Lehetett volna rangadó is, de mégsem az lett. Urak, szépen ránktavaszodott, szép lett az idő, hajrájához érkezett a Serie A. Egy darabig hihettünk egy nagy menetelésben, egy valószerűtlen feltámadásban. És amikor már-már beértük az előttünk csetlő-botló brigádokat, elillant a spiritusz, elfogyott a lendület, most már lassan ott tartunk, hogy megint kacsintgat ránk a mi kis klasszikus hetedik helyünk. Persze eb ura fakó, Európa Ligával meg nem alkuszunk, mondjon le minden ratyi balkáni kiscsapat, nekünk ők nem kellenek. Hát akkor mi kell? Hmmm, sok minden kellene, talán első körben legyen elég annyi, hogy játsszunk egy szurkolható meccset a Nápollyal. Az előjelek voltak már fickósabbak is, hát, meglátjuk. Hajtás után szűkre szabott felvezető.
Címkearchívumok: serie_a
Ütöttük őket is, magunkat is # Milan 3-2 Chievo
Urak, ez sem volt egy sima menet, de a lényeg, hogy meglett. A srácok addig próbálkoztak, amíg jó nem lett. A fáradság alaposan kiütközött a csapaton, az első félidőbe sikerült a vezető gól után bealudni, 1-2 után meg beletelt egy kis időbe, mire megjöttünk a pislogásból. Fordulás után újult erővel rohamoztunk, ez előbb egyenlítést, a hajrában vezető gólt ért. Mivel a vendégek kapura sem lőttek a második játékrészben, csak attól a fránya „egy gól nem gól” szabálytól tarthattunk. Mivel azonban a Csacsik már minden makkot megettek addigra, sikerült behúznunk a meccset, még ha jóval szorosabban is, mint ami a játék képéből következett volna. Ezt most magunknak tettük nehézzé, szerencsére pont csak annyira, hogy még pont beleférjen. Az ATOMVONAT nem kérdez, csak zúz. Hajtás után rövid örömködés.
Aki a babból is húst főz # Genoa 0-1 Milan
Urak, ez 93:48-ig elég harmatos volt, akkor viszont hirtelen elkaptuk a fonalat, és már nem volt megállás. Ha ilyen meccseket is be tudunk húzni, akkor azért már csak tudunk valamit. Tavaly ezt simán bukjuk, és nem csak azért, mert akkor még nem volt VAR_ánusz. Én nem tudom, mikor volt utoljára, de újabban elkezdték fütyülni a mieinket idegenben. Rómában is. És itt is a 93. perctől, 0-0-nál, mert a hazaiaknak jó lett volna nagyon a 0-0. De nem lett meg, mert a jó öreg A-terv csak góllá érett a végére 🙂 Gattával már nem először nyerünk 1-0-ra. Egy 1-0-ás győzelmet kifőzni nehéz, mert egyik recept sem úgy kezdődik, hogy lőjj egy gólt a 23. percben, aztán számolgasd visszafelé a perceket, ugye, kedves Vince, a kis stréber, gyűjtögeti szorgosan az ötösöket spanyolból 🙂 Gatta szerint egyébként van 30% esélyünk az Arsenal ellen. Hajtás után rövid sommázat.
És tényleg nem harap a Terka… # Cagliari 1-2 Milan
Urak, egészen korrekten vettük fel a fonalat a téli szünet végén, szoros meccsen legyűrtük a Cagliarit idegenben. Ez nem kis dolog, az nekünk mindig is egy nehéz hely volt, sosem szórtunk ott sziporkát. Ez Gatta úr számára dicséret, nem merészelném elvitatni tőle, hogy ez az ő keze munkája. Attól persze messze vagyunk még, hogy azt emlegethessük, hogy „minőségi futball”, de most ez a legkevesebb. Semmi nagy dolog nem történt, hacsak azt nem vesszük annak, hogy olyan produkciót láttunk a csapattól, ami ettől a kerettől mindig és mindenkor elvárható lenne. Hajtás után szűken mért dicsérő szófoszlányok.
Egyszer csak véget ért a mókás félszezon # Milan v Crotone
Urak, bizony, már lement a fele ennek is, hálistennek. Sőt, ha ezen túl vagyunk, akkor két hétig békén leszünk, pihenni fog a bolhacirkusz. Hogy eljuthassunk ehhez a csodálatos állapothoz, a zseniális Crotone állja útunkat. A legutóbbi hat hazai bajnokinkon ötön nem lőttünk gólt, az ellenfél 7/5-nél jár, mindent összevetve, szóval igazi futballünnepre van kilátás. És persze közben folyik a mercato, de most lényegesen megfontoltabbak vagyunk, mint 2017 nyarán. Hajtás után rövid helyzetkép.
