Pajtások, a 96. percben is ér a győztes gól, lehet majd’ egy héttel később is öfit írni. Nyilván elég csicska, olyan, mintha a múlt havi Szabad Földet nyomnák a képedbe. Mindegy, ha nem tetszik, nem nyomom a képedbe, töröld fel vele a májkrémet, vagy vágd a kutya alá. A lényeg, hogy nyertünk, folytatódik a káprázatos idegenbeli szériánk, ilyen győzelmi arányokkal tényleg csak a belorusz területi bajnokságban találkozni. Pofás gólokat szereztünk, a Podravka-duó igazán kiélte magát a pármai sonka gyenge testében. Marcsi rigó is ihletve érezte magát, és feldobta még az estét egy Ibra-pirossal. Nehogy már egyszerű legyen, vakarózhattunk is, most akkor Csonti vagy Kocka fog-e vajon leszopatni. De megúsztuk egy Ga’golyóval, graziano, Pelle! Hajtás után kiderül, aláírja-e Dollár a pénzes papírt.

Continue reading →

Mondhattuk már idén sokszor, hogy ez bizony kötelező, de most elértünk egy olyan meccshez, ami már tényleg teljesen, 100%-ban kötelező, mert ha nem nyerünk, akkor bizony valószínűleg el is kezdünk pozíciókat veszíteni a tabellán. Nyugodtak nem lehetünk, de reálisan nézve ez nem kéne, hogy nagyon nehéz meccs legyen, aztán majd minden kiderül este 6-tól.

Cimborák, remélem, mindenki kilocsolkodta magát, legalább a kutyát, vagy adott esetben a kutya, kinek hogy és mint jött ki ez a firifuri ünnep. Na most, ugye meccs volt szombat délben, bár ne lett volna. Vagy ne ilyen. Egy sima, egy fordított, minden második kör betli. Sok szót vesztegetni kár erre, aki látta, látta, aki nem, az nézze meg Pista bácsi meccs utáni értékelését. Kevés volt, egyénileg is, csapatszinten is, tempóban, precizitásban, hozzáállásban, összeszedettségben, mindenhogy. Ki vagyunk fingva, már nem jönnek azok a magabiztos, meggyőző, és nem mellesleg ellenfélleszakító győzelmi sorozatok, ez pedig tré. Ettől függetlenül Nils végre patent góllal beköszönt, Q pedig 42 évesen is fricskázta a védelmünket. Hajtás után rövid komorkodás. Inkább menjetek ki a napra, szépen süt!!!

Continue reading →

Folytatódik a hullámvasút, most épp megint a csúcsot közelítettünk meg, jó nagy megkönnyebbült sóhajjal mehettünk neki a jelenleg tartó válogatott szünetnek múlt vasárnap, mert sikerült a Fiorentina ellen egy igen komoly győzelmet aratni. Így 10 fordulóval a vége előtt talán fél lábbal már ott vagyunk a BL-ben. Ibra alkotott, Bennacer visszatért, Kebab feléledt, igazán eseménydús volt ez a vasárnapi meccs, értékelés és esélylatolgatás a szezon hajráját illetően a tovább után.

Pajtások, ismét egy kör, amibe legyen valami alapon tántorgunk bele. Rengeteg a sérült, sűrű a menetrend, nem jönnek az eredmények, le van fáradva a mindenki is mindenféle fizikai, szellemi, kulturális, munkás-paraszt és egyéb szempontok szerint is. Jön is a jól megérdemelt szünet, mert rendezni kell a sorokat. Mikor visszajövünk, még 10 kör lesz vissza, és sűrű tolongás a még BL-t érő helyekért. A bundások vesztett pontok alapján már előttünk vannak, a kis kék mumusok mindig a végére pörögnek fel, csakúgy, mint a Coccolino, és akkor még az FKF sem engedte el, a kutyusokat meg nem is említettem. Szóval lesz itt feladat. Előtte viszont még itt van nekünk a Viola, telibe ugyanazt a gyászkoporsó formát hozza mindkét gárda — 7 pont az utolsó 6 meccsen — voltunk már ennél magabiztosabb helyzetben is bajnoki előtt, leszünk is még, remélem. De legalább az idegenbeli formánk még mindig elismerésre méltó, kapaszkodjunk abba. Hajtás után rövid felvezetés.

Continue reading →

Gumimaci kupa rangadó következik ismét, valószínűleg annyira fontos ez a meccs, amennyire csak lehet valami ebben a sorozatban (a döntőt kivéve). Egy év meccsét már nagyon csúnyán elrontottunk idén, a mostani pedig sok szempontból hasonlóan fontos lesz, ezért nem lehetnek kifogások, van tét bőven. Szerintem sokkal nehezebb dolgunk lesz, mint a múlt héten, de itt az esély, hogy úgy 8 év után először tényleg alkossunk valami maradandót nemzetközi kupameccsen.

Cimborák, szeszélyes tavaszi formánk a hasonlóan rapszodikusan teljesítő FKF-legénységgel karambolozik majd vasárnap este. Sokan sokfélét mondanak, most akkor talpra álltunk, vagy nem álltunk talpra, van hullámvölgy vagy nincs hullámvölgy, én azt mondom, az elmúlt 2 hónap segített újra megtanulnunk minden kis sikernek örülni, elkerülve azt a fajta túlzott magabiztosságot, amit egy hosszú nyerő széria okozhat. Szóval, most nem nagy a pofánk, plusz nem mi leszünk a legüdébb Szilvia vécépapír a hétközi fáradalmak, meg a sérülések miatt sem. Mindegy, a Napoli ettől még nem lesz félelmetes ellenfél, ütni kéne őket, annál is inkább, mert egy győzelemmel be nem látható távolságra kerülnénk tőlük a véghajrá előtt. Hajtás után rövidezünk. Continue reading →

Nem volt ez a meccs egy nagy throwback a legendás 2007-es elődöntőre, egyik csapat történelmébe sem fogja magát beírni a kiemelkedő teljesítmények közé. De az a helyzet, hogy ettől függetlenül nagyon elégedettek lehetünk (sőt még tán kissé csalódottak is az eredmény miatt), mert elmentünk az Old Traffordra egy abszolút B csapattal, és simán jobbak voltunk az ellenfélnél, ezt pedig hiába csak a gumimaci kupában történt, azért jó volt nézni és átélni, így pedig még a továbbjutás is sokkal közelebb került hozzánk.

Ez a csapat bizony nem képes meghalni! Mindenki tudta, hogy Veronában piszok nehéz dolgunk lesz, főleg egy ilyen felforgatott kerettel, ennek ellenére amit kaptunk, az egy nagyon kellemes meglepetés. Ugyan nem sziporkázó játékkal, de nagyjából végig kézben tartva a meccset, magabiztosan és stabilan játszva hoztunk le egy elképesztően fontos három pontot, folytatva a szezonra jellemző zseniális idegenbeli teljesítmények sorát. A tovább után jár a pacsi a peremembereknek és a megbízható kezdőknek is.

Hát hölgyek-urak, ez valóságos tortúra volt, nem tudom mit vétettünk, hogy végig kellett néznünk egy gyönyörű 90 perces 2012-2020 közötti múltidézést, de azt a rohadt életbe ez egészen szánalmas volt, respect mindenkinek, aki kibírta a KesziTiziig. Megérdemelten nyert volna az Udinese, valahogy sikerült egy pontot otthon tartani egy tippmixelős hiba után, viszont ennek örülni azért nehezen lehetett, nekem legalábbis nem ment.