Elértük a mélypontot? A klub történetében mindössze kétszer buktunk el az első 6 meccsből 4-et, legutóbb 1938-ban, ennyire rossz kezdésre pedig idén szerintem senki nem számított. Mindenki takarodjon a tovább után.
Kegyetlen, de mégis csatak egyszerű játék ez a futball. A torinói produktummal, vagyis annak mondjuk az első 60 percével nem volt különösebb gond, sőt – viszont mindez egy kutyagumit nem ér, ha nincs veled Miss Mázli, vagyis pontosabban ha képtelen vagy eredményesen futballozni. A késeket már élezik, viszont a szúráson betöltött szerepek még igencsak kérdőjelesek.
Nem volt sok idő a derby vereség kiheverésére, folytatódik a darálás, és ráadásul egy nem kifejezetten könnyű utazással, márpedig a hírek szerint Dzsámpinak el kell kezdenie szállítani az eredményeket a következő másfél hét alatt játszott 3 meccsen, ha mindenképpen meg akarja tartani az állását. Nézzük mit várhatunk ma este.
Az Ikon készen áll a hatalomátvételre
Úgy ért véget ez a derby is, ahogy az utóbbi időben szinte az összes, volt egy egyértelműen jobb csapat a pályán, mi meg az underdog szerepet teljesen elfogadva, mindenfajta különösebb izgalom nélkül papírforma vereséget szenvedtünk, tulajdonképpen bármilyen karakter vagy koncepció felvillantása nélkül.
Annyira borzasztó volt a Verona elleni, hogy azt inkább skippeltük is. Ha esetleg van valami spéci titkotok, akkor semmiképp se ezt a meccset válasszátok, mert biztos, hogy elkottyintjátok a helyett, hogy végignéznétek újra azt a 90 percet – no, hát így fordulunk rá a derbire.
Kedves szurkolótársak, szépen lassan eltelt a szeptemberi válogatott szünet, vagyis kezdődik a szezon érdemi része a két bemelegítő meccs után. Szögezzük le először is, baromi nehéz sorozat következik majd a Hellast követően, úgyhogy ez a meccs a tankönyvi példája a kötelező győzelemnek, ami viszont a csapatunkat ismerve azt is jelenti, hogy valószínűleg egy 90 perces tortúra vár ránk.
Véget ért az idei nyári átigazolási szezon, és ahogy láttam mindenhol eléggé megosztó módon értékelte a szurkolótábor a történteket, úgyhogy érdemes benézni a színfalak mögé, mert nyilvánvalóan nem voltunk egyszerű helyzetben szokás szerint, a látszat ellenére pedig igen nagy munka volt ebben a pár hónapban. A tovább után hosszabb poszt következik, ahol számolgatunk, ismerkedünk az új nevekkel és kiosztjuk a Maldini vezette menedzsment első bizonyítványát.
Continue readingKezdjük a legfontosabbal, nyertünk. Ez kellett. Gólt se kaptunk, ez is jó. Ugyanakkor a játék már nem volt annyira csillogó. Ahogy az se teljesen világos, hogy mi az elképzelés, és mit várhatunk a szezontól.
Az biztos, hogy egy új edzőnek idő kell, hogy a saját képére formálja a csapatot. Ami nem tiszta, hogy mennyi idő kell és mi lesz az a kép, amit megformálna a Maestro. Úgy tűnik, hogy az egész nyáron gyakorolt 4-3-1-2 felejtős. A Brescia ellen a támadóhármast variálta Giampaolo, most nem trequartista játszott a két csatár mögött, hanem a center mögött játszottak ketten, vagyis 4-3-2-1 ment. Ez elsőre nem feltétlen tűnik akkora váltásnak, de a játékunk így is eléggé megváltozik. Amíg a 4-3-1-2-nél kifejezetten szűken megy a játék, a lényeg, hogy a belső középpályás létszámfölényt lehessen minél jobban kihasználni. Ezzel szemben a Brescia ellen a széleknek már lényegesen nagyobb szerep jutott, Suso és Castillejo is rendre kimozgott szélre.
A játék viszont így sem volt túl meggyőző, ráadásul a 4-3-3 szélsőkkel már csak egy lépés a Brescia elleni kvázi karácsonyfa után. Szóval nem lennék meglepve, ha előbb-utóbb visszatérnénk a 4-3-3-hoz, ami néhány keresetlen kérdést felvet.
Attól még, hogy újonc Brescia, örülhetünk a győzelemnek. Attól még, hogy győzelem, a játéknak már nem annyira örülhetünk. De, hogy néhány pozitív gondolat is legyen, Suso megint gólpassz, az elmúlt két szezon is a királykodásával indult, hogy novemberre teljesen lehasználjuk. Reméljük idén valamivel okosabban bánunk vele. Bennacer bemutatkozása baráti volt, Paqueta kapufája hatalmas. A Kessié-Bennacer-Paqueta hármas egészen pofás lehet, ha összeáll. Borini ismét megmutatta magát. A nem annyira pozitív gondolat, hogy miért padozott Piatek. És ha már így, akkor miért Andre Silva tolta helyette. Rafael Leao a harmincmillás padmelegítő. Ennyire jól megy. Cutrone meg Wolverhamptonban. Eh.
Most jöhet egy kéthetes válogatott szünet. Gyakorolhatjuk a karácsonyfát, hogy egy Verona elleni vergődés és egy Inter elleni ordas bukó után azt is félrerakjuk, és visszatérhessünk a 4-3-3-hoz.
Azon túl, hogy Bennacer bevethető és veszítettünk egy hetet a mercatón, tulajdonképpen semmi nem történt a szezonrajt óta. Most az újonc ellen hazai pályán meglátjuk, Giampaolo mennyire rugalmas, és hogy tényleg egy ember ennyire meghatározza-e a komplett Milan teljesítményét.
