sikerélménnyel felvértezve utazhatnak Conceicao fiai. És nem utolsósorban, láthattuk „messzire szakadt” hazánkfiait, a legendás, gyakran visszasírt De Sírót, a kiváló, sokat emlegetett Vaskezet és a még biztosan visszatérő Hadnagyot is. Hajtás után nagyon röviden összegereblyézzük a tri puntit.

Rövid felvezető következik erről a véleményem szerint rettentően felesleges mérkőzéssel, ahol csapataink még harcban állnak az európa ligába kerülésért. A naptár kegyetlen sűrű, az edző kőkemény, a sorsoláson, a nehéz ágon. Szóval hajrá!

Nem pedig vesztettünk kettőt. A 93. percben fájdalmas egyenlítő gólt kapni a Madonninán. Viszont ezt egyszerűen nem nyerhettük meg, annyira ránk borult a pálya. Ha az ellenfeled 3 érvénytelenített gólig, 3 kapufáig jut, és egy elég erősen számonkérhető meg nem adott tizenegyes mellett még bőven dolgoz ki helyzeteket, melyeket vagy bravúrral véd a kapus, vagy csak épp mellé mennek, és közben a gólodon kívül ha két nagyobb lehetőséged volt, akkor örülni kell nagyon annak az x-nek is, mert nem kis kegyeltje voltál így is Fortuna istennőnek. Hajtás után rövid összegzés.

Az imént futottam össze Buddy kollégával a metrón, a váratlan találkozásnak megörülve rögtönzött kupaktanácsot tartottunk, hogy is állunk éppen — nagyon lehangoló most Milan-szurkolónak lenni. De vajon tényleg így van ez? Nem is olyan biztos, hiszen — bár a mester mint helyi illetőségű, válaszával átmenetileg lehűtötte a lelkesedésemet — azért töretlenül hiszek benne, hogy a Nerazzurri bloggal kiegészülve ki tudunk állítani jövőre egy asztal a jövő évi kolbászfesztiválon, ha már van egy nagyon erős keménymag Békésből mindkét oldalon. Ebből a perspektívából nézve már teljesen másodlagos, hogy nem a legszebb napjait éli szeretett klubunk. Hajtás után pacalhegy az arcba.

„Az ígéret szép szó…”

„Jobb később mint soha”.

Talán ez a két alapvetés elég, mentegetőzés helyett. Hajtás után átnézzük a középpályát!

Pajtások, vasárnap délben megabáltuk azt a sonkát. Igazi háziasra sikerült, mondhatni agglegényesre, a szépérzéknek itt sok szerep nem jutott. El lehet mondani, hogy semmi olyat nem láttunk, amin meg kellene lepődnünk, akik különösebb elvárások nélkül követik ezt a sehova sem tartó szezont, nem akadhattak ki. Akik többre, összeszedettebb játékra, odakúrósabb motivációra számítottak, azok csalódhattak. Azok meg, akik szerint ez egy nagy diadal, egy lépés a fény felé, a Milan-szív feltámadása, azok beírhattak egy pirospontot Conceicao mesternek. Hajtás után nagyon röviden összevezetünk.