Az elődöntőbe jutás remek érzés, a csapat elszántsága, és harcossága még remekebb, de némileg árnyékolja mindezt, hogy még mindig rengeteg hibával, és pontatlansággal játszunk. Mihajlovic újabb ultimátumot úszott meg a római iksszel, és az elődöntővel, de ha nem szeretne újabbakat, esetleg a szezont még a Milan edzőjeként szeretné befejezni, mielőbb megoldást kell találnia ezekre, mert ami tegnap belefért, nem fog beleférni a következőkben. Hajtás után, visszafogott örömködés.
Continue reading
összefoglaló kategóriaarchívum
A tökéletes kórkép // Roma-Milan 1-1
Szombat este mindent megmutatott magából a Milan, amiért bőven lehet kritizálni: borzasztó védekezés utáni tanácstalan játék, majd kihagyott helyzetek tömkelege, és tulajdonképpen mégsem mondhatunk egy rossz szót sem. Igazán feladja a leckét a megfelelő jelző megtalálása erre a jelenlegi csapatra, de leginkább a sótlan pörköltöt használnám.
Agyunk még nincs a játékhoz // Milan-Bologna 0-1
Régen voltam ennyire bosszús egy Milan meccs után. Nem mondom, az elvárásaimat azért átprogramoztam többnyire az elmúlt szezonokat követően, de nem találok jobb szót a vízkereszti produktumra, mint a bosszantó. Elképesztően komoly dühöt tud kiváltani az emberből ez az egész, mert nem úgy tűnik, hogy bármennyit is haladtunk volna előre, de még ha így is lenne, minimum kettőt hátralépünk egy-egy ilyen megmozdulással. A Milan jelenleg fuldokol, és nagyon nincs, aki kihúzza.
Continue reading
A lehetőségek ősze // Frosinone-Milan 2-4
Egyetlen meccs, sőt, egyetlen félidő elég volt ahhoz, hogy ne tragikus módon búcsúzzunk 2015-től: az első kvázi értékelhetetlen 45 perc után azért megmenekültünk a szégyentől, de mindez csak arra volt elég, hogy visszaemlékezhessünk, hol és mennyit hibáztunk az ősszel. Folytatás az ünnepek után. Continue reading
Milan – Verona 1-1 // Nincs mentség
A Carpi elleni vereséggel felérő döntetlent, még úgy ahogy kilehet(ett) magyarázni, de a tegnapi erőtlen, gyáva teljesítményre nincs magyarázat, se mentség. Mihajlovic hiába kelt ki, egyébként jogosan, a bírók ellen, ezt a meccset így is, úgy is, simán, erőből be kellett volna húzni, még 10 emberrel is. A Hellas egyetlen számottevő kaput eltaláló lövése épp Toni tizenegyese volt, ezen kívül csak vergődtek, az idei bajnokság leggyengébb csapatának sikerült hazai pályán 1 pontot ajándékozni. Így nem lesz jövőre Európa. Continue reading
°15 Giornata: Carpi-Milan 0-0 – Teljes középszer
Újabb 90 perc büntetést kaptunk vasárnap este, pedig úgy mentünk neki a meccsnek, hogy akkor most megmutatjuk, jöhet egy jó győzelmi sorozat verhető ellenfelek ellen, és elkezdenek a helyükre kerülni a dolgok. Ebből a remek gondolatmenetből csak az az apróság maradt ki, hogy lehet, hogy az ellenfelek nem túl acélosak, de akkor meg is kell nyerni ezeket a meccseket, az pedig nehéz értelmes játék nélkül. Szóval lehet, hogy a nyúl bent van, mi viszont kint vagyunk.
Kiváló magyarázat // Milan-Crotone 3-1
Lezavartuk, megvan a továbbjutás – röviden ennyivel el is intézhetnénk a tegnapi kupameccset, de egy picit hosszabban nézve, arra garantáltan jó volt ez a Crotone elleni meccs, hogy néhányaknak kőkeményen benyomja az arcba a tükröt, hogyha esetleg lázadni támad kedvük, és nem mellesleg ez is egy igazolás volt Mihajlovics számára.
Continue reading
Táncolj még, te ébenfekete bikaborjú!
M’Baye Niang a tegnap esti győzelem hőse. Szinte minden jó tőle indult, alig volt olyan akciónk, amiből nem vette ki a részét. Robbanékonyságával, villámgyors helyzetfelismerésével és azokkal a zseniális első érintéseivel ő volt a sztár. 3 év szenvedés után végre megtört a jég, és megszerezte első A ligás góljait piros-feketében. Valóban, a sok ügyetlen, félszeg, önbizalomhiányos megmozdulását maga mögött hagyva ez a még mindig csak 20 éves srác megrázta magát, és parádés játékával főszerepet vállalt a szezon eddigi legnagyobb győzelmében. Nehéz elhinni, de tényleg így volt. Persze sok dolog kellett ahhoz, hogy ez így összejöhessen, de a lényeg mégis maga Niang, Niang és Niang. Hajtás után is a földön maradunk.
°13 Giornata: Juve-Milan 1-0 – Löncshús
Ismertebb nevén spam. Hol szalonnával, hol kolbásszal. Néha pedig löncshús az szalonnával, kolbásszal löncshússal; löncshús nélkül. Szerencse, hogy sokan sokféleképpen látjuk, mit etetnek meg velünk, ettől is olyan színes az élet. És most valami egészen más.
A bab nem hús
De nem is kutyagumi. Küzdelmes mérkőzés volt, végignézni mindenképp, bele is szunyáltam, ahogy azt kell. De ne szépelegjünk, hogy most voltunk először kuplerájban, nem volt ez cefetebb, mint bármelyik random szemkifolyatós meccsünk az elmúlt évekből, hogy a Sarri papa féle merényletről ne is beszéljünk. És még ki sem kaptunk, ugye?! Sikeresen összeguberáltunk magunknak 20 pontot így november elejére, legutóbb bajnoki címvédőként volt ennél többünk a szezon ezen szakaszában, semmi okunk nincs rá, hogy intenzívebben rinyáljunk, mint ahogyan egyébként szoktunk. Való igaz, három jutifali után belefért most ez a csontkemény szalonnabőrke, azok meg, akik bármiféle feltámadást vizionáltak, remélem faszagyerekek voltak, és elmentek szépen a vasárnap délelőtti istentiszteletre. Hajtás után felületesen megvakargatjuk a dolgokat, aztán megyünk szünetre.