Nem tudjuk elfelejteni mindazt, ami a Sassuolo elleni bajnokin, valamint Torinóban történt, pontosabban nem tudta feledtetni velünk a Sassuolo elleni kupameccs. Az Atalanta nincs is messze tőlünk (mármint földrajzi távolságban), kék-fekete is, meg a legutóbbi két évben egyszer-egyszer oda is vertek nekünk, szóval valamit várnánk vasárnap délután.
Az túl egyszerű lenne, ha csak annyit mondanánk, hogy a kupát ideadták nekünk, ha már a bajnokin átrendezték a térképet. Az meg egy megint másik kérdés, hogy elcserélnénk-e a továbbjutást mondjuk azért a három pontért, de a lényeg: egy egészen jó kis meccsen sikerült továbblépni a nyolc közé, jöhet az Atalanta.
Continue reading
Az eredmények, a mutatott játék, a hullámzó teljesítmény, azaz a szimptómák alapján a Milan, mára, középcsapattá süllyedt. Viszont a vezetőség, és a szurkolók többsége ezt nem akarván belátni, hűen hiszi, és próbálja bizonygatni, hogy nem, a Milan még mindig topcsapat. A tegnapi játéknak nevezett förtelem is ékes bizonyítéka középszerűségünknek, mert hiába nullázuk le a Napoli, Roma duót, közben négy pontot bezsebelve, ha rá pár napra, elvileg frissebben, 1 pontot összegzünk a félelmetes Sassuolo, Torino páros ellen. Emberhátrány ide vagy oda, ez a csapat nem játszhat így, telefosott gatyával senki ellen sem. Hajtás után dühöngés, és nem csak.
Continue reading
Nem a Sassuolo miatt, vagyis nem pontosan azért, mert megint ők vertek meg minket. Hanem azért, ahogy ez a mai meccs lezajlott. Ez nem bosszantó, sokkal több annál. Jelenleg, így a lefújás utáni pillanatokban nem is találok erre megfelelő jelzőt. Nekem ez most többet jelent annál, mint hogy egy csapat elvitte a három pontot a San Siróból. Continue reading
Ha van meccs, amitől mindenképp van jogunk tartani, akkor az a szombat esti Roma elleni idegenbeli. Rudi García olyan csapatot rakott össze, ami habkönnyen tudja azt játszani, amit tud, és relatíve ritkán akad be a sebességváltó, persze a BL az most egy sarokkal odébb van Olaszországtól. Pippo ajándékozhat valamit a közös karácsonyfánk alá, aztán meglátjuk, hogy az arcunkba robban-e valami, ha kibontjuk. Continue reading
Nevében rangadóra készül ma este a San Siro, de mindannyian tudjuk, hogy már ez a meccs se parázslik annyira, mint a ’80as évek végén amikor nem a 6-ik hely hanem a scudetto volt a tét. Azt is tudjuk, hogy hogyha jövőre tényleg vissza akarunk térni a Bajnokok Ligájába az ilyenek meccseinket meg kell nyerjük. Ha nem nyerünk, és várhatóan az utolsó ebben a naptári évben rendezett fordulóban is kikapunk, Rómában, akkor akár 8 pont hátrányunk is lehet az áhított harmadik helyhez képest. Lassan el kell dönteni, hogy élcsapat vagy középcsapat akarunk lenni, ha utóbbi, akkor az EL se gáz.
A Genoa ellen mindig speckó meccset játszunk: sosem tudni, micsoda háttéralkukat köthet Galliani Preziosival, akinek kedvességét nagyon nem kellene három ponttal meghálálni. A griffek szárnyra kaptak, micsoda meglepetés, éppen Matrival, akitől nem lenne meglepő ezúttal sem egy gól. Ha az Udinese ellen tartottunk, akkor a Genoa ellen egyenesen félhetünk. Continue reading
Mit lehet akkor mondani, amikor az elmúlt hónapban nem sikerült mérkőzést nyerni? Mutat-e valójában reális képet a tabella? Most akkor milyen a Serie A? Lesz-e olyan meccs, amikor nem kapunk gólt? Mikor ha nem most próbálkozik Pippo? Jókat húz-e? Első nekiindulásra ennyi kérdés jutott eszünkbe az Udinese elleni meccs előtt. Continue reading
Döntetlennel hoztuk le a milánói derbit, ami a lehető legminimálisabb célkitűzés teljesítését jelenti. Persze a közhelyszótár átlapozása után vannak azért negatívumok is a derby után, de összességében nem lehetünk elégedetlenek a vasárnapi produktummal.
Continue reading
Filippo Inzaghi első derbijére kerül sor majd vasárnap – edzőként. Pippo a Madonnina góllövőlistáján nem áll előkelő helyen, négyszer kotorta be a bogyót, viszont amikor gólt lőtt, mindig nyertünk. Az ezáltal bennünk felmerülő kérdést inkább nem írjuk le. Viszont megmutatjuk mindezeket képkockák sorozatában. Continue reading
