Ez nagyon kellett. Ez nagyon meglett.

Annyira király a csapat. Annyira jó volt nézni a meccset, Tonali annyira szülinaposkodott. Leao pedig csak Leaoskodott. Itt egy meccs, amit le kellett hozni, ha bajnokok akarunk lenni. A Verona  viszont kemény. De jól játszunk, jönnek a helyzetek, hátrányban sem esünk szét, nyerünk. 

Kezdjük Piolival, ha már Krunicot és Saelemaekerst is berakta a kezdőbe. Milyen jól tette! Mindketten hozzá tudtak tenni a támadásokhoz és a védekezéshez is, a szezon talán legjobb teljesítményét hozták. Akkor, amikor igazán kellett. Leao annyira brutál, hogy arra nehéz szavakat találni. Most már teljesen alap, hogy minden meccsen duplázzák. Mint ahogy az is, hogy így is bohócot csinál abból, aki szembejön. Mindkét gólpassza olyan könnyed es dinamikus volt, hogy ilyen simázást leginkább haverfocin látok. Tonali pedig a szülinapi duplával, méltán celebrálta magát.

Kegyetlen, hogy két meccsel a vége előtt itt tartunk. Vezetünk, magabiztosak vagyunk, hozzuk amit kell, csapatmorál a csúcson. Igen, ez az értelmező kéziszótár nyolcadik kiadásában a bajnokcsapat meghatározása. Az Atalanta ellen is nyilván nagyon szigorú lesz, Gasperini továbbra is nagyon érti. De annyira jól összeállt minden, hogy így is pozitívan várhatjuk a vasárnapot, hogy megtegyük a következő lépést, az utolsóelőttit. 

Bajtársak, napra pontosan 11 éve az Olimpicóban kiharcolt 0-0-ával megnyertük a bajnokságot. Holnap este pedig tehetünk egy óriási lépést a következő scudettónkért. A feladat nem egyszerű, de nem is lesz nehezebb, mint az elmúlt hetekben. Nincs olyan ellenfél, akit fölényesen le tudnánk győzni, mindenkivel élet-halál harcot vívunk, és mindenkit le is nyomunk, valahogy. A jugoszláv kontingenssel mindig megszenvedünk, ősszel lendületből megcsaptuk őket, most tavasszal viszont eddig egy impotens 0-0-ra (Bologna) és egy szánalmas 0-0-ra futotta (Torino). A srácok azon vannak, hogy megtörjék a sormintát. Stef szerint koncentráltak és magabiztosak, nem pedig idegesek vagy túlcsordultak. Hajtás után forzázzuk ki ezt is!!!

Continue reading →

Ezt is behúztuk, valahogy, ami lassan a szezon jelszava lehetne. Valahogy nyerünk, valahogy ott vagyunk az első helyen, immáron 3 fordulóval a vége előtt. Érdemtelenségről most persze koránt sem volt szó, teljesen jogos eredmény született, rengeteg helyzetet rontottunk el, nagyon fájó döntetlen lett volna. Valamilyen szinten ez is egy mérföldkő, mert egy ilyen meccsen, ekkora teherrel is volt lélekjelenléte a csapatnak az utolsó percekig. 7 pont kell még, és biztosan célba érünk, a vasárnap délután alapján ez mindenképpen lehetséges.

Akkor rá is fordulunk az utolsó négy fordulóra. Reméljük négyből négy győzelem lesz ebből scudettóval megspékelve. Radunak és a nem csak Milanista, de tényleg szellemes Sansonének köszönhetően egy döntetlen is belefér.

Azonban most még ne szaladjunk ennyire előre, BKV előre. Vagy Dózsa. Ahogy tetszik. Vagy a nyomás és a Fiorentina is kemény, ősszel egy négyessel kínáltak meg minket. Még szerencse, hogy így a szezon végére elkezdtek leereszteni. Egyébként is ha kicsi a tét, kedvem setét, mint az közismert, Safranek.

Hátul semmi meglepőre nem számítunk, a szokásos Maignan – Calabria – Kalulu – Tomori – Theo kezdhet. Középpályán Bennacer még nem gyógyult fel teljesen, csereként jön majd. Valószínűnek tartom, hogy Tonali – Kessie párossal megyünk neki. A támadó négyesnél Leao helye szinte biztos, Rebic pedig jöhet majd csereként meccset nyerni. Jobb szélen egy ideje Messias előzi Szélest. Ma is így lehet, ahogy támadóközéppályásban Brahim próbálhatja megmutatni ismét, miért nem számolnak vele a Realnál. Centerben pedig Lalalalalalala Giroud kezd a Hey Jude dallamára, hogy San Remo koronázatlan csillaga váltsa az utolsó tíz percre.

