Legyünk őszinték, ez cefetszar volt. Hogy annak köszönhető-e, hogy akkora mellénnyel sajnáltam le a beharangozóban a Parmat, mint amekkorával a fiaink kergették a pettyest a legveszélyesebb eredmény beállta után, azt nem tudom, de gyanítom, hogy nem, ezzel maximum magamat hoztam újfent kellemetlen helyzetbe. A döntetlen persze nem a világvége, ismételtük ezt már unásig, de így, ebben a formában, ez érzetre egy vereséggel ért fel, nem véletlen, hogy flagstaff is meghozta a csajt a végére a buliba.
Pajtások az van, hogy ezen kívül a Geszti Péter által is szégyellnivaló szóviccen kívül semmi más frappáns nem jut eszembe az eheti szombat esti lázról, pedig továbbra is a tabella előkelő felében ücsörgünk. Hova tovább, a beharangon kívül bevállaltam az öfi megírását is, úgyhogy a végén keretes szerkezetbe foglalhatom ezt a futballcsemegének nem ígérkező rangadót, Angéla néni pedig örülhet a szakközépből, hogy még emlékszem egyáltalán erre a fogalomra.
A Pixabay azt mondta, hogy Lizenzfrei, remélem nem jön ránk a Másolómacska megintContinue reading →
Nincs kifogás, itt nyerni kellett. Ez hat pontot ért a negyedik helyért folytatott harcban, ami – ne legyünk naívak – továbbra is a fő célunk erre az idényre. Az Allegriball ismét nagyot csillant, volt anyázás, mennybemenetel, és nagyon sok pozitív momentum – ezekről emlékezünk meg a hajtás után.
Pajtások, nincs megállás, folytatódnak a legendás Serie A küzdelmei. A 10. forduló vasárnap esti meccsén a Farkasok érkeznek a San Siróba. Bár ők a négylábúak, a mi nyelvünk lóg, úgy, hogy még csak most indul a november, és nem is vagyunk hivatalosak egyetlen nemzetközi kupában sem, a januári Kóma-meccset leszámítva. A Ladoga jege veszélyesen csúszós lesz, ezért deszantozunk délre. Node ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a szőrehullató fővárosiak látogatása minden bizonnyal tovább emeli majd hazai szereplésünk makulátlan fényét. Hajtás után tovább eddzük az ekevasat.
Megpróbáltuk a lehetségest kedd este Bergamo mezein. Három pontért mentünk, még ha a Rabló mongol nyilát most nem zúgathatta felettük és a vadakat terelő juhász Pulikutyája is rehabon van. Foghíjas a keret amúgy is, de ennyi sérültet nemigen bír el. Viszont nem az volt a legnagyobb probléma, de erről majd később. Tovább után elevenítsük fel, mit is láttunk.
Akire várhatunk is, mert ő már a római Subway alkalmazottja. Helyette a következő, hétközi fordulóban csak simán az egykori örök mumusunk vár ránk új edzőjükkel, Gyuriccsal, és semmiképen sem veretes bajnoki teljesítménnyel. Lássuk hogyan!
Pajtások, ez most nem jött össze. Bármennyire is hígnak néztek ki a vendégek, végül elkaptuk tőlük az alsóági fertőzést, és elcsöpögött ujjaink között a nyúlós végtermék. Az előzetes várakozásokhoz képest ez csalódás, legtöbbünk győzelmet várt, jogosan. Ha onnan nézzük, hogy az erősen ikszes Dózsa-meccset behúztuk, az első körben nagyon hasonló helyzetben még az egy pont sem jött össze, egyébiránt pedig a tabella második helyén tanyázunk a tavalyi ágybavizelés után, akkor sok ok a panaszkodásra nem lehet. Hajtás után kisajtolt vizeletminta. Ha valaki húgyhalálában olvassa, akkor annyit elárulok, hogy hárompont-otthontartási problémáink vannak, mely az inkontinencia egy bizonyos, igen nemes válfaja.
Ilyen is régen volt már, kispajtások, hogy a fordulót az első helyről nyitjuk, és ha nyerünk, ott is zárjuk. Menekülünk előre, hogy a végén meglegyen a biztos BL-hely, és még nem álmodozunk többről. Persze pityu, mi nem olyanok vagyunk, hogy a 8. fordulóban már Scudettóról ábrándozunk! Jön a Pisa, minden adott a jó forma folytatásához.
Hatalmas mérkőzésen hatalmas győzelem. Ez így nem igaz, de igazi profikként hoztunk le egy nagyon kellemetlen szituban egy nagyon kellemetlen meccset. Szép volt srácok. Alábbiakban ezt énekeljük meg.
