Pajtások, végre kipörgött a kényszerű válogatott szünet, újra élvezhetjük a világ legjobb bajnokságának küzdelmeit! Szeretett csapatunk is visszatér a harcmezőre, épp itt az ideje, hogy bemutassanak egy újabb fantázia mezt! Az előző két meccsen sorozatban nyertünk, ha a mostanit is behúznánk, akkor valami olyat követnénk el, ami utoljára még Fonszival sikerült szeptemberben, amikor is a Venezia, a Lecce és az Inter gárdáit tudtuk egymás után felülmúlni. Ellenfelünk a Conte vezette Napoli — még mindig harcban állnak a bajnoki címért, és ez akkor is igaz, ha mostanában azért erősen megtorpantak, hiszen az utolsó 7 meccsükből mindössze egyet tudtak megnyerni. Előtte mondjuk volt egy hetes győzelmi sorozatuk — hajtás után kiderül, nyakon csapjuk-e őket, avagy a segítségükre sietünk.
Ami lehet, hogy azért is alakult így, mert most Dorogházára mentünk. Heten méghozzá – Balage, BB, Buddy, Dani, Flagstaff, k és Szergi kollégák szánták rá magukat, hogy edzőtáborba vonulnak január 11-12-én. Zimankó ide, jeges szél oda, a Szuperkuppa győzelem bódulatában nem volt megállás, és a motivációs görbe csúcsát meglovagolva Cooper-csúcsokat döntöttünk a bogrács körül, megtámogattuk a magyar mezőgazdaságot árpafogyasztásunkkal, és persze megszakértettük Fonseca bukását is, de csak bizalmasan. Azóta azonban balszerencsénél csak hétközi volt több, ezért megvártuk ezt a kis kijózanító válogatott szünetet az élménybeszámoló publikálásával. Fogyasszátok sok szeretettel, és gyertek el legközelebb!
Ismét itt a válogatott szünet, és ha válogatott szünet, akkor kisimult idegszálak a Milán-szurkerek háza táján. Mocskos idők járnak felénk, az vitathatatlan, ezért meginvitálok mindenkit egy utazásra a nosztalgiavonaton. Jó lesz, meglássátok. Meg hosszú. Ez a plusz tartalmas széria kb egy éve szállította első – és mindezidáig utolsó – posztját ebben a zsánerben, így hát mikor térhetne vissza máskor, mint abban a félszezonban, amikor a csapat is abból él, hogy hátrányból fordít és nyer. Legyen hát a poszt témája is ez, nézzük meg a legbetyárosabb feltámadásokat, legjobban kiosztott fityiszeket, amit az elmúlt 10-15 évben műveltek a Rossoneri fenegyerekei.
Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy összefoglalhatom a Como ellen történteket. Hogy hogyan került hozzám ez a nemes feladat, azt csak Buddy kolléga tudhatja. Viszont történtek érdekes dolgok a pályán is rögtön lehetne azzal kezdeni, hogy nyertünk. Viszont jó lenne nem ennyire előre szaladni, kezdjünk mindent a legelején.
Conceicao felrakta a gálakezdőt Bondo és Musah párosával a pálya közepén. Lehet, hogy ez valahol jó ötletnek tűnt, de végül nem volt az. Persze, egyenként érthető a szerepeltetésük, és abszolút indokolt is, valakinek muszáj Leao vagy Felix, ne adj’ Isten, mindkettő helyett belerakni a munkát a labda elleni játékba. Viszont ennél többet nem szabadna egyik delikvensre sem bízni. És mind a kettő mellé úgy kell Fofana, mint éhezőnek egy korty víz. Amúgy szigorúan csak a szememre támaszkodva, statokat még véletlenül sem nézve, Bondo nem tűnik ügyetlen gyereknek labdával, vagy legalábbis Musahnál biztosan ügyesebb. Viszont azt sajnos meg kell érteni és elfogadni, hogy amíg Conceicao itt lesz, és Leao meg a pályán, addig Musah is fent lesz, ugyanis, mint feljebb írtam, valakinek bizony melózni is kell.
Érdemes még megemlékezni a meccs két hőséről is. Természetesen, mint már oly sokszor, itt megint csak Reijnders és Pulisic neve kerül előtérbe. Nagyon nehéz lesz nyáron mindkettejüket megtartani, de ha itt valami változást szeretnénk a közeljövőben elérni, akkor bizony ehhez a két játékoshoz foggal, körömmel ragaszkodni kellene. Majd augusztusban meglátjuk, mit gondol erről a vezetőség.