Nyilván hatalmas profik vagyunk, akik csak a következő meccsre összpontosítanak, ezért a tulajdonosváltásról csak röviden, pláne, hogy még le sem zárult az ügylet. Eléggé úgy néz ki, hogy az új tulaj valahol az Elliott es a City között lesz, vagyis pénz lesz, de a financiális fenntarthatóság is szerepet játszik. Természetes fejlődés, avagy evolúció? Ennek szellemében nyáron Darwin érkezzen centerbe, így, hogy a Messiást minden bizonnyal elengedjük.

Nyilván nyerjünk, nyilván nyerünk, nyilván Forza!

Talán kezdő: Maignan, Calabria, Kalulu, Tomori, Theo, Tonali, Kessie, Messias, Brahim, Leao, Giroud

Tipp: Milan-Fiorentina 3-1 (Calabria, Tomori, Theo)

Bajtársak, győztünk. A meccs közben nem lehetett elhinni, hogy nem nyerünk, a végén pedig már veszve látszott minden, de kikapartuk. Ez van, megyünk előre, amíg a scudettóra van egy kis esély, menni fogunk, kaparunk, reménykedünk és kesergünk, korholunk és káromolunk, de legfőképpen óriásit forzázunk. A munka ünnepén szétkapjuk a Dózsát, legalább négybe. Addig viszont hajtás után Acerbivel vigyorgunk.

Continue reading →

Római rangadóval futunk neki az utolsó 5 körnek, itt most aztán minden egyértelmű közhelyet leírhatnék, “döntőként kell kezelni minden meccset”, “csak magunkra kell koncentrálni”, “a lehető legjobb teljesítményt kell nyújtani és senki nem lehet csalódott”, “Kevin Constant a Milan történetének legjobb balhátvédje, szükségünk lenne rá most is”, de ezek mind feleslegesek, úgyis tudjátok ti is. Teher azt gondolom már sokkal kevesebb van a csapaton, nem a mi kezünkben van a dolog, nem számítunk favoritnak egyáltalán, a BL helyhez meg már tényleg csak a matek kell. A Coccolinot helyrerakni persze mindig élmény, nyomjuk meg most is!

Bizony beleszaladtunk egy csúnya pofonba a kupa elődöntő visszavágóján, még akkor is így van ez, ha az eredmény azért nincsen közel sem összhangban a játék képével, ez a 3-0 nem a tavalyi alázós 3-0 volt. Hiába csak a kupa ez – engem például nagyjából hidegen hagy ez a versenysorozat – egy legyintéssel akkor sem lehet ezt elintézni, mégis egy derby volt, ami előtt ráadásul mindenki elmondta, hogy a bajnoki cím szempontjából is komoly hatással bírhat, a lélektani előny így most teljes mértékben a kuzinokhoz került.

Bajtársak, egy kicsit el vagyok veszve, szerintetek hogy nézne ki a tökéletes visszavágó? Csapjunk bele!

Continue reading →

Pajtások, reméljük mindenkinek jól telt a négynapos hétvégéje, frissen, kisimulva tér vissza a kummantmezőbe! Most, hogy senki sem fog már elhervadni, és a piros tojások is elkeltek, visszatekintünk egész röviden a nagypénteki griffkopasztásra. Becsülettel kiálltuk a böjtöt, jutalmunk egy igazi fieszta, a 2 rúgott gól valóban piros betűs ünnep nálunk!!! Nagyon kellett, nagyon simán meglett, odatették a srácok. Hajtás után rövid hozsánna.

Continue reading →

Csak el ne vigye a róka. Ha már a Nyuszit ünnepeljük. Bár egy kissé beleragadtunk a bejglibe. A griff is csak egy madár, tele van velük az arborétum. Madarat tolláról, embert barátjáról – haj-haj amikor még az átkosban mekkora de mekkora cimborák voltunk Preci Józsival, mindig volt egy vagon közös tulajdonú alapanyagunk. No de most már ők is idegen tollakkal ékeskednek, jenkik itt is, ott is, emberek. Usánkából is visszadigózunk – Tiszta „A keresztapa”. Paradicsomszósz fulladásig, az agyvelők is fröcskölnek fel s alá, fel s alá – vacsora közben viszont nem beszélünk üzleti ügyekről. Hajtás, kimerevített állóképek, szenvedés, izzadságszag és véres könnyek.

Continue reading →