Újabb másfél hét válogatott szünet után eljött az ideje, hogy kedvenc csapatunk újra harcba szálljon a világ legerősebb bajnokságának negyedik helyéért. Ezúttal az ellenfél nem más lesz, mint a Pioli fémjelezte Fiorentina. A vasárnap esti mérkőzésről lesz szó, viszont ez a beharangozó még csütörtök–péntek magasságában készül. Tehát ha bármi téves információ szerepelne az itt leírtakban, az pusztán a véletlen műve lehet.
Kezdjük is rögtön a Fiorentinával! Ez az idei szezon eddig, finoman fogalmazva, sem úgy alakul számukra, ahogyan azt eltervezték. Az eddig lejátszott hat forduló alatt mindössze három pontot tudtak összeszedni, azt is három döntetlen árán, amelyek közül kettő is 0–0-s eredmény volt. Az egyik az óriási Pisa ellen, a másik pedig a Torino ellen született, és van itt még egy 1–1-es döntetlen is a Cagliari jóvoltából. Hagyok időt ennek a megemésztésére. A másik három mérkőzés három vereség — mindhárom hazai pályán, ráadásul. A Napolitól és a Romától ki lehet kapni, de a Comótól talán nem kellene, főleg a saját közönséged előtt.
Az ilyen veretes eredmények, valamint a mutatott játék miatt én arra készültem, hogy a válogatott szünet után már nem Pioliról kell értekezni, hanem egy új edzőről. Viszont egyelőre még kitartanak Pioli mellett Firenzében. A keret egyébként nem rossz: a Džeko–Moise Kean–Gudmundsson támadószekció kifejezetten tetszetős, és akár látványos játékra is képes lehetne — persze nem Pioli irányítása alatt. A védelemből érdemes lesz figyelni Comuzzo játékát, őt elvileg az „albán pékünk” is kergeti egy szerződéssel. A középpályán viszont lenne mit javítani — mondjuk egy jó Borja Valeróval vagy Bonaventurával. Na de ennyi elég is volt violákról nézünk szét picit Milánó szebbik felén is.
Ami minket illet, volt ez a válogatott szünet vagy mi. Ami olyannyira „jól” sikerült, hogy négy kezdő játékosunk is lesérült. Nevezetesen Pulisic, Rabiot, Estupiñán és Saelemaekers estek ki. Rafa is korábban tért vissza a válogatottól, mint ahogy azt előzetesen várni lehetett. Az ő esetében viszont nem sérülésről van szó, hanem a fizikai állapotával akad gond. Ez mondjuk nem annyira meglepő annak tudatában, hogy épp most tért vissza egy hosszabb kihagyás után. Valamint Nkunku is kisebb lábsérüléssel jelentkezett újra edzésre. Szerdán és csütörtökön nem is tudott teljes értékű edzésmunkát végezni a csapattal. Nem túl jó hírek ezek, főleg Pulisic és Rabiot hosszabb kiesése lehet majd igazán fájó.
Pulisic már túl is van egy MRI-vizsgálaton, ami kimutatta, hogy a combhajlítója megsérült. Tíz nap múlva újabb vizsgálatok várnak majd rá. A jelenlegi diagnózis alapján legalább három hét kényszerpihenő vár rá. Ráadásul, ahogy feljebb is írtam, a helyére szóba jöhető Rafa vagy Nkunku sincs százszázalékos állapotban.
Rabiot esetében is megtörtént az MRI-vizsgálat: nála vádlisérülésről van szó, ami minimum egy hónapos pihenőt jelent. Az ő pótlása viszont talán könnyebb feladat lesz – valószínűleg Ruben fog újra feltűnni a pályán. És hogy miért ezen a poszton és nem Saelemakers helyén azt lejjebb fogom kifejteni.
Estupiñán bokasérüléssel bajlódik, ami nem tűnik komolyabbnak; ő valószínűleg csak a vasárnapi meccset kénytelen kihagyni. Felkészül újra Bartesaghi.
Saelemaekersről viszont jó hírek érkeztek: pénteken már teljes értékű edzésmunkát végzett, és bevethető lesz vasárnap. Az ő esetében szerencsére nem volt szó komoly sérülésről, így Rubennek sem kell újra feltalálnia a szárnyvédő szerepkörét – szerencsénkre.
Na, hát ilyen előjelekkel vágunk neki ennek a fordulónak. A Fiorentina eddig nem mutatott túl sokat, és őszintén szólva kétlem, hogy ez pont vasárnap este fog megváltozni. Jó lesz viszont újra látni Piolit a San Siróban – mégiscsak arról az edzőről beszélünk, akivel az utolsó bajnoki címünket szereztük. A kezdőt valószínűleg már mindenki tudja, de ha mégsem, Turbo úgyis gondoskodik róla, hogy senki ne maradjon le róla.
