Kezdjük a legfontosabbal, nyertünk. Ez kellett. Gólt se kaptunk, ez is jó. Ugyanakkor a játék már nem volt annyira csillogó. Ahogy az se teljesen világos, hogy mi az elképzelés, és mit várhatunk a szezontól.

Az biztos, hogy egy új edzőnek idő kell, hogy a saját képére formálja a csapatot. Ami nem tiszta, hogy mennyi idő kell és mi lesz az a kép, amit megformálna a Maestro. Úgy tűnik, hogy az egész nyáron gyakorolt 4-3-1-2 felejtős. A Brescia ellen a támadóhármast variálta Giampaolo, most nem trequartista játszott a két csatár mögött, hanem a center mögött játszottak ketten, vagyis 4-3-2-1 ment. Ez elsőre nem feltétlen tűnik akkora váltásnak, de a játékunk így is eléggé megváltozik. Amíg a 4-3-1-2-nél kifejezetten szűken megy a játék, a lényeg, hogy a belső középpályás létszámfölényt lehessen minél jobban kihasználni. Ezzel szemben a Brescia ellen a széleknek már lényegesen nagyobb szerep jutott, Suso és Castillejo is rendre kimozgott szélre.

A játék viszont így sem volt túl meggyőző, ráadásul a 4-3-3 szélsőkkel már csak egy lépés a Brescia elleni kvázi karácsonyfa után. Szóval nem lennék meglepve, ha előbb-utóbb visszatérnénk a 4-3-3-hoz, ami néhány keresetlen kérdést felvet.

Attól még, hogy újonc Brescia, örülhetünk a győzelemnek. Attól még, hogy győzelem, a játéknak már nem annyira örülhetünk. De, hogy néhány pozitív gondolat is legyen, Suso megint gólpassz, az elmúlt két szezon is a királykodásával indult, hogy novemberre teljesen lehasználjuk. Reméljük idén valamivel okosabban bánunk vele. Bennacer bemutatkozása baráti volt, Paqueta kapufája hatalmas. A Kessié-Bennacer-Paqueta hármas egészen pofás lehet, ha összeáll. Borini ismét megmutatta magát. A nem annyira pozitív gondolat, hogy miért padozott Piatek. És ha már így, akkor miért Andre Silva tolta helyette. Rafael Leao a harmincmillás padmelegítő. Ennyire jól megy. Cutrone meg Wolverhamptonban. Eh.

Most jöhet egy kéthetes válogatott szünet. Gyakorolhatjuk a karácsonyfát, hogy egy Verona elleni vergődés és egy Inter elleni ordas bukó után azt is félrerakjuk, és visszatérhessünk a 4-3-3-hoz.

Azon túl, hogy Bennacer bevethető és veszítettünk egy hetet a mercatón, tulajdonképpen semmi nem történt a szezonrajt óta. Most az újonc ellen hazai pályán meglátjuk, Giampaolo mennyire rugalmas, és hogy tényleg egy ember ennyire meghatározza-e a komplett Milan teljesítményét.

Nem feltétlen a vereséggel van a baj, azon túl, hogy persze sosem jó egy nyalókával indítani a szezont. Sokkal inkább azzal, hogy egy zsémbes öregembernek tűnik az edzőnk, akinek hiába volt az elmúlt évekhez képest egészen sok ideje és lehetősége dolgozni a rajt előtt, mintha most esnénk be a felkészülési időszak kellős közepébe.

Indul a szezon. A nyár szinte teljesen elszaladt, a mercato is a végéhez közelít. Új edző, új filozófia, régi-új Zvone. Udinében kezdünk, ami annyira nem egyszerű, pláne, hogy még kell gyakorolni az új stílust. Giampaolo-éra. Meglátjuk.

Ez a nyár igen intenzív volt, Giampaolo kinevezése elég rendes változásokat indíthat el. A mercato még pörög, ha túl vagyunk rajta, akkor jövünk majd szezonbeharangozóval is, de inkább kivárjuk, hogy lesz-e Correa, esetleg nem lesz-e Andre Silva. Mindenesetre teljesen új szemlélettel vágunk neki a szezonnak, Giampaolót nem véletlenül tartják komoly maestrónak. Ahogy az is igaz, hogy Allegri óta először van olyan edzőnk, aki a taktikai felkészültségével hozhat meccseket. Ugyanakkor kérdéses, hogy a 4-3-1-2 mikorra áll össze és mennyire lesz működőképes. A csapatnak még biztosan szoknia kell az új rendszert, többen is új szerepkörben próbálkozhatnak.

Az Udinese ellen a kapuban szokás szerint Donnarumma, a védelem pedig, mint tavaly. Calabria előzi Contit, Musacchio kezdhet a Capitano mellett, az új igazolás Leo Duarte most még a padon, baloldalon pedig marad Rodriguez, ha már Theo sérült. A középpálya érdekes/újszerű/mókás lesz. Bennacer még nem elég fitt a kezdőségre, ahogy Jack sem, Biglia sérült, így Calhanoglu játszhat registát. Mellette az egyik oldalon Paqueta, a másikon pedig mindenki megelégedésére Borini kezdhet, ha már Kessié és Krunic sem teljesen meccs fitt. Jó lesz. Susót ezúttal élesben is megnézhetjük trequartistát játszani, előtte Piatek. Valamint Rafael Leao, aki várhatóan az egyetlen kezdő lesz a nyári igazolások közül.