Évadzáró # Fiorentina v Milan
És itt van a 2017-es év utolsó meccse: tisztelet azoknak, akik végigbírták. Szerintem erre nem szolgáltunk rá, ennyit nem lehet mások orra alá fingani, hogy ezt most lenyomják a torkunkon. Én jó gyerek vagyok, sokat dolgozok, keveset iszom ritkán vagyok rossz, ezzel a szarral hagyjanak békén. Ezzel azt szopassák, aki kiguberálta az ötvenesemet a Szent Antal perselyéből, na az egy mocskos nagy bunkó, szemben velem, aki szelíd, mint a tej. Ha már a piáknál tartunk, ez a Fio olyan, mint egy sunyi, alattomos, galád módon széjjelkevert szemét szar koktél, ami úgy szétkap, ahogy egy rendes maratós pálesz sohase. Csak akkor érzed, amikor szedd alá van, de akkor már késő. Hajtás után beszórjuk a barackot.
Dikk, mi volt ez már megin’??! # Milan 0-2 Atalanta
Pálka kolléga olyan szépet írt nektek karácsonyra, hogy felmentve érzem magam minden szép szó alól, ha valaki alkalmit szeretne olvasni, forgassa azt. Node mégiscsak a szeretet ünnepe van, ne legyünk trógerek, én vállalom, egy csúnya szót le nem írok most. A múlt heti után is nekem volt szerencsém, meg kell tanulni kezelni ezeket a dolgokat. Meg igazság szerint lehetett ezt tudni előre, nem is hiszem, hogy komolyan gondolhatta akárki is, hogy itt majd most nekünk lehullik valami. Tán csak szegény Gatta lepődött meg, nem tudom, mit ugrál még, igazán láthatná már, hogy mi van. Boldog Karit mindenkinek egyébként!!! 🙂
Continue reading
Egy kellemes párosítás # Milan v Torino
Kedves Olvasók, úgy volt, hogy kipróbáljuk, hátha csak azon múlik a csapat rossz formája, hogy mindig írunk harangot. De aztán megláttuk a tipszmixen a Toro 4.6-as szorzóját, ezt pedig sajnos nem tudjuk kihagyni, elnézést mindenkitől, de ez egy szegény szerkesztőség, itt minden forintnak megvan a maga helye, főleg így hó végén vannak szigorúan porciózva a vajas kenyerek. Na nem mintha arról lenne szó, hogy olyan jó idő lenne, vagy bármi kellemes dologgal kecsegtetne ez a szipogós november végi délután, én mégis úgy vagyok vele, a harit kiizzadom, aztán lépek futni, a kasszánál majd beállok a sorba, de ezt a szart meg nem nézem!!! Úgyhogy vitájemó Szinyó, üzekedjen a hátadon egy húgyos bakkecske, nem vagyok kíváncsi a rohadt pofádra. Hajtás után szakmai megjegyzések.
Ártányok # Napoli 2-1 Milan
Nem történt semmi váratlan, simán kikaptunk, hiába a szorosnak tűnő eredmény. Nagyon hosszú volt ez a meccs, kár volt ilyen sokáig nyújtani. Az elejétől kezdve mindenki tudta, ki fog itt nyerni, a Napoli ne tudott annyira beleszarni, hogy ne lőjön két – lesgyanús – gólt, mi pedig akkora szerencsétlenségek voltunk, hogy a világ 8. csodája lett, hogy Romagnolinak elsült a kapanyél a hosszabbításban. Elég nehezen jönnek a pozitív gondolatok egy ilyen meccs után, na de ezért van edzőnk, majd olvassátok el miket mondott. Csütörtökön jön az Admira Wacker, ellenük könnyebb lesz. Hajtás után rövidre fogjuk, de még így is indokolatlanul terjengősek leszünk a meccsben rejlő izgalmakhoz képest.
Ez annyira nem hiányzik # Napoli v Milan
Kedves Olvasók, a válogatott-szünet után újra nyomon követhetjük kedvenc csapatunk hőstetteit az A ligában. Mostanában nem halmozzuk a hőstetteket, ritka, ha nem sikerül alulmúlni a várakozásokat. A Nápolyt a legutóbbi 12 meccsen 1 (egy) alkalommal sikerült legyőzni, ez szerintem relatíve ritka alkalomnak tekinthető. A mostanit fellépést negatív felhangjait csak tetézi a mostani fosadék formánk. Elég nagy szánalom egyelőre ez a nagy újrakezdés, a legnagyobb gond (sokak mellett) az, hogy nincsen vezére ennek a csapatnak, nincs egy ember, aki tehetségével-eredményeivel-teljesítményével klasszisnak lehetne nevezhető. Innentől meg elég nehéz, és sajnos Vince lesz a legkisebb bajunk, ha megy, ha marad.