Úriemberek, hát szóval ránk virradt ez a december szépen gyönyörűségesen, be is lepett minket a hó, de majdnem nyakig, ha nem olvadna annyira. Csak egy pár nap az ünnepekig, és annyi minden van, hogy csuhajja, agyporkoronghúzódásos vizsga meg egy jó kis, nem is kis utazás, ide-oda csámborgások a hegyekbe, meg van, hogy a harmadik karácsonyi vásárból érek csak haza. És akkor ehhez képest nekünk itt van ez a szeretett AC Milan futballcsapat, annyi minden széppel megörvendeztető mostanában, hogy nyílván széjjel vagyok agyig motiválva, hogy órákig bugázzam a háttéradatokat plusz majd persze a meccsre is üljek le időben, vigyem haza a céges gépet, és csiholjak elő valami kalóz sztrímet, amivel majd csak jól rábaszok egyszer (remélem azért nem). Most mit mondjak, tudom, hogy ez olyan, mint amikor a csöves veri magát, hogy de fasza gyerek, hogy ő megmondja, hogy piára kell, na ennek mintájára én is elmondom, hogy a hajtás után, hacsak a kummantoló urak nem váltják meg a világot, nagyjából zérus szakmai érték fog lenni található.

Ezt most lehoztuk, ahogy kell. Az önmagában baj, hogy ennek külön kell örülni és kiemelni, annyira egyedi esetnek számít, de ilyen idők járnak errefelé. Ráadásul azért volt pozitívum szombat este bőven ezen kívül is, Bennacer visszatért 7 hónap után, Jovic végre labdába ért, és ha már ott volt két gólhoz hozzá is járult, Theo tolt egy Maldinit balról középre behúzódva, és pályára került megint egy 18 illetve egy 15 éves fiatal a meccs végén.