Egyetlen meccs, sőt, egyetlen félidő elég volt ahhoz, hogy ne tragikus módon búcsúzzunk 2015-től: az első kvázi értékelhetetlen 45 perc után azért megmenekültünk a szégyentől, de mindez csak arra volt elég, hogy visszaemlékezhessünk, hol és mennyit hibáztunk az ősszel. Folytatás az ünnepek után. Continue reading
A Carpi elleni vereséggel felérő döntetlent, még úgy ahogy kilehet(ett) magyarázni, de a tegnapi erőtlen, gyáva teljesítményre nincs magyarázat, se mentség. Mihajlovic hiába kelt ki, egyébként jogosan, a bírók ellen, ezt a meccset így is, úgy is, simán, erőből be kellett volna húzni, még 10 emberrel is. A Hellas egyetlen számottevő kaput eltaláló lövése épp Toni tizenegyese volt, ezen kívül csak vergődtek, az idei bajnokság leggyengébb csapatának sikerült hazai pályán 1 pontot ajándékozni. Így nem lesz jövőre Európa. Continue reading
Újabb 90 perc büntetést kaptunk vasárnap este, pedig úgy mentünk neki a meccsnek, hogy akkor most megmutatjuk, jöhet egy jó győzelmi sorozat verhető ellenfelek ellen, és elkezdenek a helyükre kerülni a dolgok. Ebből a remek gondolatmenetből csak az az apróság maradt ki, hogy lehet, hogy az ellenfelek nem túl acélosak, de akkor meg is kell nyerni ezeket a meccseket, az pedig nehéz értelmes játék nélkül. Szóval lehet, hogy a nyúl bent van, mi viszont kint vagyunk.
Lezavartuk, megvan a továbbjutás – röviden ennyivel el is intézhetnénk a tegnapi kupameccset, de egy picit hosszabban nézve, arra garantáltan jó volt ez a Crotone elleni meccs, hogy néhányaknak kőkeményen benyomja az arcba a tükröt, hogyha esetleg lázadni támad kedvük, és nem mellesleg ez is egy igazolás volt Mihajlovics számára.
Continue reading
M’Baye Niang a tegnap esti győzelem hőse. Szinte minden jó tőle indult, alig volt olyan akciónk, amiből nem vette ki a részét. Robbanékonyságával, villámgyors helyzetfelismerésével és azokkal a zseniális első érintéseivel ő volt a sztár. 3 év szenvedés után végre megtört a jég, és megszerezte első A ligás góljait piros-feketében. Valóban, a sok ügyetlen, félszeg, önbizalomhiányos megmozdulását maga mögött hagyva ez a még mindig csak 20 éves srác megrázta magát, és parádés játékával főszerepet vállalt a szezon eddigi legnagyobb győzelmében. Nehéz elhinni, de tényleg így volt. Persze sok dolog kellett ahhoz, hogy ez így összejöhessen, de a lényeg mégis maga Niang, Niang és Niang. Hajtás után is a földön maradunk.
Ismertebb nevén spam. Hol szalonnával, hol kolbásszal. Néha pedig löncshús az szalonnával, kolbásszal löncshússal; löncshús nélkül. Szerencse, hogy sokan sokféleképpen látjuk, mit etetnek meg velünk, ettől is olyan színes az élet. És most valami egészen más.
De nem is kutyagumi. Küzdelmes mérkőzés volt, végignézni mindenképp, bele is szunyáltam, ahogy azt kell. De ne szépelegjünk, hogy most voltunk először kuplerájban, nem volt ez cefetebb, mint bármelyik random szemkifolyatós meccsünk az elmúlt évekből, hogy a Sarri papa féle merényletről ne is beszéljünk. És még ki sem kaptunk, ugye?! Sikeresen összeguberáltunk magunknak 20 pontot így november elejére, legutóbb bajnoki címvédőként volt ennél többünk a szezon ezen szakaszában, semmi okunk nincs rá, hogy intenzívebben rinyáljunk, mint ahogyan egyébként szoktunk. Való igaz, három jutifali után belefért most ez a csontkemény szalonnabőrke, azok meg, akik bármiféle feltámadást vizionáltak, remélem faszagyerekek voltak, és elmentek szépen a vasárnap délelőtti istentiszteletre. Hajtás után felületesen megvakargatjuk a dolgokat, aztán megyünk szünetre.
Vajon tényleg képes egyetlen meccs megváltoztatni mindent? Tényleg annyira komolyan lehet venni egy ilyen sikert, még hogyha valóban jó ötletnek tűnt a családi értékeket is a Lazióra pakolni a meccs előtt? Ez azért valószínűleg könnyebben fog kiderülni, mint egy átlagos krimi legfontosabb kérdése, ugyanakkor egy baromi nagy pluszt tehetünk Mihajlovics mellé a vasárnapi győzelemért. Continue reading
Messze menő következtetéseket ez a meccs után sem ildomos levonni, de azért csak jelent valamit, hogy idén már másodszor sikerült egymás után két meccset nyerjünk, na meg, hogy először nem kaptunk gólt bajnokin Mihajlovic irányítása alatt. Három meccse veretlenek vagyunk, és a csapat játéka is bizakodásra adhat okot. Hibák még mindig vannak, de az kétségtelen, hogy dolgozunk rajta, és látszik némi fejlődés. A Sassuolo ellen alkalmazott 4-3-3-ban újra jól teljesített a csapat, és ez a jövőnk szempontjából még akkor is pozitív, ha a rémgyenge, sótlan Chievo volt az ellenfél. Mondhatni a legjobbkor találkoztunk velük.
Continue reading
Nem brillíroztunk, nem voltunk meggyőzőek, nem vagyunk nagycsapat, nem kaptunk ki, viszont nyertünk. Ráadásul azt a Sassuolot vertük meg, amelyikbe Sinisa elődei közül többnek is beletört a foga. Ugye emlékszünk, hogy Berardiék buktatták meg Allegrit, miután két gólos vezetésről sikerült 4-3ra kikapjon? Pippot a tavaly oda-vissza verték, közte ugyan sikerült őket legyűrni a kupában, de az nem sokat számított. Az utóbbi idők legfőbb mumusai most is úgy érkeztek, hogy ők bizony pont nélkül nem mennének haza, ennek megfelelően oda is nyomták a Milan rogyadozó védelmét a kapuhoz, de álltuk a sarat. Aztán minden a mi javunkra fordult… Continue reading