A meccs hajrájában a főszerep minden tekintetben az angoloké volt. Végre visszatért közénk mindenki kedvenc Loftus-Cheek nevű játékosa. Sikerült becserélni az igencsak gyenge meccset kifogó Gimenez helyére Abrahamot, aki viszont nagyon jól szállt be. Két gólpasszt is kiosztott, nem is akárhogyan, kár, hogy csak az egyikből lett gól. Illetve a túlsó oldalon is becserélték a zarándokok útjáról újra a futballpályára visszatérő szebb napokat is megélt Dele Allit. Rögtön le is talpalta Loftust, természetesen a bíró csak sárgával jutalmazta, viszont a VAR hathatós közreműködésével már érkezett a piros. Hiába próbálta a játékvezetőt még Walker is győzködni, a piros kivédhetetlen volt. Allit meg, ha már kiszórta a sporttárs, akkor pár perccel utána kénytelen volt Fabregassal is ugyanezt tenni. Innen pedig már nem volt kérdés, kié lesz a három pont.
Most mindenki vehet egy nagy levegőt. Válogatott szünet következik az utolsó etap előtt. Conceicao-nak pedig most két hete is lesz felkészíteni a fiúkat a Napoli letiprására. Végre újra elérhető közelségben a Konferencia Liga hely. Megérkezett a tavasz is, lehet, hogy új stadiont is kap majd a klub a 2078-as bajnoki rajtra. Kell ennél több? Ugye, hogy nem? Mindenki pihenje ki magát és rendezze készleteit az utolsó pár fordulóra.
Urak, erőteljes mozdulattal belecsaptunk a lecsófesztiválba tegnap este, ilyen kacagtató komédiát aligha lehet rögtönözni. Mintha összebeszéltünk volna a szomszédokkal, az utánunk következő műsorsávban megpróbálkoztak ől is egy hasonlóval, de minket aligha tudtak überelni. Hajtás után VARiációk egy témára.
Pajtások, nem nyugodnak a fegyverek, újra pástra lépnek a nagy milanisták. Az újabb és újabb csalódást keltő eredmények után most ott tartunk, hogy a BL-remények legalább matematikai életben tartásáért meg kell verjük az 5. helyezett turulvédőket. Azt gondolom, már bőven kiderült, hogy ez a produktum mennyire való Európába, de persze a zsé jól jönne érte. Lényeg a lényeg, ha most sem jön a 3 pont, akkor kvázi ténnyé kristályosodik a bukás, hiszen nem tűnik életszerűnek, hogy 8 pontot hozzunk 11 meccsen a nemzetközi frontról már szintén kisorolt rabruhás bandán. Hajtás után kummantfogó jelleggel tömeget oszlatunk.
Csütörtökön (!) Bolognába látogatunk, hétközi (!), pótlólagos (!) meccsre, ráadásul beugró vendégszerzőként írom ezt a beharangot, és ha ehhez még hozzávesszük szeretett csapatunk jelenlegi, vagy lassan már inkább mindenkori inkonzisztenciáját, azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy bár ezen körülmények külön-külön is felérnének egy Karda Beáta által erőltetett, nem konszenzuson alapuló és nem kölcsönös nemiszerv-fogdosással, de így együtt meg aztán pláne valami igazán Michelin-csillagos ínyencségre számíthatunk. Hajtás után egy borzasztó képes szóvicc és egy remélhetőleg élvezhető beharang következik. <<ATTENZIONE>> aFeketeBonera úr kiváló posztját olvashatjátok.
Jó előjelekkel lehetett várni a szombat délutánt. Amikor is a Torino vendégei voltak szeretett csapatunk csupa szív játékosai. Ugyanis a Bologna kikapott, illetve a Lazio is csak egy x-re volt jó. Ők pedig riválisaink az európai kupákért ádázul vívott harcokban. Ráadásul ehhez még az is hozzá csapható, hogy két biztos kezdő játékos, Ilic és Schuurs is sérültet jelentett. Nálunk Walker és Fofana nem kezdtek, egyik sérülés, másik talán csak pihentetés céljából. Így pedig minden adott lett volna egy három pontos meccshez. Végül tényleg három pontos lett, de nem úgy, ahogy azt mi szerettük volna. Rádiós tudósítás következik.
Rögtön a mérkőzés második percében Maignan bakizott egy beadásnál, amit nem tudott megfogni, itt még szerencsénk volt. Viszont a negyedik percben már kevésbé. Maignan és Thiaw összehozták a Torino vezető gólját egészen parádés módon. A kummant szekció szerint Maignan volt a hibás, szerintem viszont Sanabria nem lehet így a mérkőzés elején berohangálni egy kapus és védő közé, pláne akkor nem, ha még a labda is ott pattog valahol. Sanabria, takarodj!
Ezután három Milan szöglet következett, semmi veszélyt nem jelentettek a Torino kapujára, csak gondoltam, megjegyzem, majd később talán értelmet nyer, hogy miért. Itt kicsit éledezni kezdtek a fiúk, olyannyira, hogy Musah össze is hozott egy sárgát magának. Illetve itt volt még egy szép Felix lekészítés is Gimeneznek, csak picit sikerült hosszúra. Ezután megint egy teljesen veszélytelen szöglet, ki gondolná. Majd ezután közvetlenül újabb szöglet, viszont ez már tényleg jól sikerült, Reijnders elé került a labda, aki el is találta a túloldalon lévő szöglet zászlót, szép próbálkozás volt, meg kell hagyni. Majd jött is belőle egy majdnem Torino kontra.
