Újabb vasárnap, újabb bajnoki, nyomjuk tovább rendületlenül, még az a jó, hogy ebben a szezonban valóban jó a meccseinket nézni, gondoljatok bele milyen lenne 4 naponta a jó kis Inzaghi, Brocchi vagy Giampaolo féle kínzást átélni! Na jó, nem akarok én rosszat senkinek, inkább ne gondoljatok bele, hangoljunk a délutáni Fiorentina elleni hazai kötelezőre.
A Lille less conversation, a little more action, please
All this aggravation ain’t satisfactioning me
Lehetett volna rosszabb is. Dalot, Gabbia, Tonali, Castillejo, Hauge és Rebic teljesen rendben volt. Duarte, Conti, Krunic és Brahim mondjuk kicsit hiányzott a kezdőből. Még szerencse, hogy Brahim félórát, Krunic pedig egy negyedet kapott. Az Ikon ért hozzá. A gól egészen tanár volt, a többi meg most annyira nem zavar. Idén még két varázslatos El-meccs, mindenki legnagyobb megelégedésére. Még az is lehet, hogy tavasszal is kapunk ebből a jóból. Vasárnap meg jöhet a Fiorentina.
Hölgyek, Urak, már megint hétközi hakniparti vár ránk az este, kinek kell ez, azt fel nem foghatom, főleg a múltkori tüdőn szaratás után. Szerintem mondjuk azt, hogy lefújtuk itt és most ezt a kiváló csoportkört, nem érzek késztetést egy visszavágóra ezen 3 nemes ellenféllel. Nagy kár, hogy ez nem érdekel senkit. Pisti bácsi megkavarja a lapokat, Boni mestert küldi fel maga helyett, most egy kerékpáros neonzöld fényvisszaverő mellény lesz rajta. Vagy útépítős. A többi már csak részletkérdés. A gólokat Ribitől és Nilstől várjuk, és remélhetjük, hogy most a mi Kebabunknak jön ki a lépés, és az övékhez meg kimegy a NÉBIH. Hajtás után forzázzunk ki valahogy egy szórakoztató estét!
Pajtások, ha valamikor megtörhetett volna, akkor annak most kellett volna lennie. És mégis, nem fogott rajtunk a San Paolo átka sem. Nyertünk Nápolyban, 10 év után!!! Ez még 3 nap után is hatalmas. Pokolian nagyszerű visszaemlékezni rá. Nem hinnéd el, teljesen valószerűtlen, és mégis ott játszódik le a szemed előtt. Izgulni persze kellett, és volt is miért, mégiscsak ott játszottunk, ahol mindig mi voltunk a játékszer. Valószerűtlen rekordok dőlnek meg a szemünk előtt. Nordahl és Van Basten után Ibra a 3. milanista, akinek 8 bajnoki alatt 10 zsuga összejön. 2003/04 óta nem volt ennyi pontunk a bajnokság ezen szakaszában. Aranykor. Hajtás után visszafogott örömködés.
Visszatérünk a válogatott szünetről, és újabb maratoni széria kezdődik, 9 meccset fogunk lenyomni 1 hónapon belül, elsőként pedig rögtön nagyon fel van adva a lecke, mert Nápolyba utazunk kissé foghíjasan, ez egy igazi erőpróba lesz a jó öreg Rino ellen.
A szezon második válogatott pihenőjét is a tabella élén töltjük, emiatt pedig még annak ellenére sem elégedetlenkedhetünk nagyon, hogy az utolsó 2 meccs majdnem a lehető legrosszabbul sikerült, nyilvánvalóan tarthatatlan volt már az a forma/szerencse kombó, amit június óta nyomunk. Hajtás után megkésett, rövid visszaemlékezéses összefoglalás a múlt vasárnapról.
Ezredéves veretlenségi sorozatot minden idők legsúlyosabb hazai nemzetközi vereségével zárni stílusos. Pajtások, ez a 20-as naptári év már történelem, akármi is történjék a csicska Verona ellen ma este. De nem félünk tőlük, nincs miért. Ameddig megvan az összhang és Ibra bírja, idén nagy gond nem lehet, sőt. Annyira egyszerű ez. Attól még persze egy ingatag kártyavár mellett ülünk, és a világon semmi garancia arra, hogy hosszabb távon majd 2020 lesz az az év, ami a vízválasztót jelentette, de most miért is kellene ezzel foglalkozzunk? Novemberben is vezetjük a tabellát, egy otthoni kiscsapatos győzelemmel pedig megelégedéssel mehetünk el a miniszünetre, hát kell ennél több? Hajtás után néhány szavas felvezetés. Continue reading
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!
Mindent a tisztelt kommentelőkért. Ha már ez a meccs igy alakult. Nyilván inkább itt, mint a bajnokságban. Romagnoli megint fölösleges tizenegyest hozott össze, Donnarumma is lepkézett egyet, nem a mi meccsünk volt ez, na. Kezd kijönni, hogy heti kétszer játszunk, kicsit fáradtnak tűntek többen is. Vasárnap újabb görög csapat, a Sparta utan egész Hellas ellen kell megmutatnunk.
Pedig nem is híttuk. De jön, csak minek. De ha már jön, akkor miért ne csináljuk meg? Adnám, múltkorában mondjuk nem jött össze, 2006 őszén egy pontosan ugyanilyen érdektelen meccsen beégtünk, Kalács nagymestert – bár nagyon kapálózott, azért kétszer is mattolták – a taskenti születésű, nigériai-orosz Odemwingie még mindig tolja Indiában, és azóta sem tudja senki, hány éves. Hogy most mi lesz, az felvet kételyeket, látható, hogy Stef nem akar tartalékolni, a veretlenségi sorozat elvesztésénél csak egy kulcsjátékos kiesése lenne fájóbb. A Lilláról sokat nem tudok, látszik, hogy a bajnokságban megy nekik, itt meg elpáholták a még annál is csehszlovákokat, a simán csak bűngyenge skótok ellen meg kiizzadtak egy ciki hazai ixet. Én azt mondom, ha nem sérül meg senki, és megmarad a sorozat, már OK, de persze fektessük le őket, FORZA, minden IS!!! Continue reading
Pajtások, egy erősen ixes meccset behúzva maradunk továbbra is a tabella legtetején. 6 forduló után már 16 puntikánál járunk, tavaly 14 kellett a 17-hez, egyszerűen valami szégyentelenül kibaszott kurva jók vagyunk. Ez a vasárnapi ebédet levezető sáv emlékeztet még leginkább a régi idők hangulatára, nézőkkel is csendes pihenős volt a lelátó, csak most még egy hangversenyt is fel lehetne venni talán. Hajtás után rövid hozsanna. Continue reading