Ahogy a művelt olasz mondja, azaz „elsőre jó volt”. Nagyjából ennyiről szólt a Romániában lejátszott Európa-liga meccs, ami lehet, hogy több dologra rávilágított, csak az a kérdéses, hogy ezekkel mennyire kell foglalkozni, nagyjából három héttel a bajnoki rajt előtt. Continue reading
Csirko gondolatmenetét továbbhozva, csapat még nem vagyunk, bár az is kérdéses, hogy mennyiben kell komolyan venni a Szardínián történt szezonzárót. Continue reading
Kicsit talán túlzott happiness ütötte fel a fejét a lefújás az után, hogy egy harmatgyönge Bolognát végül sikerült bedarálni – és nincs mit tenni, jön a heti két meccs és a július végi selejtező. Continue reading
Reálisan kevesen gondolhatták, hogy sikerül majd nyerni Bergamóban, mindaz pedig már igencsak a honnan nézem kérdése, hogy ez az iksz ezzel a taktikával és kerettel mennyire és mire értékelhető. Continue reading
Meglepő lett volna, ha le tudjuk nyomni a Romát, ehhez képest mintha mi kaptunk volna ki egy hete egy városi derbin, és ólomlábakon mozogva kaptunk egy sima négyest úgy, hogy ha ez hét, az sem lett volna túlzás. Elég szétcsúszott az építmény, szerencsére már csak három kör van. Continue reading
Emberek, most ilyen hibrid összefoglaló/beharangozó poszttal jelentkezünk, ha nem gond. De ha az, akkor is. A Crontone ellen mocsoklavináról is lehet és kell is értekezni, a Roma elleni „rangadóról” pedig nyilván kötelező. Van egyfajta lefelé hajló íve az amúgy sem császári meg királyi szezonunknak. Lehet, hogy már nem emlékeztek rá, de sokáig voltunk harmadikak. Aztán lecsúsztunk ezekre a kevésbé patinás helyezésekre. Mostanra pedig akkora lett a nihil, mint mondjuk pontosan egy éve a Brocchi úr regnálása alatt. Most lehet azt mondani, hogy szar Montella nem tud motiválni, szar játékosok nem tudják mit jelent a Milan-mezt viselni stb. stb. stb., kurvaannyát az összesnek (Boldog Anyák Napját, egyébként!) De szerintem inkább arról lehet szó, hogy kurvára nem akarunk odaérni az Erópaliga selejtezőre. Ahogyan tavaly sem. És ahogyan a gyökér kuzinok meg a féreg violák sem, mert már ráuntak ők is. Hajtás után szarozunk még egy keveset az ünnepi hangulat elmélyítéséért.
Már elkönyvelhettük a vereséget, amikor a sokszor káromolt Zapi a gólvonal mögé jutatta a labdát, egálra hozva ezzel egy olyan meccset, amelyet jól kezdtünk, aztán beleszürkültünk, majd kaptunk gyorsan kettőt, hogy érezzük, hol a helyünk. 0-2 után ha fogatlanul is, de mentünk előre, próbálkoztunk, amennyire csak tudtunk, össze is jött a szépítés a hajrában, a 2-2 azonban messze volt nagyon, de a rigó nagyon akkurátusan számon tartotta a bedobásokkal elcsaklizott másodperceket, és egészen a 97. percig engedte a métát, jött Zap, ott is a pont! (A Robentus ellen pont ezt szívtuk be mi is, ezért nem kell a sípmesterekkel olyan sokat foglalkozni, láthatjátok.) Remélem, mindenkinek kellemesen telik a húsvétja, hosszú hétvégéje, az biztos, hogy ez a kései pontszerzés mindegyikünknek jól esett, ugye? Hajtás után rövid összegzés.
Olyan rég volt, hogy talán igaz se volt. És mégis. A Milan megverte, és 4-0-ra verte meg a Palermót. Kész sci-fi azok után, hogy megbízhatóan éppen csak egy kicsivel tudtunk eddig nyerni szinte kivétel nélkül, elég csak ránézni a gólkülönbségünkre. Mi lehetett most más, ötletem nincs. De azért csak jól van ez így, lehet, hogy a fiúk tudtak valamit, netalántán a Don megsejtett valamit, és meglepte magát egy KO-győzelemmel így a legutolsó meccsén. Hajtás után visszafogott örömködés. Continue reading
Kedves barátaim, egy igazi jóféle lazulós, kellemes értelemben vett izgalommentes hazai 1-0-on vagyunk tól, hát nem tudom, ti hogy vagytok vele, mondjátok nyugodtan, de nekem valósággal simogatta a kis lelkem, hogy nem kellett görcsölni núlkettő és egyéb járulékos hupákságok miatt. Az órát se kellett nézegetni, szép lassan lecsorgott a meccs, mert minden úgy ment szépen előre a maga az útján, mint égen a csillag. Ilyen is kellett már, na! Én mondjuk hozzá tudnék szokni ehhez a formátumhoz is, szóljon valaki Tibi bácsinak. Hajtás után egy picit megpiszkáljuk a dolgokat, de nem nagyon, mert igazán nincs miért, beírok mindenkinek egy jó nagy piros pontot.