Azt mondják, a turai kastélyszálló a legjobb Európában. Nem hiszem. Lehet, van neki 120 szobája, aranyfrincfranc, gyémántfiszemfaszom, selyembiszbasszal meg izébizével, Milan-szíve, főleg ekkora, biztos nincs. A mi Kastélyunknak viszont van és óriási. Persze, ez a Milan-szív dolog egy óriási bárgyúság, a mai világban vicc, hülye, aki egy kicsit is elhiszi — ebben sok igazság van. És igen, a mi Kastélyunk elsősorban óriási sportember, amikor a maximumot nyújtja úgy is, hogy idén még pályára sem lépett, lassan fél éve nyílt titok, hogy egy szett használt téli gumi árért bárki viheti, nekünk ugyan nem kell semmire. És nem, nem durcázott be, nem szarta telibe az edzéseket, nem engedte el, hanem mindent beleadott még ebben a megalázó helyzetben is, és abszolút formában, pengén szállt be, amikor égett a ház. Nélküle ez minimum két pont mínusz. Óriási tanár emberségből, sportemberségből, és abban is példakép, hogy kell megmutatni, tényleg jelent valamit ez a mez neki. Azt merem állítani, egy ilyen Kastélyra igenis szükségünk lenne — mindenre emlékszem tőle, csak a korábban jól megszokott emberbe vezetett, saját lábban elakadt meg a világ faszára elrugdalt labdákra nem. Hajtás után sommázat.

Continue reading →

Pajtik, zsinórban másodszor poroltuk ki a bergamói útonállókat — ekkora sorozatunk utoljára 2013 és 2014 januárja között volt — nem most. Háromszor még Maxi bácsival sikerült elrakni őket 2010 és 2012 között, a 4-hez pedig vissza kell menni egészen 1993 és ’96 közé. Sima is volt, megnyugtató is, látványos is, erődemonstráció is, minden, na. Annyira pengék voltunk, hogy arra nincsenek szavak, pár éve még mi néztünk egyes gárdákra, hogy lehet az, hogy fele annyi pénzből se sokkal jobb focájuk van, ez most itt szépen megfordult. Ez egy jóféle közösség, amely tud és szeret is együtt játszani, meg nyerni is, ez nagyon átjön. És itt most játszási is meg nyerési is volt, keményen. Hajtás után pár szó, tényleg csak annyi, minden túlmagyarázás csak meddő és hasztalan kísérlet lenne.

Continue reading →

Jön az a forduló, amelyik mindig az egyik legkellemetlenebb az évben, idegenben Gasperini bandája ellen, kölcsönös gyűlölettel, most is elég fizikális és pikáns meccs várható. A válogatott szünet és a kis szusszannás előtt tehát egy utolsó nagy teszt következik, még a szép májusi emlékekkel élénken a fejünkben, ‘mindössze’ azt kéne reprodukálni, és nagyon elégedetten távozhatnánk. És persze ne feledjük a nap másik eseményét sem, Zlatan betölti a 40-et, letagadhatna jó pár évet, buon compleanno ezúton is!

Nagyon a ‘majdnem’ nélkül szerettem volna írni ezt a címet, és volt is erre esély, de egy vereség után nem tehetem meg sajnos. Még akkor sem, ha amúgy nem arról kéne szólnia ennek a posztnak, amiről szólni fog. Ez a mi esténk lesz, úgy tűnt: végre BL meccs a San Siroban, erős ellenfél, tomboló szurkolók, és egy egészen parádés első fél óra, ahol gyakorlatilag letoltuk a pályáról az Atlétit, Don Stefano beültette az iskolapadba Simeonét. Azt hiszem elfogultság nélkül ki lehet mondani, hogy pontot érdemeltünk volna. És nem csak a játékot nézve, hanem egyszerűen azért is, mert Cakir undorítóan elfújta a meccset, emellett pedig nem lehet szó nélkül elmenni. Szar ez a vereség, de nem teljesen keserű a szájíz, a tovább után hosszabb kifejtés, amiből a rage sem marad ki.

Ezt is behúztuk valahogy, pedig valljuk be, annyira nem érdemeltünk győzelmet ezen a szombat délutánon. Annyi baj legyen persze, ez a csapat mindig tud újat mutatni, most is sikerült, duplán ráadásul. Történelmi gól, kiharcolt 3 pont, és 6-ból 5 győzelem, tartjuk a tempót továbbra is tehát.

Hölgyek-urak, zsinórban a harmadik kiesés ellen küzdő csapat elleni meccs jön, tudjuk vigyázni kell velük, mert tavaly sikerült itt istenesen kiszopni a szezon egyik legfontosabb szakaszában, de tartani kell a lépést az élen, nem szabad most pontot veszíteni semmiképp. Van új sérült, vannak visszatérők, van rövid beharang a tovább után, legyen újabb győzelem is.

Kicsit nehézkesen, szenvedős első félidővel, de nagyobb izgalmak nélkül hoztuk a kötelezőt, Stef úgy döntött a 60. perc körül, hogy kiteszi az asztalra, amit ki kell, behozta a frissen megolajozott Theot, plusz – és azt hiszem ezt senki nem látta jönni – Saelemessi/Dinhomaekers is leugrott a játszótérre oktatni kicsit a gyerekek közé, innentől kezdve pedig nem is volt gond. Hajtás után dicséretosztás mindenkinek, előtte meg álljon itt képként a világ legjobban kinéző és szurkoló bingóklubja.