És elérkeztünk a meccs 30. percéhez, ahol egy Jimenez beadásra Rafa érkezett, Pedersen pedig kezezett. Jött is a jól megérdemelt tizenegyes. Pulisic vállalta, és milyen jól tette. Csak sajnos Vanja pont akkor és pont ott volt, ahol a labda is. Gondolom, mondanom sem kell: Vanja, takarodj! Ezután érdemes kiemelni két Maignan-védést, amivel valamelyest javította a meccs elején bemutatott teljesítményt. Az első félidő hajrájában pedig olyan történt, ami nem sűrűn: Rafa óriási elánnal rohant vissza Lazaroval, és becsúszva szerelte a félpályánál. Ez pedig annyira jól sikerült, hogy a második félidőre ki sem tudott jönni. Na persze nem Lazaro.
A második félidőt óriási taktikai variációkkal kezdtük. Rögtön a szünet után Rafa helyett jött az immár kipihent és felfrissült Fofana. Ez annyiban változtatott a dolgokon, hogy Pulisic átvette Rafa helyét, Musah pedig Pulisic helyén rohangált tovább. Érthető döntés, elvégre tartani kellett az 1:0-ás eredményt. Na de nem sokáig, az 55. percben már érkezett is Abraham Musah helyére, itt már nem volt jó az 1:0. Ezzel a cserével pedig jött a 4-4-2, Pulisiccel és Felixel a két szélen. Hogy ez kinek, hogy tetszett, saját magában döntse el mindenki. Ja, mielőtt elfelejtem, újabb szöglet, Fofana lövés, Vanja védés, takarodj!
Ezt követően egy szép Jimenez labdaszerzés, Felix elé szép passz, amiből egy szép Vanja védés következett. Vanja, takarodj! Majd Pulisic indította Reijnderst, aki egymaga vezetheti Vanja kapujára a labdát, viszont a lövés elakadt az ott felejtett 47,5 csuka peremén. Vanja, kérlek, takarodj már! Ezután szöglet, végre, amiből most már Torino kontra sem lett kár érte. Kicsivel később Felix unta meg a tologatást, és lőtte a labdát a kapufa mellé, természetesen Vanja ott volt, csak nem hajlandó eltakarodni. Ezt már Conceição sem bírta tovább, ha Vanja nem, akkor Felix Sottil érkezik végre 4-4-2, két igazi szélsővel. Mondanom sem kell, sokra vittük ezzel is. Közben itt a 168. Milan szöglet a mérkőzésen, az eddigi legjobb. Jimenez tudta csak megállítani az ebből indult Torinói rohamot, kézzel, szerencsére a bíró nem szúrta ki.
És elérkeztünk a mérkőzés 74. percéhez, amikor is Reijnders Abraham lekészítéséből és Sottil szélen való kevergetéséből végre betalált Vanja, takarodj! Persze, rendes Milanistához illően ennek sem lehetett sokáig örülni, mindössze kettő percre rá Ginetis szigorúan tonikal szépen kihasználta a kínálkozó lehetőséget, és Maignan mellett senkitől sem zavartatva elgurította a labdát a hosszúba. Ez Vanolinak annyira megtetszett, hogy teljesen kikelt magából, és végre Vanja is takarodik. Ezt követően Pavlovic a félpályáig cselezi magát, majd lefejel két vállat is, szerencsére mindkettő torinói. Végre szöglet, ez most Gimenez elé kerül, jó lövés, a felső karéj is vihet, majd legalább haza labdát.
. A végére érkezik még két csere: az egyik nagy munkabírású örök tehetség korosztályának nagy tehetsége, Chukwueze, és mellette Camarda is kap pár percet. 92. és 94. percig újabb Pavlovic momentumok jöttek: előbb egy szöglet utáni fejes, amiből Torino kontra indult. Egyébként ez volt a mérkőzésen a 300. Milan szöglet, a Torino kapujára semmi veszélyt nem jelentett egyik sem, viszont a miénkre az ezekből indult kontrák már annál többet. A mérkőzés végén pedig Pavlovic tört be megint a 16-oson belülre, sajnos a neki szánt passz túl hosszú volt, így pedig nem maradt más a végére, mint hogy: Vanja, takarodj!
Szerdán Bologna, gyertek, majd az is jó lesz, ebben biztos vagyok.
2024. szeptember 16-án ugyanezt az (al)címet adtam egy frenetikus Venezia elleni győzelem után az öfinek. Továbbra is várom, hogy elkezdődjön valami a csapatnál. Kb negyedjére is. More után megemlékezem a tegnapi jóslatokról és csapongani is fogok.
Gondolkoztam ezen a formabontónak nem, ódivatúnak inkább nevezhető szójátékon, de bevállaltam. Lássuk l’art pour l’art gondolataim a ma esti várhatóról.