Az Udinesétől idén viszonylag keveset várnak, de szerintem annyira nem ergyák, De Paul pedig elég atom, és Mandragora és Pussetto is rendben vannak.

Ennek megfelelően egy nem túl látványos, sok hibával, de néhány ígéretes kombinációval dúsított meccset várok. Az új rendszert még szokni kell, októberre kaphatunk reálisabb képet arról, hogy mennyire működik Giampaolo elképzelése.

De a lényeg, hogy kezdődik. Forza Milan

Talán kezdő: Donnarumma, Calabria, Musacchio, Romagnoli, Rodriguez, Borini, Calhanoglu, Paqueta, Suso, Piatek, Rafael Leao

Tipp: Udinese-Milan 1-1

Már 9 éves kora óta a klub alkalmazásában állt, az elmúlt 2 szezonban igazi közönségkedvenccé nőtte ki magát, olasz, jóképű, csatár, még csak 21, igazi mi kutyánk kölyke volt Patrick Cutrone. És mennie kellett, pedig esze ágában sem volt, sőt, akarata ellenére tuszkolták át a Wolwerhamptonba. Szar egy helyzet. Az ember többek között azért is ír blogot – még mindig – mert még mindig  voltak ilyen srácok abban a bizonyos mezben még ezekben a fullasztó, toprongyos években is. És most vele is kevesebb. Azok közé tartozom, akik számon tartják a saját neveléseket, azokat a játékosokat, akik kötődnek a klubhoz, és jóban-rosszban lehet rájuk számítani. Kicsi Patrick – Kotró – imádtam a burádat, a vagányságod, a lendületedet, azt a hévet és harci szellemet, amellyel belevetetted magad szinte minden meccsbe. Nem maradt más hátra, mint sok sikert kívánjunk Neked innen is, rúgj nagyon sok gólt, és bizonyítsd be mindenkinek, hogy most nagyon rossz üzletet kötött a Milan. Hajtás után néhány méltató-összegző szavacska.

Continue reading →

Búcsúzik az újhullámos Milan első veteránja – ezt is megértük, pajtások. 2012-es érkezésekor Oddo árván maradt mezszámát vette magára, hogy most ki fog rá lecsapni, ugyan ki mondaná meg. Korszakokat kötött össze. Akik elmentek azon a nyáron, azokat nem lehetett pótolni. Zapata sokadik volt az „ingyér nem rossz” igazolások között, bánatunkra, vele már nem lehetett behegeszteni a hajón tátongó óriási lékeket. És most hét év után itt hagy minket, egy olyan helyzetben, amikor még bőven meglett volna a helye a csapatban. Ha már így döntöttek odafent, hát, akkor nem marad más hátra, mint összegezni a szerethető, de legalább annyira esendő Zapkó mackó milánói kalandjait.  Continue reading →

Continue reading →

Kedves Olvasók, egy semmit sem érő ferrarai győzelemmel tudtuk le az utolsó kört. De legalább korrekt kis meccs volt, a hazaiak abszolút partnerek voltak abban, hogy szórakoztató játékkal zárjuk le a szezont. A meccs álomszerűen indult, a védekezést lazán kezelő hazaiakat sikerült kétszer is megbüntetni. Természetesen a szünet után nem sokkal már egyenlőt mutatott a tábla, sőt, a hazaiak rohamoztak a vezetésért. Utóbbit – és a győzelmet is – csak mi szereztük meg, ugyanis a könnyű síppal befújt tizigólunkra már nem érkezett hazai válasz,  Floccari 89. perces kapufájánál szerencsére már nem futotta többre tőlük. Hajtás után a tárgynál maradunk. Continue reading →

Itt már a hogyan senkit sem érdekelt, csak az számított, valahogy tartsuk izzásban pislákoló reménysugarainkat. Nos, kedves Olvasók, ez összejött, készülhetünk a mindent eldöntő 90 percre. A képlet egyszerű, amennyiben kell 20 győzelem a 4. helyért, akkor mi nem rúgunk labdába. Ha elég 19 is, akkor viszont odaérünk. Előtte azonban még tekintsünk vissza nagyon röviden az utolsó hazai győzelmünkre, vele a mai idők Milan-ikonjának, Iggy fiunknak a búcsújára. Continue reading →

Kedves Olvasók, a vége előtt 3 körrel Toszkánába látogat a Csapat. Bár az úticél magával ragadó, nincs szó kéjutazásról, a legkevésbé sem. Felkeressük régi kedvesünket mesterünket öööö azt a valakit. Sok romantikázás nem lesz, mind a két oldalon sok a feszkó. Nálunk az elúszni látszó BL-kvalifikáció mellett még azon is megy a pörgés, Fajsz pontosan milyen szavakkal küldte el a búsba Gattát, de Paq eltiltása is borzolja a kedélyeket. Náluk sem rózsásabb a helyzet, épp egy elbukott toszkán derbyn vannak túl – halálos bűn – meg egyébként sem nyertek február óta, agyig vannak már ott is húzva a szurkeszek. Egy szó mint száz, ki fog itt szopni, ha mindenki szopatni akar? Hajtás után nagyon vázlatos felkonf.  Continue reading →