Újabb hét, újabb kiscsapat elleni csalódás a bajnokságban. Ez pedig immáron ha matematikailag nem is, de minden emberi számítás szerint végleg a BL helyünkbe került. Egy hete még két lehetőségünk is volt alkotni valamit így a szezon végén, két meccs alatt szétesett mindkettő. Fájó, érthetetlen, és nehéz is újat mondani, mert mindenki tisztában van az okokkal és hozzászokott már ehhez sajnos.

Sajnos nem az lett ebből az elődöntőből, amit vártunk, vagy legalábbis reméltünk – hogy még ha esélytelenebbek is vagyunk, két kiegyenlített meccset tudunk játszani, ahol nem vallunk szégyent. A szoros párharc úgy a kezdő sípszóig tartott – bár annyira zavarodottan és félve kezdte a csapat a meccset, hogy lehet ez már előbb eldőlt – utána átrohant rajtunk az Inter, és 15 perc alatt lerendezték a továbbjutás kérdését. Ez van, a poszt ugyan negatív lesz, mert egy ilyen 90 perc után nem lehet másmilyet írni, de legalább tényleg itt voltunk, és egy meccs van még, hogy emelt fővel távozzunk.

Vannak dolgok, amiket az ember elképzel, hogy milyen lesz, ha majd egyszer, vagy, milyen lesz, ha majd még egyszer valaha megadatik az életben. A BL-elődöntőt és a róla szóló posztot nem úgy képzeltem el, hogy ülök egy bajor kisváros ír pubjában, a Real meccset nézve, örülök, hogy van net valamilyen, és kólát iszom, mert én vezetek haza. Meg nem tudok már futni vagy két hete, és nem is jönnek úgy az ipponok sorjában. No de a haverom örül mint Real szurkoló, hogy van hol nézni a meccset, végre már asztalunk is van, nem a párkányon szorongunk, effektíve az esőben sétálva az összes „sports pubnak” csúfolt helyből súlyosan kiábrándulva, már arra készülve, hogy majd esetleg sztrímelünk valamit. És 42 perc után vezet a Real és egyre közelebb van az a kép, amit már mindenki látott, legfeljebb nem mert elhinni már a nyolcaddöntők után. Hajtás után felvezetünk, na most kurva sok kiérlelt gondolatot ne várjatok, mert egyrészt rikácsolnak a németek, másrészt itt még kibaszott dohányzás is van, harmadrészt ezen a neten max a szcientológia egyházba tudok felvételt kérni, egy Stefano Pioli interjút nem tudok betölteni.

Krasnaja kolléga kimondta a jelszót a beharangban, és ez most rendben is volt. Nagyon lelkesedni nem tudok és akarok, mert inkább csak bosszantó, hogy egy rangadót (bár tegyük hozzá, ez a Lazio brutálisan felülteljesít idén, valójában inkább ez a papírforma) ilyen simán és megabiztosan meg tudunk nyerni, miközben a Salernitana, Empoli, Cremonese elleni hazai meccseken el fog úszni a BL hely. Legalább láttunk egy zseniális gólt, kompakt játékot, és szervezettséget, ezekre mind nagy szükség lesz a szezon hátralévő 6 vagy jobb esetben 7 meccsén. Tovább után konstatáljuk, hogy azért nyerni is tudunk néha-néha.

Pajtások, még jóformán túl sem tettük magunkat a legutóbbi pontvesztésen, máris itt a soron következő bajnoki futam. Azt is mondhatjuk, hogy itt a lehetőség a javításra. Ez már tényleg a hajrá, a záró öt fordulót nyitjuk meg a Coccolino ellen. Ellenfelünk semmi speciálisat nem tud, ettől még elvan a második helyen, mint a tejbetök, és például azzal a semmi speciálissal is 4-0-ra kifújták az orrunkat legutóbb. Igazság szerint teljesen mindegy, hogy ki az ellenfelünk a bajnokságban, egy kellemetlen 1-1-re bárhol, bármikor jók vagyunk. A sorsolás — merthogy most már azt is nézni kell — alapján ez még akár a mi fordulónk is lehet, kedvező esetben végletekig kiélezhetjük a roncsderbyt, és tényleg csak Gasp meg Mourinho csatlakozása kell ahhoz, hogy 3 pont legyen a különbség a második és a hetedik helyezett között. A döntetlennel vagy vereséggel ne adj Isten persze még ugyanúgy beérhetünk a négybe, de a kummantolói általános válsághangulatot figyelembe véve ettől most eltekintenék. És tegyük hozzá, hogy közben BL-elődöntőre készülünk a városi rivális ellen, 20 év után, ennek minden perce ünnep lesz, alig várom már. Hajtás után röviden felvázoljuk, mire számíthatunk.

Nem is csak kínos, hanem elképesztően szar is. Már meg sem lepődünk, de újabb kiscsapat a San Siroban, és újabb 90 perces unalmas gyömöszölés – ezúttal még majdnem az 1 pont sem lett meg, úgy 15-ször láttuk már ezt csak ebben a szezonban, mindenki tudta valószínűleg 20 perc után, hogy mi lesz a végkifejlet.  A bajnokságban teljesen értékelhetetlen a szezon második fele (ne feledjük, úgy mentünk neki az új évnek, hogy -5-re feljöttünk a Napolihoz képest, most 22 ponttal vannak előttünk), úgy néz ki BL szereplés sem lesz ebből, az meg egy komolyabb dominót is elindíthat. Pedig ez a mezőny nem olyan ám, hogy itt ne lehetett volna kényelmesen másodiknak lenni, szóval bőven lesz kinek felelősséget vállalnia. Tovább után még rövid feszültséglevezetés.

Pajtások, ez már egyszerűbb ebben a szezonban nem lesz, a sűrűség fojtogató, közben a fordulatszám esni látszik, amolyan tötyögős, és csak ritkán felpörgős. 7 nap 3 meccsel nagyon komoly erőpróba, ha már kettőn olyan eredményt érnénk el, amilyet szeretnénk, az se lenne kis dolog, de igazán akkor lennénk egyenesben, ha mindhármat hoznánk. Mindezt úgy, hogy ebben a versenyszámban egész évben gyengék vagyunk. Hajtás után nagyon röviden felvezetjük az elviekben legkönnyebb partit ebből a trióból.

Újabb rangadó következik – ezúttal a bajnokságban, a top 4 szempontjából kritikus meccs lesz ez., sajnos ilyen helyzetbe hoztuk magunkat, hogy ezt kell írnom, pedig lehetnénk kényelmesen a második helyen csak 3-4 kevésbé elbaszott meccsel. Nem is kell szépíteni, BL menetelés ide vagy oda, itt most eredményt kell produkálni, mert az első négyből kicsúszni nagyon gáz lenne. A csapat adott, általában jól szerepelünk itt, és az ellenfélnél kulcsemberek hiányoznak. Hajtás után rövid beharang, a srácoktól tartalmasabb játékra lesz majd szükség.