Nincs szebb kifejezés erre a futball szakszótárában, ahogyan angolul mondanák tipikus shithousery volt ez, rettenet gyenge, részben direkt visszafogott játékkal – de ismét egy győzelemmel, méghozzá különösebb izgalmak nélkül. Kell hasonló egy 38 fordulós bajnokságban, pláne az ilyen random pihenés nélküli hétközi alkalmakkor. Jár a dicséret elsősorban OliG-nek, aki (természetesen amellett, hogy ismét kiválóan nézett ki) a San Siroban egy 1994 óta mindössze egyszer látott dolgot vitt véghez, a nagyot melózó Tonalinak, sőt még kedvenc Tatarozónknak is, ma extrát hozott, na ezt nem hittem volna, hogy valaha is le kell írnom. És a legfontosabbak: 9/10, 28/30, 1. hely.

Pajtások, még felocsúdni sem volt időnk a szombat esti hullámvasutazásból, máris itt a kezünkben az újabb jegy a soron következő kanyonozásra. A hétköziek általában bolondosra sikerülnek, ha ehhez hozzátesszük, hogy mostanában mi már a hétvégén is hisztérikus, operába való futamokat taposunk a szép zöld gyepbe, nos, akkor most sem számíthatunk semmilyen nyugalmas, kiszámítható, racionális történetre. Ki tudja, mikor fog a VAR visszajátszani egy két perccel azelőtti jelenetet, kikockázva a dimenziókapu megnyílását, és most majd megadják Muntari gólját a torinóiak ellen? Vagy egyszerűen csak a pályára szabadul egy hasmenéses mammut, nehezebb, hatalmasabb, tekintélyt parancsolóbb, mint az az 50 tonnás monstrum, amely tegnap este sasszézott le az M5-ön. Ezekre úgysem lehet felkészülni, vagy bírja az ember gyomra, vagy nem. Szívem szerint azt mondanám, Zsír büntessen be egy duplát az első fél órában, aztán 15 kommenttel szenderegjük át az estét, de hát mikor lesz ebből bármi is. Hajtás után rövid felvezetés.

Continue reading →

Ez a Bologna egész veszélyes otthon, kemény meccs lesz, be kéne húzni valahogy. Raffaello! Kis szerencse kellett, de bent van. Az piros, ennyi, hátradőlés máris. (Fehér) Cafú bevágta, ez simán megvan, végre egyszer lazíthatunk 45 percig. Rúgjunk még párat a második félidőben, csak úgy esetleg. Zlatan baszki, a másik kapuba kéne, ne adj nekik reményt…Várjunk, most komolyan 10 ember ellen 2 perc alatt? Ez mi a fasz? Védelem, Tata, hello? Huh, az ott kb bokatörés, a piros az új tizi, innen csak elrakjuk őket lazán, Giroud is érkezik büntetni. Ööö, most komolyan képtelenek vagyunk egyáltalán helyzetet kialakítani 9 ember ellen…? Ez kegyetlenül kínos lesz. Hopp, majdnem vezetnek is, ennél kevés szánalmasabb félórát láttam futballpályán. Ibra felkúrsz, egy jó megmozdulásod nincs, mégis mindent te akarsz csinálni….ISMAEL BENNACEEEER!!!! Ennél szebb nem is lehetne, tessék egy hónapig pucolni a cipőjét/vacsorára hívni őt az elöl kóklerkedőknek. Na, az oroszlán legalább ezt betette szépen, 2-4, innen már mi sem tudjuk leadni. A várható élettartamunk továbbra is komoly zuhanást mutat be Milan meccsek alatt, de a 3 pont az 3 pont, ennyi a lényeg. 8/9 győzelem, 25/27 pont, vasárnap a rangadók nézése teljes nyugalommal. Ez a mi évünk?

Gyakorlatilag minden a lehető legrosszabbul alakult, nagyon fontos meccs volt, akár győzelmi reménnyel, a vége az lett, hogy egy csapat volt a pályán tegnap a Dragãoban. Sok nehezítő körülmény adódott, ahogy ezt a meccs előtt is kitárgyaltunk, viszont most ezek sem jelenthetnek kifogást, annyira kilátástalan játékkal rukkoltunk elő. A világ azért nem dőlt össze, tanulni kell ebből is, a tovább után rövid indoklás mellett bevéssük az egyest az ellenőrzőbe, aztán a jövőbe tekintve el is felejtjük ezt a estét.

