Ha kicsit megkésve is, de érkezik a derbi-értékelő. Még szerencse, hogy nincs hétközi európai elfoglaltságunk. Fain meccs volt, Suso-duplával, döntetlennel, telt házzal, speckó Silvio-koreóval. Szóval röviden sok minden rendben volt, a továbbiakban erről bővebben, és egy kicsit arról is, mi nem klappolt annyira.
acmilan.com
Ennyire talán nem drámai a helyzet, de azért extra röviden megfogalmazva a derbi előtti gondolatmenetet: gyakorlatilag fogalmunk sincs, hogy mi sülhet ki ebből, függetlenül attól, hogy merre lépünk. Romagnoli kiesése alapvetően befolyásol mindent, és ezen kívül is van még tényező, ami olyan bizonytalanná tesz bennünket, mint egy józan szűzlány az akció előtt. /Pálka kolléga szavai./
A katasztrófaturizmus kategóriájába tartozik ez a szicíliai látogatás, kedves Olvasók, de még így sem kötelező a három pont, bármennyire is ultra cefet hullaszar jelenleg ez a Palermo. Valóban, a Rosanero ebben a szezonban nem csak simán gyalázatosan ótvar, hanem abszolút szinten kegyetlenül siralmasan szánalmas: eddigi öt hazai meccsüket kivétel nélkül elveszítették, két rúgott gól mellé 12-t nyeltek be csak úgy lazán. Zamparini papát valószínűleg utolérte az öregség, hogy nem rúgta még ki páros lábbal De Zerbit, de a Barbera népét sem értem, már rég úgy el kellett volna picsázniuk vizes törölközőkkel ezt a kutyütő bandát, hogy karácsonyig még a leülésnek a gondolatától is fejhangon visítsanak. Hajtás után megágyazó gondolatok.
A genovai gyomros után a Pescara ellen készülnek Montella fiai megmutatni, hogy a rock ‘n’ roll örökké éltet, legfeljebb néha megszalad a köptető szirup. Ördög és Isten útjukba nem állhat, legfeljebb Oddo meg a kancsal beadásai. Bizony írd és mondd: már 10 éve annak, hogy a téli mercatón bezsákoltuk a Lazio csékáját, a squadra házi fodrászát. Abban a félszezonban hatalmasat mentek Jankuval a két szélen, izmos és széles vállat adtak öregedő csapatunknak, minden ami ez után jött, már felejtős. (De azért hátha lesz egyszer a Buyern Munken edzője is, wáháhá.) Hajtás után valamilyen formában, mértékkel és tartalommal, de azért felvezetjük a délutáni métát.
Kedves Olvasók, rohamléptekben érkeztünk el a következő fordulóhoz: 2 óra múlva ismét a pályán a Csapat, pontosan 3 nappal a Juve-verés óta. Nagyot fordult velünk a világ az elmúlt hónapban, az elmúlt évek tömény undora után most már sokkal szebb a jelen. Valóban, elkezdtünk játszani, jönnek az eredmények, hihetetlen módon megváltozott az egész atmoszféra. Komolyan mondom, nekem az este jelenete, ha megengeditek, akkor nem Locatelli csodagólja volt, hanem az öklét rázó Gallaini. Nagyon régen láttuk már ilyennek az öreget, el is felejtettük, mennyivel is jobban áll neki ez a póz. Hogy aztán milyen jellegű hangulatkitörések fogják jellemezni az öreget ma este, azt még nem látjuk, de hajtás után villámtempóban megágyazunk a nagyérdeműnek.
Tündér bogárkák, nem volt az olyan régen – egész pontosan 2014. március 26-án – hogy utoljára nyerni tudtunk a Franchiban. Alig 2 óra múlva újra nekifut a csapat, hogy megismételje ezt a bravúrt. Az elmúlt 1-2 meccs jó hangulatban, elviselhető játékkal telt, az eredményekre sem lehet panaszunk. Azzal együtt, hogy kilátástalan helyzetben talált minket a szeptember, ezek az emészthetőbbre sikerült 90 percek arra talán elegek voltak, hogy ne csak muszájból, köpködve üljünk le a képernyők elé ma este. Remélem, legalábbis. Persze ezek nem nagy dolgok, arra azonban mindenképpen jók, hogy kibírhatóbbá varázsolják ezt a lehetetlenül hosszúvá nyúló átmeneti időszakot. Hajtás után szűkre szabott kedvcsináló.
Tipikusan mindenki megmondta előre-meccsen, helyenként kilátástalan, helyenként kifejezetten kilátástalan játékkal, fél-őszinte hajtással szoptunk ki az Udinese ellenében, úgy, hogy egészen a hajráig minden esélyünk megvolt arra, hogy egy random akcióból valahogy bevigyük a győztes találatot. Most azonban az a szerencse, ami a Torino elleni nyitómeccsen mellénk szegődött, most a vendégek pártját fogta, mi pedig egykedvűen konstatálhattuk a szezon első hazai vereségét. De mi ebben a pláne? Hajtás után könnyen elengedjük a dolgokat.
Erősen megkésve, nem túl bő lére eresztve következik az összefoglaló. Ha válaszolni akarunk a beharangozó címében feltett kérdésre, akkor kijelenthetjük, hogy elkezdeni semmit sem kezdtünk el vasárnap, legfeljebb ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. De nincs ezzel semmi baj, mert nincs benne semmi meglepő, mert nem lehetett reális elvárás, hogy más legyen. Ami tényleg fontos lehet, az most távol a pályától zajlik. Ha nem jön össze, az csúnya lesz, mert ekkora fejetlenség 30 éve nem volt a klubnál. És akkor ehhez képest hol jön a sorban, hogy megfogta-e Donnarumma a 94. percben? Hát, az már egy másik koordinátarendszer….
Hajtás után röviden, tömören, egyszerűen.
Apukáim, bezár végre a bolhacirkusz, nem kell majd egy jó darabig ezelőtt a nézhetetlen fos előtt szenvednünk. Persze lesz még egy kupadöntő, amelyen majd minden bizonnyal leszopjuk a Juventust, de az olyan gála-jellegű lesz, már most érzem. Meg persze van még ez a farkasjárás is holnap este, na essünk akkor túl ezen is. Van még hátra egy óra a munkaidőből, bassza meg, akkor tudjuk le a beharangot is, ez ennyit ér. Javaslok mindenkinek egy Ctrl+F4-et.
Cimborák, nem akar szuperálni ez az új broki, nagy baj, hogy mostanában mindenki dákóval jön szembe. Viszont nem kaptunk ki, ujjé!!! Előrebocsátom, hogy dehogy néztem én végig ezt a reszelést, a Lejcseszterről néha átkapcsoltam, hogy valami impresszióm legyen arról, éppen hogy agonizálunk. Úgyhogy a fergeteges hatgólos szöcskeharcból nem láttam sokat, azt mondjuk pont igen, amikor a szakállas csávókám elsütötte a nagybrét, meg hát ugye a legvége is megvolt, amikor majdnem dobtunk egy leccsét, de oszt mégse. Hanem azért ne gyógyuljunk rá túlságosan a témára, nem ér annyit. Hajtás után villámgyorsan eltesszük gyógyulgatni a szerszámot.