Nehéz ilyet leírni egy idegenbeli BL meccs előtt, de nevezzük nevén a dolgot: ha tovább akarunk jutni (márpedig 4 körrel a vége előtt azért akarjunk még továbbjutni), akkor ma este nyerni kell.  Ez nagyon nem lesz egyszerű feladat, mert egy abszolút háromesélyes meccs következik, ahol valószínűleg a legjobb játékunkat kell hozni a győzelemhez. De igazából az, hogy a 3 pont hogyan jön össze nem számít egyáltalán, annyi a lényeg, ami az előző meccs konklúziója is volt, ennek a csapatnak meg a jelmondata is lehetne lassan: valahogy meg kell oldani, ahogy szoktuk is, bármi legyen. 

Azt mondják, a turai kastélyszálló a legjobb Európában. Nem hiszem. Lehet, van neki 120 szobája, aranyfrincfranc, gyémántfiszemfaszom, selyembiszbasszal meg izébizével, Milan-szíve, főleg ekkora, biztos nincs. A mi Kastélyunknak viszont van és óriási. Persze, ez a Milan-szív dolog egy óriási bárgyúság, a mai világban vicc, hülye, aki egy kicsit is elhiszi — ebben sok igazság van. És igen, a mi Kastélyunk elsősorban óriási sportember, amikor a maximumot nyújtja úgy is, hogy idén még pályára sem lépett, lassan fél éve nyílt titok, hogy egy szett használt téli gumi árért bárki viheti, nekünk ugyan nem kell semmire. És nem, nem durcázott be, nem szarta telibe az edzéseket, nem engedte el, hanem mindent beleadott még ebben a megalázó helyzetben is, és abszolút formában, pengén szállt be, amikor égett a ház. Nélküle ez minimum két pont mínusz. Óriási tanár emberségből, sportemberségből, és abban is példakép, hogy kell megmutatni, tényleg jelent valamit ez a mez neki. Azt merem állítani, egy ilyen Kastélyra igenis szükségünk lenne — mindenre emlékszem tőle, csak a korábban jól megszokott emberbe vezetett, saját lábban elakadt meg a világ faszára elrugdalt labdákra nem. Hajtás után sommázat.

Continue reading →

Pajtik, zsinórban másodszor poroltuk ki a bergamói útonállókat — ekkora sorozatunk utoljára 2013 és 2014 januárja között volt — nem most. Háromszor még Maxi bácsival sikerült elrakni őket 2010 és 2012 között, a 4-hez pedig vissza kell menni egészen 1993 és ’96 közé. Sima is volt, megnyugtató is, látványos is, erődemonstráció is, minden, na. Annyira pengék voltunk, hogy arra nincsenek szavak, pár éve még mi néztünk egyes gárdákra, hogy lehet az, hogy fele annyi pénzből se sokkal jobb focájuk van, ez most itt szépen megfordult. Ez egy jóféle közösség, amely tud és szeret is együtt játszani, meg nyerni is, ez nagyon átjön. És itt most játszási is meg nyerési is volt, keményen. Hajtás után pár szó, tényleg csak annyi, minden túlmagyarázás csak meddő és hasztalan kísérlet lenne.

Continue reading →

Jön az a forduló, amelyik mindig az egyik legkellemetlenebb az évben, idegenben Gasperini bandája ellen, kölcsönös gyűlölettel, most is elég fizikális és pikáns meccs várható. A válogatott szünet és a kis szusszannás előtt tehát egy utolsó nagy teszt következik, még a szép májusi emlékekkel élénken a fejünkben, ‘mindössze’ azt kéne reprodukálni, és nagyon elégedetten távozhatnánk. És persze ne feledjük a nap másik eseményét sem, Zlatan betölti a 40-et, letagadhatna jó pár évet, buon compleanno ezúton is!

Nagyon a ‘majdnem’ nélkül szerettem volna írni ezt a címet, és volt is erre esély, de egy vereség után nem tehetem meg sajnos. Még akkor sem, ha amúgy nem arról kéne szólnia ennek a posztnak, amiről szólni fog. Ez a mi esténk lesz, úgy tűnt: végre BL meccs a San Siroban, erős ellenfél, tomboló szurkolók, és egy egészen parádés első fél óra, ahol gyakorlatilag letoltuk a pályáról az Atlétit, Don Stefano beültette az iskolapadba Simeonét. Azt hiszem elfogultság nélkül ki lehet mondani, hogy pontot érdemeltünk volna. És nem csak a játékot nézve, hanem egyszerűen azért is, mert Cakir undorítóan elfújta a meccset, emellett pedig nem lehet szó nélkül elmenni. Szar ez a vereség, de nem teljesen keserű a szájíz, a tovább után hosszabb kifejtés, amiből a rage sem marad ki.

Ezt is behúztuk valahogy, pedig valljuk be, annyira nem érdemeltünk győzelmet ezen a szombat délutánon. Annyi baj legyen persze, ez a csapat mindig tud újat mutatni, most is sikerült, duplán ráadásul. Történelmi gól, kiharcolt 3 pont, és 6-ból 5 győzelem, tartjuk a tempót továbbra is tehát.